Orbán: Kisebbségbe akarják szorítani az európai őslakosokat
2018 október 23., 17:06
Gondosan válogatott közönség előtt ünnepelte Orbán a „Szabadság napját”
Nagyjából annyian voltak kiváncsiak Orbán Viktorra az idei október 23-án, ahányan egy közepesen erős NB1-es fordulóra hajlandóak kimenni egy didergősebb őszi hétvégén, de az Andrássy útra kilátogatott 10-12 ezer ember legalább felének csalódnia kellett, mivel alig néhány ezer kiválasztott élvezhette közvetlen közelről a miniszterelnök ünnepi beszédét.
Hosszú évek óta gyakorlat, hogy a helyi fideszes pártirodák és szervezők előre igyekeznek kiválogatni azokat a szimpatizánsokat, akikkel ki mernek állni a kormány elé egy-egy nagyobb rendezvényen. Mára annyi változott csak, hogy a lebonyolítás is hozzásimult politikai elvárásokhoz. A kivezényelt rendőrmobilokban állomásozó sok száz járőrre inkább csak statisztafeladatok hárulnak, a bejáratnál valtonos emberek ellenőrzik a karszalagokat.
A nézősereg komplett szakaszokban érkezik a „Szabadság napjára” keresztelt rendezvényre, a frissen hajléktalanított Hunyadi térről 8-10 profin felszerelt fémdetektoros kapun léptetik be be őket a Terror Háza és a Csengery utca sarkán, 3-4 ezer fő részére elkerített területre, amit néhány méterenként napszemüveges, szigorúnak látszó öltönyös emberek vesznek körül.
Fél három körül Tessely Zoltán országgyűlési képviselő osztályfőnök módjára tessékel be egy nagyobb csoportot a Csengery utcába, szemmel még meg is számolja, hogy nagyjából mindenki megvan-e, mielőtt biccent a valtonos kollégáknak, és menetel tovább.
Egy kiejtése alapján britnek tűnő fickó felháborodottan szidja a biztonságiakat, amiért nem engedik neki meghallgatni a hős Orbánt, pedig apja az '56-osok oldalán harcolt, és el is hozta magával kitüntetéseit. Mivel a biztonságiak nem beszélik az angolt, gyorsan lezajlik a vita, az angolt elküldik az anyjába, ő pedig felvillantja addig titkolt magyar tudását, és
FUCKIN' KÖCSÖGZ
felkiáltással elviharzik az Andrássy irányába.
Körbekérdezek, lehet-e esetleg még last minute hozzájutni belépőhöz. A rögtönzött kutatás alapján a többség vidékről érkezett: „kaptuk otthon...”, „kaptuk a csoportvezetőktől” illetve a „buszon osztogatták” kezdetű válaszok érkeznek, de az sokadik érdeklődés nyomán sem derül ki, mivel lehetett kiérdemelni a belépőt.
Az egyszerű érdeklődőket mindenesetre nem értesítették az ünnepség körülményeiről, mert többen a helyszínen szembesülnek azzal, hogy a program nem nyilvános – köztük egy pórult járt édesapa is, aki lakcímkártya híján nem tud bejutni a kislányával anyósához.
Az elkötelezett hívők közül sokan olyan mobillelátóra kényszerülnek, ahonnan csak a török kulturális központ és egy romos épület falai látszanak. Igazából rejtély, miért ebben a szorosban tartja Orbán újabban ünnepi beszédeit, ahova lassan a leglelkesebb fideszesek sem férnek be, mert azért ekkora tömeget még egy rosszabb formában lévő Fidesz is össze tud toborozni. Alighanem a lobbierejében újra megizmosodott Schmidt Mária lehet a dolog mögött.
Kovács Erzsi és Hollós Ilona táncdalénekesek végtelenségig játszott slágerei után elsőként a Terror Háza igazgatóját konferálják fel a színpadra, és beszédes pillanatok ezek, mert a közönség jelentős része láthatóan nincs teljesen tisztában vele, kinek is kell tapsolni hirtelen.
Schmidt Mária érzi, hogy nem róla szól az este, igyekszik nagyon pozitív maradni: a színpadon arról beszél, hogy a magyar nép a legszörnyűbb élményeiből is tud reményt csiholni, a kommunisták pedig lúzerek voltak, ezért fordultak az erőszakhoz és a terrorhoz. Viccet is mond, nem is túl hosszan, hazai pályán a maximumot nyújtja, a köszöntéshez képest szép nagy tapssal vonulhat le.
A színpad mögött Orbán Viktor Kubatov Gáborral beszélget, mellette ezúttal is - mint lassan minden egyes hivatalos programján - ott áll Rogán Antal és felesége is, akiknek láthatóan semmi feladatuk nincs azon túl, hogy ezúttal is ott legyenek, ahol épp Orbán van.
A Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke, Orosz Ildikó beszéde után rövid színpadi darab következik, amiből az derül ki, hogy 1956-ban csupa olyan nagy nemzetközi újság - a New York Times, a Washington Post vagy a Franfkurter Allgemeiner Zeitung - adott hírt a nagyvilágban a forradalomról, akiket manapság a kormány szimpatizánsai szívesen állítanak be a magyar nemzet ellenségeiként vagy minimum álhírterjesztőként. Egy ponton még a totalitárius rendszerek természetét kutató, a menekültjog szakértőjeként is világhírűvé lett Hannah Arendtet is idézik, amikor épp méltatta a szabadságharcos magyarokat.
Az apró ellentmondások nem zavaróak, hiszen a közönség csak Orbán Viktorra várt, miatta jött el az Andrássy útra, amit jelez az érkezését övező tapsvihar is. Szelfik, videók készülnek, egy-egy „viktor-viktor” rigmus is elhangzik, de a lelkesedés nem tart ki soká. A kifejezetten lassan induló Orbán-beszéd végére elzordul az idő, a leglelkesebbek is egyikről a másik lábra állnak, és érzi ezt a főszereplő is, aki magához képest visszafogott hosszúságú beszédet mond, nagyobb meglepetések nélkül, majd fut ugyan néhány tiszteletkört, aztán kissé átfázva inkább sietve el is hagyja a porondot. A kormánynak másfél óra, alighanem rekordidő alatt sikerült letudni a kötelező hivatalos ünnepséget, saját maguk és az egybegyűltek nagy megelégedésére.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.