Komoly felháborodás lett abból, hogy az Európai Parlament szerdai vitanapján az európai konzervatívok frakciójának egyik vezetője, a brit Syed Kamall a szociáldemokratákat a nácikhoz hasonlította.

A konzervatív frakció (ECR) a kevésbé jelentős jobboldali frakció az EP-ben, a legjelentősebb pártnak jelenleg a brit toryk számítanak itt, de ők ugye hamarosan távoznak. Mellettük még a lengyel kormánypárt, és egy sor kisebb párt, például nemrég csatlakozott Svéd Demokraták találhatóak meg ebben a frakcióban. 

Kamall szerdán a szocialista és mainstream baloldali pártokat összefogó Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) frakció vezetőjének, a német Udo Bullmannak a felszólalására reagált, és arról beszélt, hogy amikor szélsőjobboldali szélsőségesekről beszél valaki, emlékeznie kell, hogy a nácik is nemzetiszocialisták voltak, és a szocializmusban voltak a gyökereik. Majd Kamall azzal folytatta, hogy a nácizmus egy baloldali ideológia volt, és ugyanazt akarták, mint amit Bullmann és a hozzá hasonló szociáldemokraták akarnak. 

Szavait hangos nemtetszés fogadta a teremben, elvégre ritkán szoktak egy német szociáldemokratát lenácizni. Kamall később bocsánatot kért ugyan Bullmanntól, de beszélt arról is, hogy belefáradt abba, hogy az emberek szerint a nácizmus egy jobboldali ideológia volt. Később Twitteren is kiírta, hogy személyesen semmi baja nincs a német képviselővel. 

Bullmann közleményben reagált, mint írta, felfoghatatlan, hogy a Parlament egy tagja hogyan hasonlíthatta a német szociáldemokratákat a nácikhoz, főleg, hogy a pártjuk ősét éppen Adolf Hitler tiltotta be 1933-ban, és utána számos szociáldemokratát gyilkoltak meg vagy börtönöztek be, sokaknak pedig menekülniük kellett. 

A nap folyamán aztán komoly politikai össztűz zúdult Kamallra, főleg a német képviselők voltak kiakadva. A zöldpárti Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldalból érkező Gabriele Zimmer például arról írt, hogy Kamall annyira el van szigetelve a szigetén, hogy semmit nem ért Európa történelméből. 

Az amúgy ettől a vitától függetlenül izgalmas kérdés, hogy a Harmadik Birodalomban milyen népjóléti intézkedések valósultak meg, ezek hogyan segítettek stabilizálni belföldön a rendszert, illetve ez hogyan volt fenntartható a kifosztott zsidók és más kisebbségek által, illetve a németek által megszállt országok révén. Erről a témáról a legjelentősebb könyvet Götz Aly írta, amely pár éve már magyarul is olvasható. 

De ezzel együtt sem indokolja semmi a német nácik összemosását a szociáldemokratákkal, akiknek éppen menekülniük kellett a náci hatalomátvétel idején. Mellékszál ugyan, de mint az EU-t követő szakértők megjegyzik, a rendkívül feszült és sűrű brexittárgyalások idején se jött alighanem jól, hogy az egyik vezető brit politikus a német szociáldemokratákat kezdte el nácizni, komoly botrányt okozva ezzel. (via Politico)