• Az ENSZ és más szervezetek szerint Norvégia az egyik legjobb hely a világon a gyerekek számára.
• Mégis, elég egy pofon vagy egy rossz szó az iskolában, és a gyermekvédelem már emeli is ki a családból a gyerekeket, hogy nevelőotthonba helyezze őket.
• Szülők és szakértők ezrei tiltakoznak az eljárás ellen, volt olyan gyermekkiemelési ügy, amelyből nemzetközi botrány lett.
• Ráadásul a norvég gyermekvédelmi hivatalt több bevándorló család is azzal vádolja, hogy túl szigorúak velük. Eközben a hivatal egyik szakértőjéről kiderült, évtizedeken keresztül pedofil képeket gyűjtött a számítógépén.

Cecilie Oslo külvárosában lakik egy modern faházban. Egy téli napon félve nyitott ajtót a kislányával egy pszichológusnak és egy pszichiáternek, akik a gyermekvédelemtől érkeztek, hogy környezettanulmányt készítsenek róluk. A szakemberek érkezése nem volt váratlan, a hivatalnak már évek óta kétségei voltak afelől, hogy Cecilie egyedülálló anyaként képes ellátni a kislányát.

A félelmei be is igazolódtak, a két szakember a jelentésében azt írta, az anya és a gyermeke között nem látható megfelelő kapcsolat, a ház pedig nincs rendben tartva. Cecilie külön kiemelte, hogy nem sokkal karácsony után voltak, ő pedig vásárolt otthonra leértékelt mézeskalácsot, hogy majd a kislányával együtt bábut készíthessenek belőle. A nő szerint a gyermekvédelmisek ezt úgy értelmezték, hogy rossz anyagi helyzetben van.

„Hogy lehet valakiről azt mondani, hogy szegény, csak mert leértékelt mézeskalácsot vett?” - kérdezte.

A hivatal végül állami gondozásba vette a kislányt azzal az indokkal, hogy az anya képtelen volt felismerni az igényeit, és tudtán kívül is mentális sérüléseket okozott neki. Cecilie azóta csak hét alkalommal láthatta a lányát, és nem is számít rá, hogy engedik, hogy vele legyen.

A kislány állami gondozásba vételét az oslói kerületi bíróság hagyta jóvá. A környezettanulmány két szerzőjét akkor tanúként hallgatták meg.

Idén áprilisban aztán egyiküknek - a férfi pszichiáternek - újra meg kellett jelennie a bíróságon. Csak épp vádlottként, ugyanis a számítógépen több ezer kisgyerekeket ábrázoló szexképet és videót találtak, köztük volt olyan is, amelyek kisgyerekek elleni erőszakot ábrázoltak.

A férfi - akinek a nevéről a norvég sajtó személyiségi okok miatt nem számolt be - a vallomásában beismerte, hogy már 20 éve gyűjt hasonló képeket. A rendőrség 2015-ben kezdte gyanítani, hogy a férfi gyermekpornót tölt le az internetről, de csak 2017-ben tartóztatták le. Azelőtt a pszichiáternek befolyásos pozíciója volt a norvég gyermekvédelmi rendszerben, amelyet norvégul csak Barnevernetnek neveznek.

Szakértőként rengeteg olyan egyéni vizsgálatban vett részt, mint amilyen Cecilie ügye is volt, ráadásul tagja volt a gyermekszakértői bizottságnak is. Ez az a bizottság, amely kiértékeli a szakértői jelentéseket.

A férfi letartóztatása, majd elítélése - 22 hónap börtönre ítélték - túlmutat önmagán, és újra a figyelem középpontjába állította Norvégiában a gyermekvédelmi szolgálatot, amelyet az elmúlt években egy sor szülő és szakértő is kritizált.

Egyszerűen azért, mert úgy gondolják, hogy a Barnevernet rengeteg gyereket vesz állami gondozásba, és ezzel indokolatlanul sok családot szakít szét.

