Még Budapestre sem érkezik mindennap vendégségbe nagykaliberű modern diktátor, legfeljebb párhavonta, talán emiatt váltott ki Erdogan török elnök érkezése olyan, józan ésszel nehezen magyarázható, ugyanakkor rendkívül szórakoztató eseményeket Budapesten, mint amilyenek hétfőn délután-koraeste zajlottak a főváros utcáin 30, az állampolgári jogait gyakorló magyar választó, valamint 50 rendőr, és egy egész rendőrségi járműoszlop részvételével.

Ezeknek az eseményeknek én is a szemtanúja voltam, de jobb, ha most vallom be, hogy még mindig nem teljesen értem, mi is történt. Pedig mindent láttam, azon melegében fel is jegyeztem, sőt, a jelentős részét álló, illetve mozgóképen rögzítettem is. Most mégis úgy érzem magam, mint egy fordított Hunter S. Thompson, aki színjózanon ment el tudósítani, de az anyag megírása közben kezdi úgy érezni magát, mint aki halálosan betépett.

Ilyenkor érdemes elővenni a régi jó “Török Gábor az űrből”-módszert:

próbáljuk meg elképzelni, mit értett volna mindebből egy olyan földönkvüli, aki elméletben tökéletesen felkészült ugyan az emberi faj és azon belül a magyarok szokásaiból, de most látott először hús-vér földi embert!

Az eseménysor szinte prózai módon kezdődött:

Pár nappal ezelőtt éppen azon gondolkodtam, hogy elképzelhető-e olyan világváros, ahol Erdogan török elnök érkezése nem vált ki semmiféle utcai tiltakozó akciót, amikor egy MTK-s ultratársamtól facebookos meghívót kaptam egy ígéretes, félillegális szélsőbaloldali demonstrációra. A szervező az Európai Baloldal nevű párt volt, aminek a teljes neve Magyarországi Munkáspárt 2006 - Európai Baloldal és a Thürmer Gyula-féle Munkáspártból szakadt ki 12 éve, a vezetője pedig az a Vajnai Attila, aki arról ismert, hogy pár éve, miután a magyar bíróság elítélte a tiltott önkényuralmi jelképnek számító vörös csillag nyilvános viselése miatt, Strasbourgig vitte és ott meg is nyerte az ügyet.

A meghívó szövegéből ráadásul az derült ki, hogy a baloldali radikálisok utcai akciójának egyszerre 3 célja is lesz:

1. A pesti török követség előtt tiltakozni Erdogan meghívása ellen,
   
2. majd átvenni Budára felkérdezni a Gül baba türbénél bejelentett tüntetést tartó Identitás Generáció nevű neoszélsőjobbos/alt rightos/újnyilas szervezet - ezt a definiciós kérdést később megpróbálom tisztázni - aktivistáit,
   
3. és mindeközben, letesztelve a nemrég életbe lépett új gyülekezési törvényt, ami egyesek szerint lehetővé teszi, hogy bárkit elhurcoljanak a rendőrök, aki politkáról kezd beszélgetni az utcán egy másik emberrel, míg mások szerint nem eszik ilyen forrón a puha diktatúrát
   

Az akciót azért neveztem félillegálisnak, mert nem volt bejelentett tüntetés.

Mondja valaki, hogy elméletben nem ígéretes dolog a rendszer és az erőszakszervezetek tűréshatárát feszegető radikális kommunistákat figyelni, amint egyszerre három fronton harcolnak az idegen önkény, a túloldali szélsőségesek és az erőszakszervezetek ellen!

