Egyre gyakrabban jelennek meg beszámolók arról, hogy a nyugat-kínai Hszincsiang tartományban tömegével költöztetik internáló táborokba a muszlim vallású ujgur kisebbség tagjait. Mindezt bírósági tárgyalás vagy ítélet nélkül, amivel a kommunista állam célja, hogy megtörje, vagy akár eltörölje a kisebbség önálló identitását. A nemzetközi visszhang általában mégis elmarad, mert a nagy arab országoknak Kína túl fontos gazdasági partner ahhoz, hogy szót emeljenek az elnyomás ellen. Tavaly még az is megtörtént, hogy Egyiptom ujgur fiatalokat toloncolt vissza Kínába, ahol börtön várt rájuk. 

A BBC most műholdfelvételek alapján feltérképezte, mekkorák lehetnek a hszincsiangi internálótáborok. Ezeken látszik, hogy nagy részüket az utóbbi pár évben húzták fel. Ahol Dabancheng körzetben három éve még csak sivatag volt, idén már egy masszívan beépített terület látható, 2 kilométeres kerítéssel és 16 őrtoronnyal. Amikor a BBC riporterei a helyszínen is meg akarták nézni a létesítményt, már a reptértől autók követték őket. Amikor pedig felvételeket akartak készíteni, az autókból rendőrök ugrottak ki, hogy megakadályozzák őket.

Mivel azt is lehetetlenné tették, hogy a helyiektől személyesen is megkérdezzék, mik ezek a nagy épületek, módszert váltottak, és véletlenszerűen kiválasztott embereket kezdtek felcsörgetni a helyi telefonkönyvből. 

Ők általában azt mondták, hogy azok újranevelési központok, iskolák, ahol olyanokat tartanak bent, akinek problémák vannak a gondolkodásával. 

Építészek segítségével megbecsülték azt is, hogy nagyjából hány ember férhet el a dabanchengi táborban. A legóvatosabb számítások szerint legalább 11 ezer ember férhet el a létesítményben, amivel eleve bekerül a világ legnagyobb börtönei közé. De ha nem azt a kedvező helyzetet vesszük alapul, hogy mindenkinek külön szobája van, hanem hogy körletekbe zsúfolják az embereket, akkor 

akár 130 ezer ember is elférhet ott. 

A kínai vezetés persze tagadja, hogy ítélet nélkül zárná táborokba az ujgurokat, ugyanakkor az állami propaganda szívesen beszél a nagy oktatóközpontokról. Csak ezekből az nem derül ki, kik és mi alapján kerülnek be ezekbe. A hivatalos álláspont szerint a létesítmények célja, hogy leküzdjék a szélsőségeket, megtanítsák a szabályokat, szakképesítést adjanak és kínaiul tanítsanak. Az utóbbi valószínűleg igaz is, mivel az ujgur kisebbség tagjainak jelentős része nem beszél kínaiul.

Hszincsiang tartományban több mint 10 millió ujgur él, akik egy türk eredetű nyelvet beszélnek. A tartomány nagyvárosa, Kashgar földrajzilag közelebb van Bagdadhoz, mint Pekinghez, és ez az ott élők kultúráján is látni lehet. Az ujgurok már többször fellázadtak a kínai uralom ellen, a kommunista uralom előtt egy rövid időre még a függetlenséget is megszerezték, így nem meglepő, hogy a jelenlegi kínai vezetés is gyanakodva tekint rájuk. 

A szeparatista mozgolódások miatt a kínai vezetés itt vetette be a legnagyobb arányban a biztonsági rendszereit: arcfelismerő kamerákat telepítettek, megfigyelik az emberek telefonjait és tömegesen gyűjtik a biometrikus adatokat. A kínai vezetés úgy látja, hogy a szeparatizmus eleve része az ujgur kultúrának és magának az iszlámnak is, ezért a vallási életet és a muszlim identitást is igyekeznek minél jobban visszaszorítani: betiltották a hosszú szakállat és a fejkendőket, a gyerekek vallási nevelését és még néhány muszlim hangzású nevet is. Az ujgur tisztségviselőknek pedig teljesen megtiltották, hogy gyakorolják az iszlám vallást, mecsetbe járjanak vagy böjtöljenek Ramadánkor. Az ujgurok szabad mozgását pedig nem csak az országon, de még a tartományon belül is korlátozzák

Szükség lett néhány őrtoronyra és szögesdrótra az iskolákhoz

A műholdfelvételeken kívül a táborok építését bizonyítják azok a közbeszerzések is, amiket az utóbbi években írtak ki biztonsági eszközök telepítésére Hszincsiangban. A Németországban kutató Adrian Zenz szerint sok tendert írtak ki őrtornyok építésére, szögesdrótok telepítésére, megfigyelési rendszerek kiépítésére vagy őrszobák építésére. A kutató számításai szerint a tartományban több százezer, de akár egymillió ujgurt vagy más muszlim vallású kisebbségit tarthatnak fogva ilyen táborokban. Ezekben az kiírásokban persze sosem táborként hivatkoznak a helyszínre, hanem újratanító központokként.

A BBC olyan ujgurokkal is beszélt, akik már megjárták a táborokat, de azóta sikerült külföldre menekülniük. Közöttük volt olyan, aki azért került be, mert egy muszlim verset szavalt egy temetésen, egy másik férfit pedig azért vettek elő, mert egy lefátyolozott nőről készült képet találtak a telefonján. Azt mondták nekik, hogy tanulniuk kell, de a táborban inkább erőszakot és agymosást tapasztaltak.