112 ország közbeszerzési hatóságának átláthatóságát vetette össze a budapesti székhelyű Korrupciókutató Központ (CRCB). Az idén év elején zajlott adatfelvétel során azt vizsgálták, hogy az egyes hatóságok honlapján meg lehet-e találni egyáltalán a közbeszerzések adatait, majd pedig hogy ezek mennyire könnyen és használhatóan tölthetőek le onnan.  

Azaz olyan dolgokat figyeltek meg, minthogy szerződésekként meg lehet-e nézni, hogy melyik állami intézmény írta ki a közbeszerzést, hány pályázó volt, ki lett a nyertes, mekkora összeggel és így tovább. Megnézték azt is, hogy ha vannak elérhető adatok, akkor azok mennyire könnyen hozzáférhetőek, le lehet-e őket például közvetlenül tölteni vagy csak valamilyen nem rendezett formátumban vannak felrakva a honlapra. 

Ez a fajta elérhetőség nem csak az adatokkal foglalkozó szakembereknek fontos: mint a CRCB jelentése fogalmaz, „ha egy kormányzat csökkenteni szeretné a korrupciós kockázatokat, növelni a versenyerősséget, és elejét venni a kartelleknek, akkor az adatközlési megoldások között ennek legjobb módja az, ha rendezett és letölthető formában közli az egyes szerződések adatait, és az is nyilvánvaló, hogy minél több adatot közöl így, annál jobb”. 

A kutatás során hamar kiderült, hogy számos ország esetében az alapvető vizsgálatokat sem lehet elvégezni, mivel csak 67 esetben szerepeltek egyáltalán valamilyen rendezett formában szerződés szintű adatok a hatóságok honlapjain. Ez azt jelenti, hogy az országok közel felében nem lehet az állampolgároknak ismeretük arról, hogy hogyan költi az állam a pénzüket. 

A kutatás során két értéket hoztak létre, majd ezek szerint rangsorolták a hatóságok honlapjának átláthatóságát. Egyrészt mérték az adatközlés minőségét, másrészt pedig hogy mennyi adat és milyen könnyen érhető el. 

Az első kategória alapján három csoportba lehet sorolni az országokat, és az derült ki, hogy a bevett fejlett-fejlődő országok felsorolás egyáltalán nem fedi le, hogy egy ország közbeszerzési hatóságának honlapja mennyire átlátható, ahogy az ismerten magas, illetve alacsonyabb korrupciós szint sem magyarázza önmagában az eredményeket. A legjobb értékű országok közé került így például Ausztrália, Kanada és USA mellett Kolumbia, Kenya és Zambia is, míg a legrosszabbak közé Afganisztán, Albánia, Nigéria és Csád mellett Belgium, Izland és Svédország is helyet kapott. Magyarországban ebben az összevetésben a középső csoportba tartozott. 

Több tényező is akadt a vizsgálatban, mely alapján a magyar hatóság honlapja a jobban teljesítők között kapott helyet. Például nemcsak működik rajta keresőmotor, de viszonylag sok szempont alapján lehet szűrni a találatokat. Szintén az élbolyban kapott helyet a magyar honlap, amikor azt vizsgálták, hogy hányféle mező kap helyet az adattáblákban. 

Ugyanakkor problémásabbá vált a helyzet, amikor az került szóba, hogy milyen adatok tölthetőek le a honlapokról, és ezek mennyire használhatóak. Amikor azt vizsgálták, hogy hány év adatai láthatóak a honlapokon, akkor Kalifornia állama (26 év) után Uruguay (21 év) és Málta (19 év), valamint Lettország (18 év) volt a sorrend, míg a magyar honlapról nem lehet közvetlenül letölteni adattáblákat. 

Az adatok mennyiségét és elérhetőségét értékelő rangsorban így Magyarország a vizsgált 66 ország közül a 38. helyen végzett, így megelőzött minket például Zambia 
és Bangladesh is. Az élen Lettország, Portugália és Ukrajna található, de elől áll még Kolumbia, az USA, Csehország, Paraguay, Nepál, valamint Szerbia is, a legrosszabb értékkel pedig Izland, Dél-Szudán és Cape Verde végzett. 

A CRCB szerint az eredmények arra hívják fel a figyelmet, hogy nemcsak a fejlődő és a feltörekvő országoknak van még tennivalójuk az adatközlési gyakorlat fejlesztése terén, hanem a fejlett országoknak is van bőven feladatuk. Ezen túl az eredmények arra is rávilágítanak, hogy az EU régi tagorszaiban (Portugália kivételével) a szerződés-szintű adatokra vonatkozó adatközlési minőség és az adatok elérhetősége inkább gyengének, mint közepesnek mondható. 

A kutatás magyar nyelvű összefoglalója itt olvasható el.