A gyülekező öt előtt pár perccel volt az Andrássy úti török nagykövetség előtt. Amikor megérkeztem, a lázadó nyomor zapatista képei helyett az a látvány fogadott, hogy Vajnai Attila éppen netes videót csináltat magáról az Iphone-jával, miközben egy Európai Baloldal-zászlóval pózol, a háttérben a követséggel:

A közelében 23 - megszámoltam - , jórészt huszonéves radikális aktivista álldogált a járdán, akik nem néztek ki sem kreuzbergi típusú leszakadt anarchista punknak, sem palesztin kendős városi gerillának, sem hajléktalanszerkós ligetvédőnek, sem trockista filozófusnak, hanem pont olyanok voltak, mint egy csapat rokonszenves magyar egyetemista és poszt-egyetemista.

A legtöbbjük kisméretű transzparenst tartott maga elé. Na, itt már bajban lett volna a jól tájékozott Földönkívüli Török Gábor, mert volt itt 

• sima Erdogan-ellenes üzenet: "TÖRÖK TERROR",
  
• naprakészen popkulturális Erdogan-ellenes üzenet: Fluor Tomi Erdogan képére faszt rajzolós Instagram-posztja kiprintelve-felkasírozva,
  
• kétfrontos üzenet: Erdogan és Áder János köztársasági elnök páros fotója a "tömeggyilkos bajszos szar - szolgalelkű bajszos szar" felirattal,
  
• az Andrássy úton esetleg fel-alá flangáló, a korporatív államberendezkedésben, a totalitárius nemzetállamban, a harmadikutas gazdaságpolitikában, a látványos katonai felvonulásokban és Etiópia gyarmatosításában hívő olasz turistáknak szóló üzenet: FASCISTS WILL NOT PASS
  
• és teljesen értehetetlen üzenet: ez utóbbi törökül volt.
  

A kedélyes kis társaság csendesen beszélgetve tartotta a transzparenseit, volt olyan is, aki a meghívó ironikus szövegének megfelelően a török fociról is ejtett tényleg pár szót. A meghívó eleje ugyanis úgy szólt, hogy

"Erdoğan meglátogat minket, ezért úgy döntöttünk, hogy - szigorúan közügyektől mentes - találkozót tartunk a török nagykövetségnél. Beszélgetünk a török bajnokságról, ételekről, filmekről, a török és magyar kortárs nagy kabaré művészeiről és egyéb politikamentes dolgokról ;) "

A legjobb dolog, amit itt tudtam meg, az volt, hogy a szélsőjobbosok általuk betámadandó demonstrációján Puzsér Róbert is fel fog szólalni.

Aztán, talán jó húsz perc elteltével, miközben a demonstrálók arról beszélgettek, hogy lassan ideje elindulni Budára, a Gül baba türbéhez, mert nemsokára kezdődik a neonáci tüntetés, feltűnt a horizonton egy lassan közeledő rendőrosztag.

"Na, most végre tanúja lehetek annak, ahogy a világszerte rettegett balos radikálisok radikális gerillamódszerrel tesztelik le az új gyülekezési törvényt" 

- mondtam magamban és előhúztam a nadrágom bal oldalzsebében tartott jegyzetfüzetet. Emiatt majdnem lemaradtam a következő eseményekről, a radikálisok ugyanis azzal reagáltak a rendőrök közeledésére, hogy hirtelen elkezdtek sétálni a velük ellenkező irányba, a kisföldalatti lejárata felé. 

"Cseles, de vajon mit szólna ehhez Subcomandante Marcos?"

- kérdeztem magamban és utánuk eredtem. Innentől kezdve egészen szürreális játék indult meg: elől ment a húsz demonstráló, akik ezáltal sima sétálókká alakultak át, akiket szorosan, de úgy szorosan, hogy egy méteren belülről húsz, szintén sétatempóban, de zárt alakzatban közlekedő rendőr követett. A rendőrök nem vegzálták őket, nem is igazoltattak senkit, nem is akarták hazaküldeni őket, viszont egy nagy kék embergomolyt alkotva piócaként tapadtak rájuk. Úgy néztek ki, mintha a magyar Rendőrakadémiából éppen egy titkosszemélykövetés-órán felvett jelenetet forgattak volna. Így sétáltak el együtt a Hősök tere sarkáig, majd le a Kisföldalatti állomására, majd be a földalattiba, majd ki onnan az Oktogonnál, fel a felszínre, át a négyeshatos megállójába, ott fel a villamosra, majd le a villamosról a Margit híd budai hídfőjénél. És hogy a dolog még abszurdabb legyen, az Oktogonnál a villamos mögé besorolt egy 3-4 rendőrségi járműből, köztük egy megfigyelőautóból álló, vadul villogtató konvoj is. 

