Kezdhetném valami olyan, mostanában sajnos szokásos viccelődéssel, hogy “tippelj, az alábbi levelet 1958-ban vagy 2018-ban írták”, de minek viccelni, amikor 2018-ban teljesen természetes, hogy egy óvodai anya a következő köremailt küldi el a szülőtársaknak:

Sziasztok!

Jövő héten pénteken 10.26-án, délelőtt a tanfelügyelet jön az oviba, minden csoportból egy elégedett szülővel szeretnének interjút készíteni.

Ehhez keresek önkéntes szülőket. :)

Várhatóan egész délelőtti elfoglaltságról lenne szó, ezért Gyes-en lévő vagy otthonról dolgozó szülőt keresünk.

Kérlek Benneteket, hogy írjátok meg nekem annak a szülőnek a nevét/elérhetőségét, aki vállalja a csoportotokból a feladatot.

Köszönöm,

X

(Y csop SZMK)

A levél nem fordítás és nem Észak-Koreában, hanem az EU-tag Magyaroszágon írták. Z., az apa, aki elküldte nekünk, ezeket fűzte hozzá:

Alábbiakban továbbítom a levelet, ami pár napja az óvodai csoportunk szülei között kering.

Tanügyeleti interjú okán keresnek „elégedett” szülőt. Eddig nem jelentkezett senki. Ennek lehetnek általános okai, például, hogy a magyar közoktatás helyzete, az hogy pedagógia munka már évek óta nem folyik, az óvoda leginkább arra szolgál, hogy a gyerekek sérülés nélkül ússzák meg a napot, és ez sem mindig sikerül. A dolgozók motiválatlanok, minden nap csak a túlélésről szól. Természetesen vannak kivételek is. Konkrét ok lehet talán az, hogy a jelzett csoportban csak egy óvó néni van, a másik, szeptemberben érkező új pedagógust október elején felfüggesztették gyermekbántalmazás miatt.

Ezen a ponton fel lehet nevetni, vérmérséklettől függően szárazan angolos vagy magyarosan hisztérikus nevetéssel, hogy az olvasó feltegye a fülhallgatót vagy bekapcsolja a hangot, mert Z. levele azzal zárul, hogy

Talán sose volt ennyire aktuális a '98-as Hangulatjelentés intrója:

Mit fűzhetnék hozzá ehhez? Tényleg sose volt ennyire aktuális. 

A sztorit pedig, ha minden összejön, követni fogom, hogy kiderüljön: akad-e végül olyan sztahanovista szülő, aki a Központ kedvéért bevállalja.