• Az ok sok esetben csak annyi, hogy a hivatal szerint egyesek nem elég jók szülőknek.
• Vagy hogy elfenekelték a gyereküket.
• Egyesek pedig egyenesen azt vetik a hivatal szemére, hogy a bevándorló családoktól nagyobb arányban vesznek el gyerekeket.

Az iskolabusz helyett egy autó jött, hogy elvigye a gyerekeket

Az első család 2015-ben fordult a nyilvánossághoz a történetével. Ruth és Marius egy kis norvég településen élt, a nő ápoló, a családja generációk óta a kis településen lakott, a férje pedig egy román informatikus. Öt gyerekük van.

Aztán egy novemberi hétfőn Ruth az iskolabuszt várta, rajta a nyolc és a tízéves lányával.

De nem jöttek, helyettük egy ismeretlen autó fordult be az udvarra.

Az autóban a Barnevernet illetékese ült, aki közölte, hogy Ruth-nak vele kell mennie a rendőrségre egy kihallgatásra. Majd hozzátette, hogy a lányait egy hasonló autóban elvitte a hivatal, és állami gondozásba helyezte.

Valamint kéri hogy adja át a két kisfiát is, ugyanis őket is gondozásba fogják venni.

Másnap megjelent még egy autó, a pár már azt hitte, hogy visszakapják a gyerekeiket, de nem: négy rendőr elvitte a pár hónapos kisbabájukat is.

Ruth-tól és Mariustól azért vitték el a gyerekeiket, mert felmerült a gyanúja, hogy testi fenyítést alkalmaznak a nevelésük során. Norvégiában ez teljes mértékben illegális, azt azonban nem árt tudni, hogy a norvégok ebbe mindent beleértenek: testi fenyítésnek számít a fenekelés, a pofon és a tasli is.

Ruth, amikor még 2016-ban a BBC újságírójának mesélte a történetét, elmondta, hogy valóban, néha elfenekelték a gyerekeket. “Nem mindig, csak alkalomszerűen” - mondta, és hangsúlyozta, hogy a gyermekvédelem által felkért orvosok semmilyen sérülést nem találtak rajtuk. “Soha nem gondoltuk, hogy ez a törvény ennyire szigorú” - tette hozzá.

Márpedig rá kellett jönniük, hogy nagyon is szigorú. A gyerekeket a hivatal három különböző nevelőotthonban helyezte el, a szülőknek nyolc órájukba került alkalmanként, mire az egyik helyről eljutottak a másikra, hogy találkozhassanak a gyerekeikkel. A Barnevernet munkatársa az elején még arról tájékoztatta őket, hogy rövid időn belül sort kerítenek egy találkozóra, ahol arról lesz szó, hogyan kerülhetnek hozzájuk vissza a gyerekek. Ehelyett arról volt szó, hogy az ideiglenes állami gondozást állandóra minősítenék, azaz a gyerekek nem kerülhetnek vissza hozzájuk.

Ruth és Marius esete tiltakozási hullámot indított el Norvégiában. Kiderült, hogy egy sor más szülő is úgy érzi, hogy a gyermekvédelem igazságtalanul és teljesen feleslegesen szakította szét a családjukat.

Ezrek demonstráltak a Barnevernet gyakorlata ellen, azzal vádolva a norvég gyermekvédelmet, hogy „elrabolják” a gyerekeket. 170 gyermekvédelmi szakértő még egy nyílt levelet is megfogalmazott a minisztériumnak, egyikük azt mondta, a hivatali eljárásokból épphogy az emberi faktor hiányzik,

így azok inkább hasonlítanak egy rendőri beavatkozásokhoz, mintsem hogy konstruktívan és empatikusan a megoldásokat keressék a családokkal.

Ruth négy hónapon keresztül heti kétszer bepalackozta az anyatejét és két órát utazott, hogy a kisbabájával legyen. Aztán hirtelen azt mondták neki, hogy hazaviheti. A többi gyermeke maradt a nevelőotthonokban, ők csak később kerültek vissza a családhoz. A szülők ezután fogták magukat és elköltöztek Romániába.