A villamosról leszállva eldurvult az utcai harc. De annyira, hogy ezt csak egy térképvázlat segítsévéel tudom elmagyarázni:

A radikálisok az 1-es pontnál látható villamosmegállóból az Irgalmasrendi Kórház felé indultak el, hogy a rájuk szorosan tapadó rendőrakadémiai osztállyal együtt a Gül Baba utcán át közelítsék meg a szélsőjobbos tüntetést. Én motorral érkeztem és a 2.-es pontnál, a Török utca sarkánál értem őket utol. Innen azonban nem az út szemközti oldalán, a 4-es pontnál nyíló Gül baba utca felé indultak el, hanem erős balkanyarral a Margit körút felé, hogy ott a 3-as pontnál hirtelen átkeljenek a Török utca túloldalára és elinduljanak 180 fokban visszafelé. Hirtelen egyáltalán nem értettem az elterelő manővert, hiszen a tempó annyira poroszkálós volt, hogy esélyük sem volt lerázni a sarkukban trappoló rendőröket. 

Ám mint kiderült, az egész azért történt, mert a radikálisok ragaszkodtak a zebrán történő átkeléshez! 

Ezen a ponton határoztam el, hogy a legközelebb az anarchisták utcai szemétszedő akciójáról vagy sátánista véradásról fogok tudósítani.

A bizarr idill azonban csak a Gül Baba utca 10. méteréig tartott, a rendőrök itt ugyanis váratlanul megelőzték a menetet, majd láncot alkotva megakadályozták a KRESZ-tábor résztvevőit, hogy továbbmenjenek.

A de facto főnökként viselkedő Vajnai itt tárgyalni kezdett a rendőrökkel, hogy kiderüljön: a bejelentett demonstrációra hivatkozva - ami kábé 300 méterrel feljebb, a dombon fog kezdődni nemsokára - senkit sem engednek feljebb. Nekem nem volt világos, hogy milyen alapon. A radikálisokra ezen a ponton a nagymamájuk is büszke lett volna, sőt még a jobbosok nagymamái is, hiszen a jogtiprásgyanús szituáció ellenére egy hangos szó nem hagyta el az ajkukat. Inkább megfordultak, visszaballagtak a kedvenc zebrájukhoz a hármas ponthoz, és megpróbáltak a Margit utcán feljutni. 

A rendőrök viselkedése itt már végképp legalább annyira talányos volt, mint a tüntetőké, ugyanis egymás után az összes szóbajöhető környékbeli utcán villámgyors élőláncot alkottak, megmagyarázhatalan okokból megakadályozva, hogy a kis csapatnyi, jól láthatóan sakkszurkolói szinten jámbor állampolgár eljusson egy bejelentett tüntetés helyszínéig. A végre előkerülő parancsnok azt mondta Vajnainak, hogy gyalog itt senki fel nem mehet a dombra, maximum akinek van második kerületi lakcímkártyája. Majd, miután nem tudott értékelhető választ adni arra, hogy milyen alapon tiltja meg a továbbhaladást, megpendítette, hogy gyalog tilos ugyan felmenni, de járműre szállni már nem az. 

Közben annyi rendőrautó villogott körülöttünk, mintha valami komcsi sereg meg akarná ostromolni a Rózsadombot.

