A beteg fantáziájú szerző, Ungváry Zsolt korábban arról értekezett, hogy áttérhetnénk a kínai ábécére, mert a latin betűk nem illenek a magyarsághoz. Most elképzeli, hogy bulizott volna Trump és Orbán, ha Donáth pártja nem akadályozza meg az olimpiarendezést.
Verés strandpapuccsal és a kis Tetű megalázása: Orbán sportújságjában tényleg vége a PC korának. És végre le lehet írni egy élsportolónak szánt kisgyerekről, hogy „olykor szenved, mert ez a versenysport sajátja”.
A „két nő” nem volt érdemi szereplője az ország irányításának. A Klubrádió tulajdonosa ezzel magyarázza, hogy azt írta Novákról és Vargáról, hogy „ha nem megy jól a kupleráj, nem a bútort kell lecserélni, hanem a kurvákat”.
L. Simon László kíváncsi volt, hogy az új történelmi filmekben „megfordul-e végre az a tendencia, ami az ötvenes évek eleje óta jellemzi a magyar hősök” ábrázolását, mindezt „fölösleges pátosz és a giccs visszatérése nélkül”.
A punga, Szolzsenyicin, cenzúra, Koestler, demokratikus ellenzék, Heidegger, antikapitalizmus, Bodor Ádám, SZFE és apa.
Értelmetlen a Márki-Zay-fóbia: MZP ha akarna, se tudna a baloldal pártok nélkül kormányozni. Ungváry Rudolf írása.
Tömörödik az establishment a plebs ellenében. A 2022-es esélyek radikálisan elválnak. Ha az előválasztás győztese Márki-Zay lenne, az ügydöntő üzenetet lehetne az ellenzéken túlra. De mi van, ha mégis Dobrev győz?
Az egykori labdarúgó valamiért képtelen felfogni, hogy miért nem folytatnak azonnal egy focimeccset, amin kis híján meghalt egy játékos.
Ezekre hallgassak? Ezeket kövessem? Őket tiszteljem?Nekik engedelmeskedjem? Nekik higgyek? Tamás Gáspár Miklós hitetlenkedik.
“Ha körülnézünk, akkor azt látjuk, hogy a mai politikai vezető rétegnek nincs vagyona, szemben az előzővel.”
Igazán élvezhető játékra ez a keret akkor sem lett volna képes, ha Guardiola vagy Marcelo Bielsa edzené.
Darabokra szednék és kicsinálnák, mivel folyamatosan hülyeségeket beszél, sőt néha simán hazudik. És ezt a liberális Washington Post véleménycikke mondja a balliberálisok új csillagáról.
A filozófus a New York Times-ban elemzi, hogy mi és miért történt Magyarországgal.
Inkább adnák oda neki csak úgy a pénzt. Ennek így tényleg semmi értelme. Vagy mégis?
Kimúlt a többpártrendszer, a politika a hatalmat gyakorlók magánügyévé vált. Az állam szakított az emberi méltóság egyetemességét valló értékrenddel. Erre a nyárra vált szilárddá az új magyar berendezkedés.