Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth Rádió vendége volt péntek reggel. A magyar újságolvasók jelentős részét az utóbbi napokban leginkább a miniszterelnök repülőútjai érdekelték, de természetesen Orbán rendszeres világértelmező interjúján erről nem volt szó. Annál több a migrációról, hiszen a Fidesz már 3 éve nem tudott hatékonyabb politikai terméket találni annál, mint hogy a bevándorlókkal riogassa Magyarország népét.

Az utóbbi években a Fidesz egyre nagyobb erőfeszítéssel igyekezett a lehető legjobban leegyszerűsíteni ezt a témát, hogy az üzenetei is minél egyszerűbbek legyenek, a magyar belpolitika fejleményei ugyanis azt mutatják, ezzel tudnak szavazókat szerezni. A migrációkérdés leegyszerűsítését Németh Szilárd vitte tökélyre, mikor szeptember elején a Demokratának adott interjújának fő üzenete és címe is már csak annyi volt, hogy

A migráció rossz.

Pénteken a Kossuth Rádióban Orbán Viktor is ezen a nyomon haladt, azt mondta:

„Minden politikus mondja ki egyértelműen, most akkor a migrációt helyesnek, nehézségekkel járó, de jó dolognak tartjuk, vagy a migráció rossz dolog. És aki ebben az ügyben nem tud A-t vagy B-t mondani, az elveszíti az emberek bizalmát, de legalább is, semmiképp nem tudja kiérdemelni. Sok ország, amely változtatni akar a migrációs politikáján, technikai érvekre hivatkozva teszi ezt, és nem mondja ki a döntő mondatot, hogy a migráció rossz dolog. A migráció Európát fenyegeti. A migráció valójában lakosságcserét jelent. (...) Aki nem mondja ki ezt a mondatot, az nem tudja megnyerni az emberek bizalmát.” 

A migráció azonban nem rossz vagy jó, hanem a 21. század egyik legfontosabb (ha nem a legfontosabb) politikai-társadalmi-gazdasági kihívása. A téma ilyen leegyszerűsítése rövid távon talán hozhat szavazókat, viszont ha a magyar közbeszéd ezt a témát csak ilyen végtelenül idióta szinten tudja érinteni, az az egész magyar társadalmat teszi sokkal sebezhetőbbé. A történelemből ugyanis jól látszik, hogy a nagy kihívásokra jobb és hatékonyabb választ tudnak adni azok a társadalmak, ahol az adott témáról szabadon és érveket felsorakoztatva lehet vitázni.

Orbán és a Fidesz pedig most épp rövid távú politikai haszonszerzésük érdekében béklyózzák meg a magyar emberek gondolatait és a társadalmi vitát ebben a kérdésben.

Hogy ez mennyire veszélyes, azt például Svédországban lehet jól megfigyelni. Lakosságarányosan tényleg ott a legtöbb a bevándorló, az országban azonban még a reggeli tévéműsorokban is gyakran migrációs szakértőket, integrációval foglalkozó szervezetek képviselőit vagy éppen rendőröket hívnak meg vendégként, akik a lehető legtágabb spektrumon fejeznek ki és ütköztetnek véleményeket a kérdésben - természetesen adatokkal megtámogatva. Még a Fidesz által már-már testvérpártként kezelt, a bevándorlást leállítani akaró Svéd Demokraták sem mondják csak úgy magában, hogy a migráció rossz dolog, és az egyébként nyitott határokat támogató svéd pártoknak sem annyi az érvrendszerük, hogy a migráció jó dolog. Egy ilyen, indoklás nélküli érzelmi véleményért ugyanis a vitapartnereik teljes joggal tartanák iszonyatosan butának őket.