A Bergenben élő Eriktől és kínai származású feleségétől hasonló módon vették el a kisbabájukat, de az ő esetükben az indok nem az volt, hogy néha felpofozták a gyereket, hanem az, hogy alkalmatlannak találták őket a gyereknevelésre. A Barnevernet szerint a szülők nem voltak képesek kielégíteni a baba emocionális szükségleteit, még szemkontaktus sem volt közöttük, az anya levert volt, az apa pedig túl „egyszerű”. A szülők nem értették az egészet, szerintük a gyerekkel nem sokkal azelőtt jártak a háziorvosnál, ő azt mondta, a baba normálisan fejlődik. Erikről pedig az orvos csupán azt állapította meg, hogy rossz a rövidtávú memóriája, de azt is csak kisgyerekkorában.

Több család külföldre menekült

Mindezek azért is keltettek nagy visszhangot, mert Norvégiáról nagyon nem az a kép alakult ki, hogy ott az állam rosszul bánik a gyerekekkel, a gyermekvédelmi rendszer pedig komplett családokat üldöz el az országból. 1981-ben például a norvégok voltak az elsők, akik gyermekvédelmi ombudsmant jelöltek ki, hogy védje a gyerekjogokat, az ország az ENSZ és gyermekjogokkal foglalkozó civil szervezetek országokat összehasonlító listáin is az élen szokott végezni.

A BBC azonban felhívja rá a figyelmet, hogy a gyermekkiemelések száma 2008-tól növekedésnek indult,

és öt év múlva már másfélszeresére emelkedett a „sürgősségi kiemelések” száma.

A lap újságírója szerint ennek köze lehet egy 2005-ös esethez, amikor egy nevelőapa addig ütötte a nyolcéves kisfiát, amíg az bele nem halt. A szigorral a rendszer a hasonló eseteket igyekszik kivédeni.

Az egyes esetekre - így például Ruth vagy Erik esetére - nagyon nehéz reagáltatni a hivatalt, hiszen a törvények értelmében egyetlen konkrét esetet sem kommentálhatnak, éppen a gyermekek jogainak védelme miatt. Általánosságban a hivatalos álláspont az, hogy az esetek többségében, ha valami rosszul működik a családban, akkor sem viszik el a gyereket, hanem a családdal együttműködve próbálják megoldani a problémát.

A hivatal körül kialakult botrány azonban egy idő után nemzetközi szintre lépett. A tilatkozóknak ugyanis feltűnt, hogy sok közöttük az olyan szülő, akik közül valamelyik vagy akár mindkettő külföldi származású. Ruth férje román volt, Erik felesége pedig kínai. Egy cseh szülőket érintő gyermekkiemeléssel kapcsolatban 2016-ban még Milos Zeman cseh elnök is megszólalt, a nácikhoz hasonlítva a norvég gyermekvédelmi munkásokat.

A BBC szerint több család Lengyelországba költözött, mondván, hogy az ottani hatóságok sokkal inkább próbálják egybentartani a családokat. Köztük van egy palesztin család is, akik korábban épphogy Norvégiában kértek és kaptak menedékjogot. Az apa, Talab korábban öt éven át raboskodott egy szíriai börtönben a rezsim bírálása miatt. A felesége a 14 éves lányukkal, Leennel viszont már Lengyelországban van, hogy ott másodszor is menedékjogot kérjenek. Az apa az idősebb lányával még Norvégiában tartózkodik.

Az ügy, ami miatt a költözés mellett döntöttek, a következő volt:

A kisebbik lányuk egyik nap nem jött haza az iskolából, már mindenütt keresték, amikor megjelent két gyermekvédelmis azzal, hogy adják át a holmiját, mert a lányt állami gondozásba vették. Állítólag az iskolai pszichológusnak azt mondta, bántalmazzák otthon.

Később kiderült, hogy az iskolás társai vették rá, hogy mondja ezt, és cserébe felhagynak a zaklatásával. Ő ekkor azt gondolta, mindegy, mit mond, csak legyen vége a bullyingnak, amely az iskolában érte.

