“Mi történt Magyarországgal?”

- teszi fel már a címben a kérdést a New York Times-nak írt véleménycikkében Heller Ágnes, hogy a választ abból a tételmondatból kiindulva kezdje el kifejteni, miszerint

“Magyarországon sosem létezett liberális demokrácia”

A szerző innentől kezdve párhuzamosan analizálja a magyar helyzetet, illetve a populista-nacionalista jobboldal előretörését Európában.

Miután röviden végigveszi, hogy Magyarországon évszázadokon keresztül királyságok, illetve elnyomó, önkényuralmi és totalitárius rendszerek váltották egymást, amit csak néha szakított meg egy-egy forradalom, elérünk a 89-es rendszerváltásig, illetve oda, hogy ez miként vezetett az Orbán-rendszerhez.

Heller szerint amikor a kommunizmus bukásával beköszöntött a szabadság időszaka Európában, ez nálunk a rendszerváltásnak nevezett folyamat révén történt meg, ami azonban nem a magyar emberek akaratából zajlott le, hanem úgy esett az ölükbe, mint valami isteni ajándék.

A filozófus keményen fogalmaz:

“Egy maroknyi ellenzéki értelmiségit kivéve senki se dolgozott, harcolt vagy tett bármit is ennek a szabadságnak az elnyeréséért”

Sokan ezért sem értékelték a szabadságot és voltak, akik észre sem vették a változást.

“Az új politikai elitnek nem volt tapasztalata és nem értették az embereket, akiket képviselniük kellett volna. A politkáról vallott sajátos elképzeléseik szerint kormányoztak. Nem tanították meg az embereknek, hogyan élhetnek a saját hatalmukkal. A sok évszázados zűrvarahoz szokott embereket így könnyedén átrázhatta egy gátlástalan politikus, aki megértette és kihasználta a hagyományos vágyakozásukat egy kemény kézzel parancsokat osztogató központra, illetve azt a szokásukat, hogy megengedjék a politikai vezetőknek, hogy helyettük gondolkodjanak”

- osztja ki Heller az átmeneti demokratikus időszak összes kormányzó erejét, illetve a választópolgárokat.

“De ahhoz, hogy a jobboldali populizmus ilyen sikeres legyen, önmagában nem lett volna elég Magyarország történelmi hajlama a szervilizmusra”

- állítja Heller. 

Az áttöréshez szerinte szükség volt egy globális jelenségre, méghozzá arra, hogy az osztálytársadalom időközben átalakult tömegtársadalommá. 

A filozófus szerint egy osztálytársadalomban egy despota nem nyomhatja el a különféle csoportok érdekeit valamiféle erőszakos elnyomás nélkül. De egy tömegtársadalomban, ahol a hagyományos osztályérdekek már feloldódtak, egy Orbánhoz hasonló önjelölt zsarnoknak nem kell erőszakkal megragadnia a hatalmat. Az uralmát ugyanis a választások papíron demokratikus intézményén keresztül is be tudja betonozni. Heller ezután egy rakás olyan kortárs diktátort sorol fel Putyintól Erdoganon át az egyiptomi el-Szisziig, akik választások útján, a körzetek érdekeik szerinti átszabásával, a sajtószabadság megnyirbálásával és félelemkeltéssel betonozták be a hatalmukat.

Heller szerint a szabadság még mindig vonzó dolog néhány olyan országban, ahol a liberális demokráciának mély gyökerei vannak, de Európában a legvonzóbb ideológia a nacionalizmus maradt. Az EU-nak nem sikerült olyan európai identitást teremtenie, ami helyettesíthetné vagy eljelentékteleníthetné a nemzeti identitást. Az úgynevezett populista pártok pedig - amik valójában csak egy önző, nacionalista oligarchia érdekeit szolgálják, nem pedig a tömegekét - háborút indítottak az európai integráció ellen.

Heller rámutat, hogy ezek a populisták a hagyományos liberális demokráciákban kisebbségben vannak.

A filozófus szerint az EU-ban sokan nem értik, hogy Kelet-Európában ezek hogyan juthattak hatalomra, és sokan azzal érvelnek, hogy Orbán nem lehet zsarnok, ha egyszer választásokon kapott kétharmados többséget.

Márpedig valójában az (mármint zsarnok) - mondja Heller Orbánról.

"Semmi sem történhet Magyarországon Orbán akarata ellenére és bármit elhatároz, az megtörténik. Nincs ellensúlya, még a saját pártján belül sem. Az akaratát nem kérdőjelezheti meg semmi, a döntései véglegesek és megfellebezhetetlenek, amiket lojális bürokraták valósítanak meg."

Heller szerint

"Orbán úgynevezett illiberális demokráciája a gyakorlatban feudalizmus, demokráciának öltöztetve."

A cikk azzal zárul, hogy bár a magyar ellenzék nagy mázlival egyszer esetleg magához térhet, Orbánnak jelenleg szabad keze van az alkotmány további személyre szabásához.