Már Széchenyi István is óvta az ilyen egyszerűsítésektől a magyar politikát az 1830-ban megjelent Hitel című munkájában. Ezt írta:

„(...) a régi nem jó, mivel régi, hanem jó és rossz is lehet. Az új pedig nem rossz, mivel új, hanem jó és rossz is lehet. Ami magyar, mivel magyar, még nem helyes, hanem helyes és helytelen is lehet; s a külföldi nem megvetendő, mert külföldi, hanem megvetendő és elfogadható is lehet. A régi szokás sem nem jó azért, mert szokás, sem nem tiszteletreméltó, mert régi, hanem éppen oly hiábavaló s erkölcstelen, mint szent és bölcs is lehet sat. Ezek által pedig szoros tudományi rend szerint haladván elő, sok régi mondás, mely szankcionálva lenni látszott, elbomlik s örökre elnémul. Csak lássuk.”

Széchenyi persze 1830-ban a régi eszmék béklyóiból akarta kirángatni a magyar politikai gondolkodást, de a Hitel arról is szól, hogy lehetőség szerint mindent igyekezzünk a maga teljes valójában, logikusan megvizsgálni a készen kapott meggyőződések elfogadása helyett.

Így pedig Széchenyi szavait véve alapul:

A migráció nem rossz, mivel migráció, hanem jó és rossz is lehet.

Világszerte számtalan sikertörténet származik az emberek azon jogából, hogy mozoghattak országok között, és ugyanígy számtalan tragédia is elkerülhető lett volna, ha az államok megtagadták volna ezt a jogot. A politika feladata éppen az, hogy a rendelkezésre álló adatok elemzésével és vélemények ütköztetésével olyan intézkedéseket hozzon, amik a lehető legjobb válaszokat adják az új kihívásokra.

Ha egy országban egészséges, nyitott és értelmes társadalmi vita zajlik egy ügyben, akkor az emberek a politikusoktól is elvárják, hogy ne fekete-fehér módon álljanak hozzá ahhoz az ügyhöz. Orbán politikai hasznot remél attól, hogy egyoldalúan, feketén látja a migrációt. Ezzel az állásponttal úgy akar határozottnak tűnni, hogy a fideszes média teljes erejével igyekszik saját magán kívül mindenki mást a migráció esztelen támogatójaként feltüntetni.

Nem kizárt persze, hogy a migrációs nyomásra a leghatékonyabb politikai válasz a határok lezárása lenne, de akkor sem azért kellene lezárni a határokat, mert „a migráció rossz”, hanem el kellene magyarázni az embereknek, miért járnánk jobban, ha ez történne. Hiába állítja Orbán, hogy ő a magyar születésszám növelésével akarja megoldani a magyar népesedési problémát, a helyzet az, hogy Orbán már 8. éve miniszterelnök, és a születésszám nem nő, hanem továbbra is csökken, közben valószínű, hogy a mostanában munkába állók is szeretnének valahonnan majd nyugdíjat kapni.

Az is figyelembe vehető érv, ha migráció annyival magasabb terrorveszéllyel jár, hogy ezért megérheti akár feláldozni a most pályára lépők nyugdíjaskori relatív jólétét is, de Orbántól erről sem hallottunk még pontos adatokat.

Sőt, pénteken a rádióban épp kritizálta azokat az országokat, amelyek „technikai érvekre hivatkozva” változtatnak a migrációs politikájukon. Pedig hát mégis milyen érvek alapján változtathatna valaki akármilyen politikáján, ha nem technikai érvek alapján?

Erre mondják a Fidesz posztmodern gondolkodói, hogy nincsenek technikai érvek, és nincsen igazság sem, minden politika. Ez már Albert Camus-t is foglalkoztatta, és Levelek egy német barátomhoz című, négy esszét tartalmazó művében felelt is erre. A II. világháború utolsó éveiben azt írta ellenállóként egy képzeletbeli nácinak: „Mi az az igazság? - kérdezné. Joggal, de mi legalább azt tudjuk, mi a hazugság. Épp az, amire maguk tanítottak bennünket.”

Az pedig, hogy a migráció rossz, így, ebben a formában egészen biztosan hazugság.