Ezután elvitték egy nevelőotthonba, de végül - egy év után - megszökött, hogy találkozzon az anyjával, aki ekkor Lengyelországba szöktette. Telefonon keresztül nyilatkozva mondta el, hogy a nevelőotthonban depressziós lett, még bántotta is saját magát.

„Amikor Norvégiába jöttünk, azt hittük, ez lesz az a hely, ahol békében élhetünk és elfelejthetjük azt a sok borzalmat. Aztán most ott tartunk, hogy újra átéljük őket” - mondta Leen nővére. A család most azzal vádolja a hivatalt, azért vitték el a lányukat, mert bevándorlók.

„Ha a Közel-Keletről jössz, akkor már automatikusan agresszívnak vagy elkönyvelve” - mondta az idősebb nővér.

A Barnevernet tagadta, hogy a bevándorló családokat szigorúbb elbírálásban részesítenék. Az illetékes minisztérium pedig már a botrány kirobbanásakor közölte, nem értik a nemzetközi reakciókat, hiszen az országban számszerűen nincsen több államilag gondozott gyermek, mint más skandináv országokban. A gyerekek ellen alkalmazott fizikai büntetésekkel kapcsolatban viszont azt közölték, hogy a családoknak a hátterüktől függetlenül ismerniük kell és be kell tartaniuk a norvég törvényeket. Amelyek szigorúan tiltják a pofonokat is.

Csak a bíróságon jött rá, hogy a pedofília rossz a gyerekeknek

Ebbe a helyzetbe robbant bele a nyár elején a Barnevernet pszichiáterének pedofilbotránya.

Az érintett szakember engedélyét visszavonták, ami azt jelenti, hogy nem dolgozhat többet a gyermekvédelmi hivatalnak. Ez azonban nem volt elég azoknak a szülőknek, akiknek a gyerekét az utóbbi években állami gondozásba helyezte a gyermekvédelem, többek között az elítélt szakember véleményére alapozva.

Cecilie például azt mondta, aki ilyet tett, annak a megítélésében nem lehet bízni. Erre a helyi gyermekvédelmi ügynökség azt közölte, hogy Cecilie esetében az elítélt pszichiáter csak egy volt a környezettanulmányt író szakemberek közül, a gyermeke állami gondozásba helyezése pedig egy hosszabb folyamat vége volt.

Cecilie szerint azonban a bűntény is azt bizonyítja, hogy a szakértő valójában képtelen volt empatizálni a gyerekekkel. A pedofil-ügy ítéletében a bíró is hasonló következtetésre jutott.

Az ítélet szerint a szakértő megbánta a tettét, de csak azután, hogy lebukott. A bíróságon aztán elmagyarázta, hogy ő úgy fogta fel a dolgot, hogy nem bántja a gyerekeket, hiszen nem vett részt a képek elkészítésében.

A bíróság szerint azonban elég „komoly” problémának tekinthető, hogy egy ilyen gyermekvédelmi tapasztalattal rendelkező szakértő csak a bírósági eljárás során eszmél rá igazán, hogy azok a gyerekek erőszak áldozatai, és a saját vágyait előrébb helyezte náluk.

Cecilie-n kívül más szülők is felháborodtak az eseten. A Norvégia déli részén élő Ineztől még 2013-ban vették el a gyerekeit. Nyolcból négyet. A hatóságok ugyanis azzal gyanúsították meg, hogy veri őket. Inez erre azt mondta, csak akkor használta a fizikai erejét, amikor az egyik gyereket kellett megvédenie a másiktól, mert összeverekedtek.

Az édesanyát ennek ellenére őrizetbe is vették, és bár azóta két idősebb gyermekét már visszakapta, a két fiatalabbat még mindig nem, ők öt éve állami gondozásban vannak. Ebben szerepe volt annak is, hogy bár egy független pszichológiai vélemény alkalmasnak találta őt az anyaságra, a gyermekszakértői bizottság úgy találta, a pszichológiai vélemény túlságosan a szülők pártját fogta. Ennek a bizottságnak volt az egyik tagja a szexbotrány miatt elítélt szakértő.

