2017 augusztusában, Alaszkában a 33 éves, fehér családapa, Justin Schneider felvett egy stoppos nőt egy benzinkútnál. Nem sokkal később megállt, egy trükkel kicsalta utasát a kocsiból, rátámadt, és addig fojtogatta, míg el nem ájult. Ezután rámaszturbált az arcára, majd amikor magához tért, adott neki egy papírzsebkendőt, hogy letörölhesse magát. A férfi ügyét szeptemberben tárgyalták, az ítélet: egy figyelmeztetés. Egy határozott felszólítás, hogy többet ne csináljon ilyet.

„Szeretném, khm, hangsúlyozni, milyen hálás vagyok ezért az eljárásért” - mondta Schneider a tárgyaláson. „Ennek köszönhetően volt egy évem, amikor dolgozhattam magamon, hogy jobb emberré, jobb férjjé, jobb apává váljak. És nagyon szeretném folytatni ezt az utazást.”

„Rendben. Köszönöm, uram” - válaszolta a bíró. „Értékelem a megjegyzését”.

A teremben ülők két fehér úriember párbeszédét hallhatták, ami közvetlenül azután hangzott el, hogy a bíró kimondta, Schneider bűnös, és annak ellenére, hogy nem regisztrálják szexuális bűnözőként, részt kell vennie egy azoknak szánt programon. Az eset óriási felháborodást keltett előbb Alaszkában, a napokban pedig már az egész Egyesült Államokban. Nem véletlenül, sok nő joggal érzi úgy, hogy pontosan az ilyen esetek miatt nem jelentik a nők a szexuális erőszakot. Csakhogy - bármilyen hihetetlen -, amit a férfi csinált, nem volt sem szexuális erőszak, sem emberrablás, sem gyilkossági kísérlet. Legalábbis a hatályos alaszkai törvények szerint. Schneidert egyetlen vádpontban találták bűnösnek, és ez maga az erőszakos támadás volt. A férfi vádalkut kötött, a támadást beismerte, amiért két év börtönre ítélték, melyből egyet felfüggesztettek, és mivel egy évet házi őrizetben töltött, szabadon távozhatott. Elképesztő, de az ország legészakibb államában nem számít szexuális erőszaknak, amit Schneider tett, hogy pontosabban fogalmazzak: nyugodtan rá lehet maszturbálni egy nő (vagy férfi) arcára, a törvény ezt nem bünteti. Azt, hogy az emberrablás vádját is ejtették, azzal magyarázták, hogy a nő önként, fuvart keresve szállt be a férfi kocsijába, a gyilkossági kísérletet pedig azzal, hogy a férfi állítását vették hitelesnek, miszerint nem akarta megölni, csak azt akarta, hogy a nő ezt higgye, mert csak így tudta kielégíteni szexuális vágyait. Erre persze lehet mondani, hogy az ügyész és a bíró is csak a törvények szerint jártak el, nem tudtak mit tenni. Valahogy mégis sokan érezték úgy, szimbolikus jelentőségű az ügy, már csak azért is, mert az áldozat alaszkai őslakos volt, az elkövető pedig egy fehér, mintaférjnek tartott férfi. Az északi államban mindig magas volt a bűnözési ráta, és kiemelkedően magas az őslakos nők ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények száma.

Az ügyész a tárgyalás során azt mondta a férfinak, hogy most az egyszer megúszta, pontosabban a one free pass kifejezést használta. Az ügy már ott tart, hogy kampányt indítottak, hogy hívják vissza az ügyben eljáró bírót, Michael Corey-t, aki, bár maga is szerencsétlennek és igazságtalannak tartja az ítéletet, az ügyészre mutogat. Arról, hogy a bíróság tagja marad-e, novemberben döntenek, és egyáltalán nem kizárt, hogy úgy jár, mint a Brock Turner ügyében döntő kaliforniai bíró. Aaron Perskyt azért büntették a választók, mert csak fél év börtönre ítélte a sztárúszó egyetemistát, aki egy öntudatlan nőt erőszakolt meg. Bár ezért akár 14 évet is kiszabhatott volna rá, ő mégis a legenyhébb büntetést választotta, amit azzal indokolt, hogy Turner „nem jelent veszélyt másokra" , a börtön pedig „komoly hatással” volna rá. Amikor eljött az idő, a választók jelezték, hogy nem értenek egyet vele, és tisztségéből visszahívták. (Az Egyesült Államokban a helyi igazságszolgáltatás tisztviselőit - ügyészeket, bírókat - is a választópolgárok választhatják meg.) Ahogy Turner esetében, úgy Schneidernél is tapasztalható a kiváltságosnak járó eljárás, hiszen mégis egy rendes, fehér családapáról van szó, akinek csak egy őslakos volt az áldozata.

Ami még párhuzam lehet a két történetben, hogy ahogy a mostani, úgy a Turner-sztori is rávilágított a törvénykezés hibáira. Az ügy után Kaliforniában megszabták a nemi erőszaktevőkre kiszabható legalacsonyabb büntetés határát, és véget vetettek annak a gyakorlatnak is, hogy nemi erőszak ügyében enyhítő körülménynek számított, ha az áldozat öntudatlansága miatt nem volt képes fizikai ellenállásra.

A bíró visszahívásáért No More Free Passes szlogennal kampányolók szombaton ki is vonultak Anchorage utcáira, hogy nyomatékosan felkérjék a választópolgárokat, hogy a következő, november 6-án esedékes választáson ne szavazzanak bizalmat Corey-nak. A bírónak azt róják fel, hogy belement a vádalkuba, amivel eleve limitált a kiszabható börtönbüntetés idejét, illetve hogy a tárgyalás során az áldozat láthatatlan maradt, a bíró az ő jogait egyáltalán nem képviselte, csak arra koncentrált, hogy rehabilitálja az elkövetőt. Amikor a vádalkut felajánlották, az ügyész néhány eredménytelen telefonhívás után feladta, hogy beszéljen róla a nővel, aki könnyen lehet, hogy a sajtóból értesült csak arról, milyen döntés született az ügyében.

Nőjogi mozgalmak azt is hangsúlyozzák, hogy a #MeToo mozgalom közepén, nem sokkal azután, hogy a szexuális vádak ellenére megszavazták Brett Kavanaugh-t, Trump főbírójelöltjét, nagyon rossz üzenet a nők felé, hogy nem éri meg jelenti a szexuális erőszakot. A helyi lapoknak nyilatkozó szakértők azt is kiemelték, Schneider esetében nem „egyszerű” nemi erőszakról beszélhetünk, hiszen az, hogy fojtogatással tette áldozatát magatehetetlenné, egy egészen más szintű bűnelkövetőt jelez, függetlenül attól, hogy igazat mondott-e arról, hogy meg akart-e ölni a nőt. Azt is aggályosnak tartják, hogy a férfit a bíró elküldte egy szexuális bűnözőknek szóló programba, de az elkövetők neveit listázó nyilvántartásba nem került be. A férfi a tárgyaláson egyébként nem kért bocsánatot tettéért, de a bírónak megköszönte, hogy belement a vádalkuba. Három év próbaidőre bocsátották, ha ez idő alatt nem követ el bűncselekményt, gondtalanul élheti az életét tovább.