Szombaton posztolta Facebookra a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata, hogy a vízimentők a strandolók aktív segítségével mentettek életet a balatonfenyvesi strandon. A beszámoló szerint a rosszul lett férfi újraélesztését egy laikus kezdte meg, és a mentésben szinte mindenki kivette a részét valamilyen módon. A férfinek végül visszatért a keringése, mentőhelikopter szállította kórházba. 

A férfi veje eljuttatta hozzánk nyílt levelét, melyben leírja, pontosan mi történt, és köszönetet mond mindenkinek, aki a segítségükre sietett. Az írásból kiderül, hogy amint az apósa összeesett, az egyik strandoló a mentőket hívta, a másik elrohant a vízimentőkért, egy német ápolónő segítségével pedig megkezdték az újraélesztést. A strandolók közül két orvos és három magyar ápolónő is beszállt az életmentésbe, a többiek pedig igyekeztek helyet csinálni az érkező mentőhelikopternek. A férfinek infarktusa volt, de már jól van, és a balatonfüredi kórház orvosa hálapénzt sem fogadott el. 

A levél teljes terjedelmében alább olvasható.

Köszönet az életért! - Egy sikeres újraélesztés története

- Kicsit meghaltam. - mondta apósom a kórházban az éjjel a műtét után.
- Messze jártál… - válaszoltam és végigpörögtek az elmúlt két óra eseményei a fejemben. Akkor és ott döbbentem rá, hogy nem tudok majd minden megmentőnek köszönetet mondani a segítségért, amit tettek, de egy nyílt levéllel most pótolni tudom.

Kiknek köszönhető a megmenekülés?

Apósommal a parton sétáltunk, amikor rosszul lett és összeesett. A környéken állók szinte azonnal megkérdezték, hogy segíthetnek-e? Míg valaki a mentőket hívta, addig másvalaki elrohant a vízimentőkért. Míg a légzést és a pulzust ellenőriztem, egy német nő térdelt mellém. Szerencsénkre ápolónő volt. Se légzés, se pulzus. A mellkasához nyúlt, én bólintottam. Ő elkezdte a szívmasszázst, én a lélegeztetést. Egy percen belül megkezdődött az újraélesztés.

Három perc múlva megérkezett a vízimentő. Felmérte a helyzetet és értesítette a mentőket. Mivel az újraélesztés szakszerűen zajlott, így az intézkedésre tudott figyelni. Közben többen is érkeztek segíteni a strandolók közül. További két orvos - köztük egy kardiológus - és három magyar nővér rohantak oda hozzánk. Mindenki ott segített, ahol tudott. Amikor a német ápolónő elfáradt, a magyar hölgy vette át a szívmasszázst. Mivel apósom cukorbeteg, elrohantam inzulinért, s addig a vízimentő végezte a lélegeztetést. Bár inzulin nem volt nálunk, kiderült, nem ez volt a gond. Infarktus.

Negyedóra elteltével a vízimentők mentőhajóval és a mentőautó szinte egyszerre futottak be így új szakaszba érkezett a küzdelem apósom életéért. Míg a defibrillátort felhelyezték, az egyik fürdőruhát viselő nővér vénát szúrt és bekötötte az infúziót. Már ballonnal lélegeztették, így családom többi tagjára tudtam figyelni. Anyósom és feleségem mellett is egy-egy hölgy állt, akik nyugodt hangon magyarázták, hogy mi történik, ne essenek kétségbe, minden rendben lesz. Így csak egy nővér magyaráz - gondoltam, s ekkor az újabb kiütést követően apósomnak visszatért a légzése és helyreállt a keringése.

Közben megérkezett a helikopter. A strandolók egy villanás alatt szabaddá tették a partszakasz azon részét - mindenki segített mindenkinek -, de a helikopter nem tudott leszállni, így egy jó kilométerrel arrébb tették le a gépet. Onnan futottak teljes felszereléssel.

Az elkészült ekg-t a kardiológussal is egyeztetve döntést hoztak, irány a füredi szívkórház. A helikopterig mentőautóval mentek, majd repültek a kórház felé.

Másfél óra múlva értünk a Balatonfüredi Szívkórházba, ahol a nővér mosolyogva fogadott. - Túl van a műtéten a beteg, beszélhetnek vele.

Apósom ébren volt. Elmondtuk, hogy mi történt. Rendes mérnök emberként jelezte, hogy neki erre nincs ideje, mert a budapesti klinika kardiológia osztálya légtechnikai rendszerének tervét le kell adnia a jövő héten, és egy másik kórház légrendszerének fertőtlenítését is le kell koordinálnia. A nővér ekkor odalépett, megfogta a kezét, köszöntötte ismét az életben, és kedves határozottsággal elmagyarázta, hogy ezek a dolgok most várhatnak.

Éjfél előtt egy órával leroskadtam a váróban. - Túlélte, beszél, mindene mozog. Győzelem.

- Van itt egy csokiautomata? - Kérdeztem a portást. Sajnos nem volt. - Akkor éhesen vezetek haza - gondoltam. De amikor felnéztem, Imre, a portás, túróval töltött zsömlét tartott elém. Nekem adta a vacsoráját.

Kedves MegMentők!

Köszönjük a segítséget!

Köszönöm Neked drága német Hölgy - aki ezt a levelet nem tudod majd elolvasni -, hogy a kezed volt perceken át apósom szíve,

köszönöm Nektek, akik átvettétek a helyet és tovább küzdöttetek,

köszönöm az ápolóknak és orvosoknak, akik ugrásra készen álltatok mellettünk, és figyeltétek, mit tudtok segíteni

köszönöm a vízimentőnek - aki már hazafelé indult -, hogy gyors és szakszerű munkát végeztél,

köszönöm a mentőhajó csapatának - akik kapitánya bő kilométer úszás után - a helyszínre siettetek,

köszönöm a mentőautó és a helikopter legénységének a gyorsaságot, profizmust,

köszönöm a műtétet végző orvosnak, aki eltoltad a hálapénzt tartó kezem, és megveregetted a vállam,

köszönjük az életet!

(A címlapkép illusztráció.)