A kormány kulturális káderei folytatták a sorozatot, amelyhez leginkább a Ma éppen mi a baj Esterházyval? cím passzolna. Ezúttal Alexa Károly irodalomtörténész, volt MDF-es politikus – aki egykori Hitel-szerkesztőként sosem bocsátotta meg Esterházynak, hogy elhagyta a lapot, és lelkes támogatójából kérlelhetetlen kritikusává lett – rántja le róla a leplet a Magyar Időkben. Alexa kimondja, hogy Esterházy Péter szövegei „semmiben nem különböznek (talán csak olykor az eleganciájukkal és szóválasztási fölényességükkel) attól a gyűlöletkórustól, hazugságcunamitól, galádságáradattól, amely azoktól zúdul mindenfelé, akik nem képesek elviselni egy közösség demokratikus politikai döntéseit” stb.

Azt is írja a szerző, hogy: 

„Az Esterházy-kultusz ceremóniamesterei nem ezen az úton járnak. Nem az írói életművet mérlegelik, és ajánlják az irodalomtörténet és a számukra alighanem irritálóan hangzó »magyar jövő« kegyes jóindulatába, hanem a maguk politikai beszédterét erősítik fel a halott közíró szavaival és a néhai politikai közcselekvő mozdulatainak felelevenítésével.”

Őrület! Egyesek itt a maguk politikai beszédterét erősítik Esterházy szavaival! Politikai pecsenyét sütögetnek az Esterházy-idézetek lángjainál! Förtelem!

Az alábbiakban Orbán Viktor 2016-os nagy évértékelő beszédének elejét idézzük:

„Szép vasárnapot kívánok mindenkinek itt, Budapesten, a képernyők előtt, határon innen és túl. A Kis magyar pornográfia című könyvből – fiataloknak mondom: Esterházy – kiolvashatjuk, milyen a jó politikai beszéd. A jó politikai beszédnek, mondja ott Gerő elvtárs – fiataloknak mondom: ötvenes évek –, olyan tervről kell szólnia, amely nem kerül sokba, nagy meglepetést kelt, és a népnek is örömet okoz. Mire Déry Tibor azt válaszolja neki, hogy a Duna-híd egyik oszlopára akassza fel Farkas Mihályt, a másikra pedig saját magát. Ez nem kerül sokba, nagy meglepetés lesz, és a népnek is örömet szerez. Ma már persze nem ilyen egyszerűek a dolgok.”

Hát, tényleg nem.