Az, hogy különböző sötét rezsimek internetes trollokat használnak saját érdekeik védelmében, évek óta közismert. Amióta a 2010-es években a közösségi média az élet része lett, a történelem hajnala óta ismert propagandamódszerek átalakultak, és sok szempontból hatékonyabbak és nehezebben semlegesíthetőek lettek. Többnyire újságírók munkájának köszönhetően tudjuk, hogy Pekingtól Moszkván át Isztambulig sok kormány valóságos trollhadseregeket működtet, hogy az interneten harcoljanak a hatalom mellett.

Azt viszont máig nem tudjuk pontosan, hogy ezek a sötét módszerek pontosan miért és hogyan működnek. A budapesti CEU két kutatója most egy olyan tanulmányt publikált, amely éppen a miértet és a hogyant világítja meg. Xymena Kurowska és Anatoly Reshetnikov Neutrollization: Industrialized trolling as a pro-Kremlin strategy of desecuritization (Neutrollizálás: Iparszerű trollkodás mint Kremlin-párti biztonságiatlanítási stratégia) című tanulmánya a napokban jelent meg a Security Dialogue című folyóiratban, és nemcsak érdekes, hanem rémisztő olvasmány is.

Kurowska és Reshetnikov azt állítják, hogy míg a világ inkább az oroszok mindenféle globális hackelgetéseivel foglalkozik, alig irányul figyelem az orosz állam által működtetett trollkultúrára, és arra, hogyan gyűrűzik be fokozatosan a nemzetközi színtérre. Szerintük ennek a trollkultúrának a megszületése az utolsó nagy oroszországi ellenzéki tüntetésekhez, a moszkvai központi helyszín után egyszerűen Bolotnaja térként ismert demonstrációkhoz vezethető vissza. A 2011-ben kezdődő utcai megmozdulások elgondolkodhattaták a Kremlt, amely 2013-ban létrehozta a nyugaton Internet Research Agency-ként (IRA) illetve “a szentpétervári trollfarm”-ként ismert ügynökséget, amelynek működéséről az utóbbi években sok minden kiderült. 

A tanulmány szerint a trollfarm legfontosabb célja bármiféle (ellenzéki) politikai mobilizáció megakadályozása. Ez az autokratikus/diktatórikus rezsimek számára életbevágóan fontos, és hogy trollok ezt hogy tudják elérni, azt a CEU kutatói Boris Nyemcov halálának példájával mutatták be. Nyemcov a Putyin-ellenes ellenzéki erők vezéralakja volt, akit 2015 februárjában rejtélyes körülmények közt gyilkoltak meg a Kreml közvetlen közelében. Viszonylag nyilvánvaló volt, hogy melyik az egyetlen erő Oroszországban, amely képes egy ilyen politikai gyilkosság kivitelezésére, és érdekében is áll Nyemcov likvidálása, a kormányközeli orosz média azonban mindent megtett azért, hogy a gyanú árnya se vetülhessen a Putyin-rezsimre.

Az esti tévéhíradókban egészen összefüggéstelen, valószínűtlen és egymásnak is ellentmondó teóriákat prezentáltak a gyilkossággal kapcsolatban. Ukrajnától kezdve muszlimokon át nyugati hatalmakig mindenkit belekevertek, és azt is felvetették, hogy talán valami személyes ügy lehet a háttérben. Mindegyikkel azt sulykolták, hogy az ellenzéki aktivista meggyilkolása nem állt a Kreml érdekében, és az akció nyilvánvalóan valamilyen ellenséges provokáció lehetett.

A CEU kutatói szerint érdekes módon azok a trollok, amelyekről ma már tudjuk, hogy az IRA alkalmazásában álltak, ugyanezeket az elméleteket terjesztették, és azt próbálták elültetni, hogy az orosz ellenzék akár emberáldozatra is képes lehet. A különböző közösségi oldalakon, kommentszekciókban a trollok elképesztő zajt tudtak csapni, gyakori volt, hogy trollok trollokkal folytattak hosszú „beszélgetéseket” kommentfolyamokban. A kutatók szerint a Nyemcov-gyilkosság után

„a trollok olyan kvázi-politikai, de lényegében teljesen üres közeget hoztak létre, ahol különböző, de valójában előre gyártott véleményekkel eldugították az internetet, ezzel potenciálisan összezavarva a közönségüket, és kiszorítva a valódi megszólalókat”.

