Fontos életmódhír következik: a Bulinegyednek, főleg a Központnak, a Hivatalnak és a többi Madách téri helynek annyi. 

A vendégek azon része, amelyik menőnek akar látszani - vagyis a 98,8-99 százalékuk - mostantól ugyanis nem az ismert szórakozóhelyek előtti járdaszakaszokon, hanem Erzsébet királynő új, csütörtökön felavatott szobrának a tövében fog esténként ácsorogni. 

A Bulinegyed kultúrája a részeg angolok kamudrogokkal való lehúzásán kívül ugyanis jórészt az iróniára alapul és ennél a szobornál semmi sem lehet ironikusabb. 

Azt az alkotó, R. Törley Mária rajongójaként is el kell ismernem, hogy a Sisi-szobor nem éri el a mesternő legnagyobb alkotásainak színvonalát és iróniafaktorát. De ép ésszel nem is lehet elvárni, hogy egy alkotó állandóan olyan szintű műveket hozzon létre, mint a Fischer Annie, a hottentotta: 

A Pedó Jézus és a Túl Hosszú Bal Kart Növesztett Apuka: 

Vagy a Babay István mint a Központi Munkástanács Barack Obamája: 

Mint látható, Wittelsbach Erzsébet talán nem véletlenül hasonlít annyira Isaurára R. Törley művén.

De az Erzsébet-emlékmű így sem rossz, sőt! 

Szerencsés választás, hogy a szobor azt a pillanatot ábrázolja, amikor Wittelsbach Erzsébet, a magyarok iránti rokonszenve jeleként férje, Ferenc József Burg-béli audienciája közben lapkasajtot tartott a kezében. 

Ennek a fényében elképzelhető, hogy azok a kósza, meg nem erősített hírek is igazak voltak, hogy a Mű korábbi verzióiban Sisinél Túró Rudi, margarin, illetve szalontüdő is volt.

A Mű igazi időutazásra hívja a befogadót. A rendszerváltás előtt virágzott ugyanis a Képcsarnok Vállalat, az ország nagyobb településeit behálózó állami galérialánc, ami a felső lakótelepi stílus követőinek árult a domborított bőr faliképektől a művészi subaszőnyegeken és kisplasztikákon át a festményekig mindenféle kimosdatott giccset. Az új Sisi-szobor olyan, mintha egy tipikus képcsarnokos szobrocskát - kulturáltan mutatna a tévé tetején, a csipketerítőre állítva, húszcentis méretben! - nagyítottak volna fel másfélszeres életnagyságúra. 

Na és mindezt egy nyilván szándékosan ironikus posztamensre állítva, ami olyan, mint a legrondább darab egy igénytelen sírköves kínálatából.

Egy jó szobor vagy tökéletesen illik a környezetébe, vagy őrült kontrasztban áll vele. Erzsébetváros kifinomult szemű vezetői, felteszem, az utóbbi céllal állították oda Budapest és egész Magyarország  egyik legismertebb klasszikus modern építészeti emléke, a Madách tér bejáratának kellős közepébe ezt a növekedésihormon-zavaros kandallódíszt. A Mű ugyanis annyira megnöveli a Madách-házak amúgy sem csekély  művészi hatását, hogy az kimondhatatlan. 

Kis probléma, hogy Sajtos Sisi a feladata elvégzése után sem tüntethető el a látványból.