Aztán a szélsőbalosok között okostelefonozva egyszercsak feltűnt Bódi Ábel, az Identitás Generáció vezetője. Akitől megkérdeztem, hogy megtartják-e egyáltalán az eseményüket odafönt, mire azt mondta, hogy igen, de erről "kizárás terhe mellett" csak ő, Bánsági Andor és Puzsér Róbert nyilakozhatnak. Ebből egy szót sem értettem, de nem ez volt az első ilyen ma este, így rezzenéstelen arccal bólogattam. Ahhoz képest, hogy én úgy értettem, hogy náciriogatásra érkeztek, a szélsőbalosok közben lényegében egy mukkanásnyit sem reagáltak arra, hogy itt áll közöttük maga az ősellenség.

A radikálisok ezután először taxit akartak fogni, de megjött az eszük és a 191-es buszt választották járműnek. Vagyis fogtuk magunkat és sarkunkban a rendőrakadémiásokkal visszaballagtunk a megállóba, majd a civil utazó közönség legnagyobb döbbenetére egyenruhás követőinkkel együtt felfurakodtunk a buszra. Amivel megtettünk két megállót, hogy kábé 150 méterre attól a ponttól, amit az előbb a testükkel védtek a rendőrök, simán leszállhassunk, és újabb 50 méter megtétele után a radikálisok heroikus erőfeszítései végül sikerrel járjanak és ott állhassanak az általuk újnyilasnak tartott identitáriusok tömege előtt, csak egy rendőrsorfallal elválasztva tőlük. 

Mit műveltek erre a szélsőséges gerillák? Többen a levegőbe emelték a minitranszparensüket! De a nagymama származású olvasók megnyugtatására örömmel közölhetem, hogy hangos vagy csúnya szó ekkor sem hagyta el az ajkukat.

Én azt hittem, ezen az estébe hajló délutánon már semmi sem fog meglepni, de arra én sem számítottam, hogy az identitáriusok felennnyian sem lesznek, mint a baloldali radikálisok. Vagyis 8-12-en lehettek. 

Én eddig a pontig azt hittem, hogy az irreálisan népes rendőri felvonulás meg szívózás oka az, hogy idefönt komoly, sőt veszélyes szélsőjobbos tömeg gyülekezik és félnek az összecsapástól, pedig a két tábor épp hogy le tudott volna játszani egy nagypályás focimeccset egymás ellen, cserékkel. 

A balosokat innen nem engedték tovább, én azonban egy rövid közjáték után - Vajnai Attila abszolúte kéretlenül az ügyvédemként lépett fel a rendőrök felé és arról kezdett tárgyalni velük, hogy a jogállamiság próbája, hogy beengedik-e a "velük érkezett" újságírót, jóllehet fel sem merült, hogy ne engednének be újságíróigazolvánnyal - végre bejutottam Puzsér Róbert új barátaihoz.

És hogy milyen volt a másik tábor által újnyilasozott alt rightos tüntetés?

Minimum annyira meghökkentő, mint a túloldalé. 

Ja, a legjobb az volt, hogy Puzsér Róbertet sehol sem láttam. Az akció után megkérdeztem Bódi Ábelt, aki elmesélte, hogy tényleg felszólalt volna, el is jött, de amikor látta, hogy milyen kevesen jöttek el, az érkezésem előtt nem sokkal egyszerűen elpárolgott.