Ez az a jelenség, amit a tanulmány címében, a „neutralizálás” és a „troll” szavak összevonásával neutrollizálásnak neveznek. A klasszikus internetes trollkodás célja provokációval reakciót kiváltani, legfontosabb alapelve pedig a „doing it for the lulz”, azaz a „vicc az egész”. Az orosz trollfarmok ezt kifordítva éppen hogy azt szeretnék elérni, hogy lehetetlen legyen az érdemi reakció, és természetesen egyáltalán nem vicc az egész, hanem egy nagyon is tudatos cél érdekében indított, véresen komoly védelme a hatalom érdekeinek.

A neutrollizálás célja így az értelmes állampolgári reakció, cselekvés, esetleg ellenállás ellehetetlenítése. Azt akadályozza meg, hogy a társadalom csoportjai beindíthassák az egyik legalapvetőbb védelmi mechanizmust, a biztonságiasítást (szekuritizációt). A biztonságiasítás a modern politika egyik alapvető eszköze, azt jelenti, hogy egy jelenséget kommunikációs eszközökkel biztonsági fenyegetésnek állít be. Ezt teszi a magyar kormány is a barna bőrű emberekkel vagy éppen Sorossal. Ezzel az eszközzel persze ellenzéki mozgalmak is élhetnek, a Nyemcov-gyilkosság esetében például az orosz ellenzéknek a Kremlt kellett volna tudnia biztonságisítani, azonban ezt a neutrollizálással sikerült megakadályozni, azaz biztonságiatlanítani (de-szekuritizálni).

Ahogy a „lulz” trollkodás eredménye egy önmaga farkába harapó cinikus, fokozatosan egyre értelmetlenebb iróniaspirál, úgy a neutrollizálásé ugyanez, csak a közéleti kérdésekben, amelyek semlegesítése a megrendelő érdeke. Az ezen dolgozó orosz trollok értelmetlenségeket publikálnak nagy mennyiségben, aminek hatására minden értelem és cél kiszorul a közéleti vitákból, és bármiféle politikai tett abszurddá válik. Könnyen belátható, hogy ez miért más, mint a valamilyen üzenetet sulykoló propaganda, és, teszi hozzá a tanulmány, hogy ez miért egészen más folyamat, mint a nyugati társadalmakból ismert apolitikus fordulat.

A neutrollizálás kiiktatja a vitát, az értelmet, a rációt. Kurowska és Reshetnikov szerint a legijesztőbb az, hogy gyakolatilag elveszi azoknak a szavaknak az erejét, amelyekkel biztonságiasítani lehetne, így az orosz ellenzéki szereplők, mozgalmak, civilek egyszerűen nem tudják megszólítani potenciális közönségüket, a szélesebb orosz közvéleményt. Mondanivalójuk áldozatul esik az iróniának, és így teljesen használhatatlanná válik. Nem tudnak többé érvelni, és nem tudnak többé meggyőzni. Így pedig lehetetlen az államhatalom biztonságiasítása, ami az ellenzék elemi érdeke lenne.

A folyamat eredményeként az állam polgárai egyre kevésbé akarnak részt venni online politikai vitákban, a civil társadalom megszólalásai pedig teljesen súlytalanná válnak. A tanulmány szerint az így kialakuló techno-autokráciák lehetetlenné teszik, hogy az internethasználók meg tudják különböztetni a valóságot a fikciótól, a teljes összezavarodás eredményeként pedig a politikára szükségszerűen mint a kibogozhatlan ellentmondások és az erkölcsi rothadás világára fognak tekinteni, amivel semmi értelme foglalkozni.

A cinizmus birodalmában nincs lehetőség önszerveződésére, ez pedig megkönnyíti a hatalom dolgát. Nem kell ellenvéleményeket cáfolni vagy cenzúrázni, és egyáltalán nincs szükség olyan radikális megoldásokra, mint az internet korlátozása. A neutrollizálás mindezt szükségtelenné teszi.

A tanulmány csak utal rá, de egészen nyilvánvaló, hogy a neutrollizálás nem kizárólag orosz jelenség. Aki már látott magyar kommenteket, pontosan tudja ezt. Mint ahogy azt is, hogy a Nyemcov-gyilkosság után sugárzott konfúz orosz tévéhíradók is léteznek máshol, elég a magyar közszolgálati csatornákba behívott, lendületesen összefüggéstelenségeket beszélő „szakértőket”, Nógrádi Györgyöt és a hasonszőrűeket megfigyelni.