A szárazföldön ezrével gyülekeznek a szír kormányerők sorkatonái. A tengeren egy orosz flotilla áll készen, hogy hatalmas tűzerejével biztosítsa a támadást, írja a New York Times. A hetedik éve tartó szíriai háború utolsó, döntő ütközete van kibontakozóban az ország északi részén, Idlib tartományban. Ez az utolsó nagyobb, egybefüggő terület, amely még a lázadók ellenőrzése alatt áll. Mintegy hárommillió civil várja rettegve a nagy összecsapást.

Ők javarészt olyanok, akik az elmúlt hónapokban a rezsim kezére került területekről menekültek. Több tízezret maga a kormány buszoztatott oda a Damaszkusztól keletre eső Gútából az ottani lázadókkal kötött alku alapján, akik a fegyverletétel fejében szabad elvonulást kértek. Most újra utoléri őket a háború.

Az utolsó összecsapás minden korábbinál brutális lehet. Idlibben a becslések szerint úgy harmincezer fegyveres lázadó lehet, ami még úgy is komoly erőt jelent, hogy nekik nincsenek nehézfegyvereik, repülőik, és nem támogatja őket egy hadiflotta. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy ez az a tartomány, ahol a törökök beavatkoztak a kurdok ellen, és jelenleg a támogatásukat élvező lázadók és a szír kormányerők között állomásoztatnak csapatokat. 

Törökország attól is tart, hogy a beinduló offenzíva nyomán százezres, vagy akár milliós menekültáradat indulhat meg feléjük.

Mevlüt Çavuşoğlu török külügyminiszter a minap Moszkvában próbálta kijárni, hogy a döntő offenzíva előtt adjanak még egy utolsó esélyt a tárgyalásos megoldásnak. „A katonai megoldás katasztrofális lenne” - mondta Çavuşoğlu orosz kollégájának, Szergej Lavrovnak. Szerinte „néhány radikális csoport felszámolásának ára több százezer ember” halálával és milliók elmenekülésével járhat.

Soha véget nem érős

Az idlibit fentebb ugyan a szíriai polgárháború döntő ütközetének bélyegeztem, de a szír kormányerők győzelme nem jelentené a háború végét. A kormány Idlib bevétele után is csak az ország területének háromnegyedét ellenőrizné, a keleti tartományok a kurdok kezére kerültek, a sivatagban pedig még mindig vannak ellenzéki csoportok kezén területek. De a sűrűn lakott területek már a kormány kezén vannak. És bár a felkelők nagy csoportjait már legyőzték, itt is aktívak még kisebb csoportok, amelyek képesek bármikor kisebb-nagyobb akciókat végrehajtani.

Bár Çavuşoğlu aggályai túlzónak tűnhetnek - a szíriai háborúban becslések szerint hét év alatt vesztette életét 350 ezer civil -, azt mások is osztják. A kormányoknak biztonsági elemzéseket készítő, New York-i székhelyű Soufan Group szerint az idlibi offenzíva „egyedülálló katasztrófa volna egy katasztrofális háborúban”. Mike Pompeo amerikai külügyminiszter szerint is az a hárommillió szír civil fizetheti meg az árát, akik már eleve menekültként élnek a tartományban. „Nem jó. A világ figyel” - írta a Twitteren. Minisztériuma pedig jelezte, hogy ha Aszad vegyi fegyvereket vetne be, arra reagálni fognak.

A szír kormányt ez egyelőre nem tántorította el. Valid Moalem miniszterelnök-helyettes szombaton az orosz állami tévének adott interjújában azt mondta, hogy Idlib megszállása a „terroristák” jelenléte miatt prioritásuk. És bár az offenzíva még nem kezdődött el, sőt, az időpontját se tűzték még ki, az elmúlt napokban már megkezdődött a kormányerők felvonulása, és az orosz flotta is mostanra időzített nagy gyakorlatot a Földközi-tenger keleti medencéjébe 26 hadihajóval és 36 repülővel, köztük stratégiai bombázókkal. Bár az oroszok tagadják, hogy a gyakorlatnak bármi köze lenne a tervezett offenzívához, ezzel párhuzamosan Lavrov külügyminiszter „gennyes fekélynek” nevezte Idlibet, amit „le kell csapolni”.

Menekülthullám jöhet

A lázadók, akiket az orosz és a szír kormányzati média csak „terroristaként” emleget, a jelenleg Hajat Tahrir al-Sam (HTS) néven emlegetett csoport. Ezt az al-Kaida szövetségeseként tartják nyilván, és valóban az An-Nuszrából nőtte ki magát, de az a polgárháború orosz beavatkozás előtti szakaszában már valójában Katar szövetségese volt, az elmúlt években pedig Törökországgal működött együtt a közös cél, Aszad megdöntése érdekében. Péntekig Törökország igyekezett is meggyőzni a HTS-t, hogy inkább önként adja fel Idlibet a civil életek védelmében, de a tárgyalások aznap összeomlottak.

A HTS - illetve elődcsoportjai - 2015 óta uralják Idlibet, ahol párhuzamos közigazgatást is kiépítettek, és ők szervezik a határmenti kereskedelmet Törökországgal, illetve a segélyszállítmányok országba jutását is.

Most pedig intenzíven készülnek a tartomány védelmére. A kormánycsapatok összevonására reagálva utakat és hidakat robbantottak fel. De ez, ha a szárazföldi előrenyomulást lassíthatja is, kevés védelmet nyújt a tartományban élőknek a kormányerők és orosz szövetségeseik légitámadásaitól. Az ENSZ becslése szerint a harcok kirobbanása után akár 800 ezren is menekülőre foghatják, és Idlibből egyedül Törökország, vagy a kurdok elleni török offenzíva során török kézre került szíriai területek felé vehetik az irányt. Magyarán, az Idlib elleni offenzívával Oroszország és szír kliense újabb menekültáradatot indíthat útjára, végső soron Európa felé, amit már a korábbi menekülthullámok is destabilizáltak - remekül szolgálva ezzel Oroszország geopolitikai érdekeit. Arra ugyanis minimális az esély, hogy a kormányerők elől folyamatosan menekülve Idlibben kikötő civilek elfogadnák a kormány ajánlatát, hogy visszatérjenek az Aszad-rezsim ellenőrizte országrészbe.