Puzsér Róbert multimédiás megmondóember-műsorvezető-publicista, egy friss Facebook-posztban, ha feltételesen is, de bejelentkezett a jövőre tartandó budapesti főpolgármester-választásra.

Puzsér egyetlen, de annál ambíciózusabb programponttal indulna: Budapest centrumát egyetlen, gigantikus, nagyjából kereszt alakban elterülő autómentes gyalogos zónává alakítaná.

"A terv arról szól, hogy adjuk vissza a fővárost a budapestieknek: teremtsünk összefüggő sétálóövezetet a Budai Várnegyedtől a Deák térig, a Jászai Mari tértől a Fővám térig! Tegyük sétálóhíddá a Lánchidat! Teremtsük meg a város és a folyó szerves kapcsolatát a húgyszagú rakpart helyén bárokkal és kávézókkal! Teremtsünk olyan Budapestet, amit nem a benzinmotor hajt – tiltsuk ki az autóforgalmat a város szívéből! Teremtsünk egységes városképet egységes arculatú bolti és éttermi portálokkal."

Puzsér a Terv rövid ismertetése után előbb meghajtotta a képzeletbeli kalapját Tarlós főpolgármester előtt:

"Tarlós István igazán nem menedzseli rosszul a hétköznapokat, nincsenek korrupciós ügyei, és egy minimális mértékű autonómiát is kiharcolt a kormánnyal szemben. Demszky Gábor jószándékú semmittevése után végre van gazdája Budapestnek."

Sőt:

"Nem hiszem, hogy ennél sokkal nagyobb mozgásteret, több forrást és fejlesztést ki lehetne rugdosni a kétharmadból."

Na de ha ez igaz, akkor miért indulna el ellene bárki? Azért, mert még Tarlós sem tökéletes:

"Ami viszont Tarlós István Budapestjéből fájdalmasan hiányzik, az a vízió és az identitás."

Puzsér ezután fontos információt közölt a potenciális szavazóival: bárki képviseli a programját, annak a javára hajlandó visszalépni:

"Tisztában vagyok az esélyeimmel, úgyhogy ha bármelyik végső győzelemre esélyes jelölt – akár Tarlós István, akár az ellenzéki pártok jelöltje – felvállalja ezt a programot, visszalépek a javára: akár bármelyikük, akár mindegyikük javára. Nem hatalmat, nem pénzt, nem pozíciót akarok – mindössze azt, hogy a marketinghazugságoknál meg a mocskolódásnál többről szóljon a politika."

Puzsér, miközben titokzatos okokból előre felszegezte magát a keresztre - "(..) világos, hogy a kormánypárti meg az ellenzéki orgánumok mocskolni fognak, talán a szeretteimet sem kímélik majd" - a kétségeit sem titkolta el. Mármint azokat a kétségeit, hogy van-e értelme, bármi támogatottsága a saját programjának:

"nem tudom felmérni, hogy a Sétáló Budapest koncepciója valós közösségi igény-e vagy csak az én személyes vágyam egy olyan városra, ahol élni szeretnék."

Most akkor indulna-e Puzsér vagy nem?

A proklamáció zárómondata erre nem ad ugyan egyértelmű választ, arra az eddig fel sem tett kérdésre viszont, hogy az ismert médiaszemélyiség vajon tényleg az Új, XXI. Századi Széchenyi István-e, elég határozott bólintással felel:

"A kérdés azonban ennél összetettebb: egy új nemzeti identitás és egy új politikai kultúra megteremtésének kísérlete során vajon szabad-e visszalépnem az országot túszként fogvatartó huszadik század javára?"