Ez pedig nem más, mint új rekord az angol bajnokság újkori történelmében. Kicsit hátrébb José Mourinho ismét nyert egy kis időt a Manchester United kedvenc PL-ellenfelével szemben, míg a Bournemouth csodája folytatódik. Hájlájc.
Kezdők
De Bruyne visszatérésével Guardiola dilemmával küzdött: betegye a még formán kívül játszó, de a filozófiába talán legjobban beleillő belgát a középpályára, vagy maradjon a két Silva, akik viszont a világelit szintjén teljesítenek hetek óta? Végül utóbbi mellett döntött a katalán mester, ezen kívül talán Sané kimaradása lehetett érdekes a vendégekkel kapcsolatban.
Pochettino felvette a kesztyűt a középpályán, ugyanis a Sissoko-Dembelé-Dier hármas nyers ereje a City középpálya megszűrését sokkal inkább szolgálni volt hivatott, mint a megfontolt támadásszövögetést. Alli és Eriksen a padon kezdett, így lényegében Lamelán állt vagy bukott a Spurs támadójátéka.
A hazaiak középpályája csak izomban tudta felülmúlni a tavalyi bajnokét, így borítékolható volt, hogy a City fog dominálni a meccs nagy részében. Agüero vezetésével a vendégeknek sikerült zavart okozniuk, remekül zárták le a pálya közepét és agresszióért sem kellett a szomszédba menniük. Dier ugyan próbált besegíteni Sanchezéknek, de a hazai labdakihozatalok többsége a levegőben jutott előre. Pochettino természetesen fel volt erre készülve, ezért is került be Sissoko a csapatba, a francia nyerte a legtöbb légi párbajt (4) Harry Kane előtt (3).
A Tottenham támadói sem viszolyogtak az agressziótól, letámadással próbálták saját kapujuk elé szegezni Stones-ékat. Persze a vendégeknek megvoltak a játékosaik a szabaduláshoz, hiszen Fernandinho gyakran a védelmi vonalba lépett vissza, Bernardo és David Silva pedig igyekezett mindig megjátszható lenni a hazaiak szigorú középpályás védekezése mellett, ha pedig ez nem sikerült Mendy jelentette a létszámfölényt. Agüero szintén nagyon aktívan vett részt a támadások felépítésében, Sterling és Mahrez pedig összehozták a győzelmet jelentő gólt, amihez Trippier hibája is nagyban közrejátszott.
A második félidőben a Spurs próbálta nyomás alá helyezni a vendégek védelmét, de Laporte-ék jól állták a sarat. Trippier ekkor mát egészen magasan játszott, mellette pedig ott zakatolt Sissoko, keresve a védelem mögötti területeket. Az ő energiája tehát nem csak védekezésben jött jól - holtversenyben a legtöbbet, 4 labdát halászott el az ellenféltől -, hanem a kontratámadásoknál is igen használhatónak bizonyult a gyors előretöréseivel.
Kreativitás-szabadság
Pochettino Lamelának adta a legkötetlenebb szerepet. Az argentin Kane körül - hol előtte, hol mögötte - kereste a passzfolyosókat és lényegében rajta keresztül futott a legtöbb Tottenham támadás. Kijelenthetjük azonban, hogy Eriksent koránt sem sikerült pótolnia: 1 sikeres csele és 1 kulcspassza mellé 6 labdavesztés is párosult, ami Kane és Mendy mellett a legtöbb volta meccsen.
Összehasonlításként a túloldalon Bernardo Silva 3 sikeres cselt is bemutatott, David Silva pedig 5(!) kulcspasszt osztott ki. Ők is viszonylag szabadon mozoghattak a pályán, miközben hihetetlen hatékonysággal juttatták a támadóharmadba a labdát. Még egy szám ennek alátámasztására: kettejüknek 45 sikeres passzuk volt, ami a Spurs védelmi zónájába tartott, ez nyolccal több, mint a hazaiak középpályásainak és támadóinak együttvéve az ellenkező oldalon.
