Múlt héten Aleksandar Vučić szerb elnök arról beszélt, hogy rendes határokat akar kialakítani Koszovóval, és hogy ennek kell most a szerb külpolitika legfontosabb céljának lennie. Ez azért fontos, mert 

vezető szerb kormánypárti politikus most beszélt először nyíltan arról, hogy bizonyos feltételekkel az ország hajlandó lehet elismerni Koszovó függetlenségét. 

A korábbi szerb kormányok még arra esküdöztek, hogy ez soha nem történhet meg, a helyzet mostanra azonban tarthatatlanná vált, ugyanis nagyon hátráltatja Szerbia EU-csatlakozását és Koszovó felvételét az ENSZ-be, amit Szerbia mellett a Biztonsági Tanács állandó tagja, Oroszország is blokkol.

A 92 százalékban albánok lakta Koszovó 2008-ban kiáltotta ki függetlenségét, de Szerbia és számos más ország ezt nem ismeri el. Koszovó kiemelkedően fontos a szerb nacionalizmus szempontjából, a területet és az itt lévő kolostorokat a szerb államiság bölcsőjének tekintik, itt volt ugyanis a középkori szerb királyság világi és vallási központja. Bizonyos szerb nacionalisták számára pedig különösen elfogadhatatlan, hogy az ortodox kereszténység szempontjából ennyire fontos emlékek egy többségében muszlim vallású országhoz kerüljenek.

Hashim Thaci koszovói államfő szintén nyitott volt a megoldásra, de leszögezte, hogy ez nem jelenti az állam szétszakítását, egyszerűen csak a határ kiigazítását, területcserét, amiben Koszovó megkapná a dél-szerbiai Presevo-völgy albán többségű településeit. Az elnök arról nem beszélt, hogy ezért cserébe a Koszovó szerb többségű északi részéből mennyi kerülne vissza Szerbiához, de a terv lényege ez.

Koszovó népességének jelenleg csak 4-7 százaléka vallja magát szerbnek, ugyanis a szerb fegyveres erők 1999-es távozása után sok szerb szintén elhagyta Koszovót. Az elvándorlás ezután is magas maradt, a koszovói szerbeket ugyanis többször is zaklatták a többségben lévő albánok. A koszovói szerbek többségben csak az észak-koszovói Mitrovica tartomány északi részén vannak, a szerb határhoz közel. Úgy tűnik, hogy a mostani tárgyalások az Ibar folyótól északra lévő 4 szerb többségű önkormányzat (köztük Észak-Mitrovica város) visszakerüléséről szólnak. Ez az a régió, ami a függetlenség óta kerüli a kapcsolatot a pristinai kormányzattal, remélve, hogy ha Belgrád egyszer elismeri Koszovót, majd visszakerülhetnek Szerbiához.

A koszovói szerbek több mint fele azonban az Ibartól délre, albánok közt, kisebbségben él, így a területcseréről szóló tárgyalások megindulásával ők attól tartanak, szétesik a közösségük, és rosszabb sor vár rájuk a még erősebb albán többségű Koszovóban. Számukra az északi önkormányzatok elszakadása a koszovói szerb szavazótábor gyengítését jelentené.

Bár a nemzetközi közösség az elmúlt 10 évben kizártnak tartotta, hogy ilyen területcserére sor kerüljön, Koszovót ugyanis többnemzetiségű államként ismerték el, az EU és az Egyesült Államok vezetői már nem zárkóznak el a megoldástól, ha ez békét hozhat a térségbe, és elősegíti Szerbia EU-csatlakozását meg Koszovó felvételét az ENSZ-be. Igaz, hogy ezzel Koszovó és Szerbia is kevésbé lenne multikulturális, mint amennyire most, úgy tűnik, ez az út nagyobb eséllyel vezet mindkét fél számára kielégítő megoldáshoz.

Nagy-Britannia és Németország azonban nemtetszését fejezte ki a területcserével kapcsolatban, hangsúlyozva, hogy Koszovó az utóbbi 10 évben komoly lépéseket tett a kisebbségek elfogadása és a többnemzetiségű állam kiépítése felé. A területcsere azonban ezt a folyamatot több helyi szervezet szerint is visszafordítaná. Angela Merkel német kancellár Bosznia-Hercegovinára (ahol az állam egyik fele, a Szerb Köztársaság elnöke az utóbbi időben többször pedzegette az elszakadást) utalva néhány napja elutasított a balkáni határok átrajzolásának gondolatát.

Dan Serwer, az amerikai Johns Hopkins Egyetem Balkán-szakértője szerint egy ilyen területcsere „Pandora szelencéjét nyithatja ki” a Balkánon, ahol messze nem Koszovó az egyetlen többnemzetiségű állam, a térségben ugyanis szinte alig esnek egybe  államhatárok tényleges etnikai határokkal. Ha pedig a többi ország nacionalistái azt látják, hogy a nemzetközi közösség belemegy ebbe, mindenhol hasonló követelések jelenhetnek meg.

A minden balkáni albán egy országba tömörítését jelentő Nagy-Albánia koncepcióval rég kacérkodó albán kormányzat meg az albán nacionalisták szintén vérszemet kaphatnak ettől, Montenegróban, Macedóniában és Görögországban ugyanis szintén sok albán él (igaz, Görögországban nem annyira egy tömbben, mint inkább vendégmunkásként a nagyobb városokban).

A Financial Times által megkérdezett szakértők szerint 

egy ilyen területcsere dominóeffektust indíthat el a Balkánon, ugyanakkor sokan azt is hozzátették, hogy a jelenlegi helyzetet is muszáj megoldani valahogy, mert ha Szerbia és Koszovó vitájában nem történik előrelépés, az is könnyen komoly konfliktusokhoz vezethet.

Veljko Odalović, a szerb külügyminisztérium egyik vezetője a szerb médiának nyilatkozva arról beszélt, a területcsere mellett más lehetőségeket is számba vesznek, és a tárgyalások minden esetben a nagyhatalmak tudtával folynak. Odalović szerint a szerb diplomácia már eddig is komoly eredményeket ért el az ügyben, mert míg egy éve szinte minden nagyhatalom bevégzett ügyként kezelte Koszovó függetlenségét a jelenlegi formában, már tisztában vannak vele, hogy a helyzet rossz a koszovói szerbeknek, és nyitottak a megoldásokra.