Az Identitás Generáció performanszán megjelentek a legkevésbé sem tűntek nácinak vagy ilyesminek, hanem leginkább kozmopolita ruházatot viselő, jó polgári sorban élő fővárosi felsőoktatási hallgatóknak, akik egy furcsa hobbi rajongói. De nem csak pónemre tűntek eléggé ártalmatlannak. A két szónok, maga Bódi és a volt tolvajkergetős Bánsági Andor sima töriórai prezentációt tartottak a "török szemétkedések a hódoltság korában és még annál is régebben" témakörben. A legkeményebb szavakat az áruló Velencei Köztársaság kapta - mert keresztényként a törökök szövetségesei lettek - , de abban is biztos vagyok, hogy ilyen élesen Gül baba-ellenes szövegek sem hangoztak el Budán az elmúlt 450-500 évben. Tudod, ki volt igazából G. baba? Egy szemét dzsihádista! Erdoganról lényegében alig esett szó, ami engem magánemberként és profi riporterként is boldoggá tett, mert életemben nem vettem részt olyan tüntetésen, ahol a szemétláda dózsék lettek volna a célkeresztben. Na jó, az azért kiderült, hogy a bevándorlókat és az iszlámot még a velenceieknél is jobban rühellik.

Aki megfélemlítő náci praktikának tartja a fáklyás felvonulásokat, javaslom, hogy menjen el egy Identitás Generáció-tüntetésre és ki fog gyógyulni a rettegésből.

A rendezvény célját ennek ellenére nem sikerült megfejtenem. 

A messze legjobb dolog itt az volt, hogy egy perc után rájöttem, hogy a 8 fős tömegben mellettem álló fáklyás alt rightos ott tüntetett a szélsőbalosokkal az Andrássyn, sőt, ugyanaz a transzparens van nála, mint ott, sőt, szegről-végről még ismerem is. Ekkor ugrott be, hogy az egyik városi gerilla pár perce boldogan közölte velem, hogy egy beépített embert sikerült bejuttaniuk a náci pokolba. Ő lesz az! Na de hogy nem szúrták ki? Ezt később cseten megkérdeztem tőle, mire azt válasszolta, hogy:

"Egyszerűen volt egy fél percnyi szünet, hogy nem figyeltek a rendőrök, és egy oldallépcsőn én egyedül gyorsan felslisszoltam, és elég gyorsan oda is értem az alt-rightosokhoz. Itt egyrészt meglepő kihaltság, másrészt germán törzsi zene várt, ettől felvillanyozódtam, viszont eleinte nem tudtam, hogy ők miért tüntetnek, valahogy homályosan az volt a fejemben, hogy talán üdvözölni akarják Erdogant, úgyhogy próbáltam meghúzódni meg rejtegetni az Erdogant inzultáló transzparensemet, hogy nehogy kidobjanak, de hamar kiderült, hogy nem. Segített még a beépülésben a piros sapkám, ami amúgy Vasasos, de szerintem mindenki trumpista sapkának hitte. (...) kb húsz perc múlva befutott a többi, nem alt-rightos tüntető, akiket továbbra nem engedtek teljesen be, ekkor megfordult a fejemben, hogy visszaállok az enyéimhez, de mivel akkorra már egész jó pozícióban voltam, hogy legalább egy hivatalos tüntetésen felmutassam a transzparensemet, maradtam. Végül elkezdődött a fáklyás szertartás, sajnos taktikai okokból én is igent mondtam, amikor kérdezték, hogy kérek-e egyet, ebből kiderült, hogy fáklyával tüntetni fárasztó és ott kell maradni a végéig, mert addig nem adták elő a vödröt, amiben a homok volt az eloltásához. Maga a tüntetés szerintem unalmas és lagymatag volt, értem én persze, hogy nagy csapás volt a magyar királyságnak a török hódoltság (erről szólt az egyik beszéd), csak szerintem ennek most már nem sok jelentősége van, meg amúgy is csak indok volt a muszlimozáshoz-mecsetezéshez."

Ennél csak egy jobb zárszó lehet: a szórakoztató, sok egészséges sétával járó demonstrációjukkal joggal elégedett baloldali radikálisok az átélt izgalmakat nem máshol, mint a híresen antikommunista, a komcsi szimbólumokon nyíltan gúnyolódó Marximban vezették le egy sörözéssel.

Végső következtetés: hülye, aki nem tüntet Magyarországon. És hogy minden fillér jó helyre megy, amit rendőrségi tömegoszlatásra költenek.