A cím nem egy radikális baszk közmondás, hanem a valóság: idénre több lett a sertés Spanyolországban (50 millió), mint ember (46,5 millió), írja a Guardian.

Csak összehasonlításképpen, Magyarországon - ahol harminc éve fogy a magyar, most olyan 9,8 millióan lehetünk - 2,9 millió sertést becsültek 2017-ben.

Önmagában persze nem feltétlenül baj, ha a sertéságazat szárnyal, de évek óra súlyos botrányoktól hangos a spanyol húsipar, miközben egyre komolyabb problémákat okoz a 6 milliárd eurós forgalmat bonyolító sertésipar környezetre gyakorolt hatása.

Egy disznó tenyésztése átlagosan napi 15 liter vizet igényel, a spanyol sertések tehát három nagyobb spanyolországi város (Sevilla, Zaragoza, Alicante) vízfelhasználásának megfelelő mennyiséget használnak el naponta úgy, hogy közben az ország szenved a szárazságtól.

És bár a spanyol sonka messzeföldön híres, a mennyiségre törő iparágban egyre nehezebb előállítani a jó minőségű jamónt: nincs sem idő, sem terület a disznók makkoltatására. (Spanyolországban csak akkor kaphat a sonka ibéricó minősítést, ha megfelel bizonyos követelményeket, így annak, hogy a sertést levágása előtt szabadon makkoltassák néhány hónapig, majd húsát 36 hónapon át szárítsák.) 

Folyamatosak az élelmiszerbotrányok, egyre nagyobb korrupció az ágazatban, a bűnszervezetek rátelepedtek az iparágra.

Amely közben komoly munkaerőhiánnyal is küzd, és ahol nemcsak az állatok életfeltételei, de az emberi munkásoké is rosszak, a bérek nagyon alacsonyak.

A spanyolok évente 21 kg disznóhúst fogyasztanak, amivel élen járnak a sertések megevésében. Ez már a római kor óta így van, már akkoriban is dicsérték a római írástudók a spanyol disznóhús minőségét. A disznóhús fogyasztása aztán később, a mór uralom idején egyenesen vallási szimbolikájú ellenállási mozgalommá vált a hódító muszlimok ellenében. (Guardian)