Tavaly jelent meg Müller Rolf hiánypótló könyve Péter Gáborról, az Államvédelmi Hatóság vezetőjéről. A könyvről az Index és a megboldogult Magyar Nemzet is írt, most pedig az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára emelt ki belőle egy érdekes részletet, amiből kiderül, hogy az ÁVH kegyetlenségéről is ismert egykori vezetője az 1980-as években – évtizedekkel a bukása után – a feleségével, Rákosi Mátyás egykori titkárnőjével, Simon Jolánnal együtt egy papagájokkal teli lakásban élt, hogy nehezebb legyen lehallgatni:

„Ekkortájt, a nyolcvanas évek elején nyert bebocsátást – Major Ákos révén – Péter Gáborhoz a Csepel Vas- és Fémművek Oktatási és Társadalomtudományi Intézetének munkatársa, Zinner Tibor. A házaspár időközben a Kis-Gellérthegyről a kelenföldi lakótelep egyik Fraknó utcai paneljébe költözött át, amit a történész elmondása szerint Aczél György intézett el nekik, hogy közelebb legyenek a Tétényi úti kórházhoz. Lakásuk ajtaján a »Simon – Péter« felirat volt olvasható, ami értelmezhető a beidegződött titkolózás jelének, csakúgy, mint a kor típusbútoraival berendezett otthonuk egyetlen különlegessége: a csicsergő papagájhad. Az ornitológiai érdeklődését firtató kérdésre Péter ugyanis egy anekdotával felelt: történt egyszer, hogy Bjelkinnel együtt nézték az Andrássy út 60. ablakából a május 1-jei felvonulók tömegét, amikor a szovjet főtiszt egyszer csak megszólalt: »jobb, ha az utca zaja szűrődik be, mint a szobában elhangzottak hallatszanak ki«. Zinner Tibor a népbíróságok történetét kutatta, ezért a madarak csivitelésével »elnyomott« 1982–1983-as beszélgetések is irányítottan, a nagyobb ügyek mentén folytak.”

Péter Gábor az ÁVO-t majd az ÁVH-t 1945-től 1952-ig vezette, amikor leváltották a tisztségeiből, kizárták a pártból, és 1953. január 3-án este Rákosi villájában letartóztatták. Vicces részlet, hogy Péter Gábor – Zinner Tibor történésznek később elmondott visszaemlékezése szerint – katonásan hátratett kezén egyszer csak bilincs kattant, majd az ablak függönye mögül Farkas Mihály ugrott elő, azt kiáltva, hogy:

„A játszmának vége!”

Péter Gábor 1959. januárban egyéni kegyelemmel szabadult, és a nyugdíjazásáig könyvtárosként dolgozott. 1993-ban, 86 évesen halt meg. „A rendszerváltás során és utána – bár Péter Gábor még élt – a nyilvánosságban nem vetődött fel politikai felelőssége” – írja Müller Rolf.

Ajánlott irodalom: Faludy György: Péter Gábor, az ÁVH parancsnoka