Pochettino cseréi jelezték, hogy a meccs előtti terv átértékelődött a hajrára fordulva: érkezett Winks, Eriksen és Alli is. Utóbbi gólt is rúgathatott volna Lamelával, de az argentin hatalmasat rontott. Persze eddigre a City már el is dönthette volna a meccset, ziccere volt David Silvának és Agüeronak is. A City gólrekorderét le is hozta Guardiola, amivel kicsit át is adta a kezdeményezést Pochettino csapatának, hiszen nem volt már igazi célja a vendég labdatartásoknak.
A meccs egészét tekintve kijelenthetjük, hogy megérdemelten nyertek a vendégek.
Guardiola sokkal jobb játékos anyaggal dolgozhat, hétfőn pedig a mágnestáblán is megverte Pochettinot.
A tulajdonos, aki lehetővé tette az utóbbi évek európai klubfutballjának legnagyobb csodáját - azaz a Leicester City bajnoki címét - már nincs közöttünk. Vichai Srivaddhanaprabha helikoptere a szombati Leicester-West Ham meccs után egy órával szállt fel a King Power stadionjának közepéről - ahogy az a legtöbb hazai meccs után lenni szokott - majd pár perccel később a stadion melletti parkolóba zuhant. A becsapódást senki nem élte túl a gépen utazók közül. Leicester - West Ham 1-1, de ez most kit érdekel...
A hármas, már a címben is említett rekord miatt.
A Premier League megalapítása óta ugyanis még soha nem fordult elő, hogy három csapat is veretlen maradjon az első tíz fordulót követően.
Most igen: a legkönnyebben Guardiola fiainak ment a dolog, de szorosan követi őket a Liverpool és eggyel több döntetlennel a Chelsea. Íme pedig a lista, az alapítástól kezdődően a leghosszabb ideig veretlenül maradt klubokkal.
Bár Xhaka szabadrúgása sem volt gyenge, ez most Roberto Pereyráé, aki kis gólokat nem nagyon tud rúgni, csak ilyen zseniális szólókat, vagy harminc méteres bombákat. Lionel who?! Watford - Huddersfield 3-0.
Ezúttal Martin Atkinson a büszke díj birtokosa, miután 7-8 méterről képtelen volt észrevenni, hogy Alexandre Lacazette a kezét teljesen a feje fölé emelve, LeBron James-t megszégyenítő mozdulattal üti Aubameyang elé a lepattanót szöglet utáni beívelést, hogy a gaboni 1-2-re alakítsa az állást a Crystal Palace elleni londoni rangadón.
A Sky Sports lemérte,
9.72 másodpercbe telt elvégeznie a tizenegyesét Paul Pogbának vasárnap az Everton ellen.
Usain Bolt ennyi alatt futja a százat, a franciának meg ennyi kell 7 méterhez. Persze nem volt komoly meccs, a United egyik másik csapat ellen sem nyert annyiszor a Premier League-ben, mint a liverpooli kékek ellen, úgyhogy a három pont a nekifutástól és a hibától eltekintve már a kezdő sípszó pillanatában borítékolható volt. Manchester United - Everton 2-1
Ross Barkley, aki az utóbbi fordulókban a két-három szezonnal ezelőtti, evertonos önmagát adja a Chelsea-ben, a mérlege pedig 3 gól + 3 gólpassz. Üdv újra itt, Ross! Burnley - Chelsea 0-4
Eddie Howe és a Bournemouth, akik - bár nem volt egetrengetően nehéz sorsolásuk (eddig mindössze a Chelsea-vel futottak össze a nagyok közül) - olyan lazán állnak a hatodik helyen 10 forduló után 20 ponttal, hogy a bennmaradásukhoz sok kétséget nem fűznénk jelenleg, szezon eleji jóslatainkkal ellentétben. Az pedig már csak hab a tortán, hogy olyan kontrafocit nyomnak, amint megszerezték a vezetést, hogy a fiatal José is felsírna a csodálattól, ha látná. Fulham - Bournemouth 0-3
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.