Inezt azóta a gyermekvédelem már biztosította arról, hogy nemsokára visszakerülnek hozzá a fiatalabb gyerekei is, az érintett szakértő korábbi ügyeit azonban nem fogják felülvizsgálni. Egyedül a szakértői bizottság nézte át a korábban nekik tett jelentéseit, de közölték, hogy nem találtak benne elfogultságra utaló jelet.

Inez és Cecilie azonban mást gondol erről, szerintük az elítélt szakértő negatív kommentjei szétszakították a családjaikat, ezért mindenképpen szükséges lenne felülvizsgálni a korábbi döntéseket.

„Ez olyan, mintha rossz alapra építenének egy épületet… ezekben az esetekben azonban tragédiákról van szó, ahol a döntések odáig vezettek, hogy gyerekeket szakítsanak el a szüleiktől” - mondta Inez, akit a leginkább az döbbentett meg, hogy míg tőle évekre elvették a gyerekeit, a pedofil képekbe belebukó pszichiáter megtarthatta a saját felügyeleti jogát a fiatal gyermekei felett.

Mindenki másképp neveli a gyerekét

A BBC két szakértőt is megkérdezett arról, szerintük mi lehet az oka annak, hogy ilyen panaszok merültek fel a norvég gyermekvédelmi rendszerrel szemben, és hogy ennyi bevándorló hátterű szülő panaszkodott arra, úgy érzik, szigorúak velük szemben.

„Amikor egy család Norvégiába érkezik egy olyan anyával és apával, akik erőszak közepette nőttek fel, akkor felteszem, nekünk kellene segítenünk ennek a családnak, hogy megértsék, lehet, hogy ahonnan jöttek, ott a fizikai büntetés elfogadható, de itt, Norvégiában ez teljesen elfogadhatatlan” - mondta az újságnak Reidar Hjermann, volt norvég gyermekügyi ombudsman. Azt is hangsúlyozta, hogy szerinte mindenképpen azt kell segíteni, hogy a gyerekek a családban maradjanak, a kiemelést pedig amennyire lehet, kerülni kell. Hjermann kommentálta a szexképek miatt elítélt szakértő ügyét is, szerinte ilyen esetben fontos megvizsgálni, milyen felelősségi területe volt a kérdéses szakértőnek, és hogy a viselkedése mennyiben hatott ki a munkájára.

A másik megkérdezett szakértő Katrin Koch volt, a gyermekszakértői bizottság feje. Ő azt mondta, hogy a bevándorló családok felülreprezentáltságát az okozhatja, hogy Norvégia egy elég szabályszerető ország.

„Elképzelhető, hogy a gyermekvédelmi szervek nincsenek eléggé tisztában azzal, hogy egy gyerek sokféleképpen felnevelhető” - mondta.

Másrészt, mivel Norvégia egy gazdag ország, ezért egyre inkább optimalizálni szeretné a gyermekekről való gondoskodást. A norvég gyermekvédelmi elvek szerint nem muszáj jó szülőnek lenni egy gyerek felneveléséhez, csak annyira jónak, „amennyi elegendő”. „Talán Norvégiában ez az elegendő szint magasabban van, mint más országokban” - mondta Katrin Koch.

A norvég gyermekügyi minisztérium a közelmúltban közölte, hogy áttekintik a gyermekvédelmi eljárások során alkalmazott gondozásba vételi gyakorlatukat, és akár változtatni is készek, hogy erősítsék a gyermekek és a családok jogait.

A cikk megírásához forrásként a BBC cikkeit (itt és itt) használtam.

A magyar gyermekvédelemet az elmúlt évek során többször is érte hasonló kritika amiatt, hogy egyes családoktól a szegényes életvitelük miatt szakítottak el gyerekeket. Minderről ezekben a cikkekben olvashat részletesebben (itt, itt és itt).