„Én azt látom, hogy nem csak a retorika háborús, hanem ténylegesen háborús is a helyzet. A kultúrharcnak hívott pártos kiszorítósdi konkrét egzisztenciákat, sorsokat veszélyeztet” – mondta a hvg.hu-nak adott interjújában Térey János. Az író szerint bár senki sincs konkrétan betiltva, „apadnak a mindenki számára hozzáférhető források, elmaradnak a meghívások”.

„Van itt más is a dilettánsok dühén, a mellőzöttek bosszúszomján kívül. Mindenképp a kultúra látja kárát, ha pártalapon próbálunk vizsgálni egy színházat, egy színészt vagy egy szerzőt. Nem csak kártékony. Iszonyúan megy vele az idő”

– figyelmeztetett. Térey szerint teljes félreértés valakinek az életművét feltételezett pártelkötelezettsége szerint vizsgálni:

„Teljesítmény nem vásárolható pénzen, lojalitás azonban igen. A tehetség az irodalomban nem mérhető, arról csupán vélemény formálható a magunk ízlése szerint; a lojalitás viszont látszik. Nincs az a milliárdos nagyságrendű állami dotáció, amellyel létre lehetne hozni a szépek, az igazak, a szikrázóan tehetséges emberek gyülekezetét.”

A közegtől, és annak elvárásaitól megundorodott. Nem szereti, hogy a vélt hovatartozásán múlik az, hogy eljut-e „egy vidéki könyvtárba vagy egy művelődési ház színpadára vagy sem”.

„Nem szeretem, hogy kenyéririgység van, nem szeretem, hogy egyes kulturális szervezetek támogatása nagyságrendekkel nagyobb – olykor ezerszeres –, mint másoké”

– mondta Térey János.