Számos meglepetést fog még okozi a kormány az állami szférában dolgozóknak a róluk szóló törvényjavaslat módosításával.  

A Gulyás Gergely által beterjeszett javaslatból az már kiderült, hogy a kormánytisztviselők alapszabadságát 25-ről 20-ra csökkentik. Vagyis egy héttel többet kell dolgozniuk, mint eddig. A családosoknak járnak ugyan plusz napok, mint az első házasság után járó egyszeri öt nap, vagy az apáknál a hosszabb szabadság a gyerekszületés után, megemelik a gyerekek után járó pótszabadságot, de a szakszervezetek szerint a gyermekesek esetében még így is csökken(het) a szabadság napjainak száma 1-3 nappal.  

De nemcsak ez van. A szövegben elbújtatva a kormány hozzányúlna a munkaközi szünethez is. Ez klasszikusan az ebédidő, vagy rövidebb cigiszünetek, ilyesmik. A jelenlegi szabály szerint „ha a napi munkaidő a hat órát meghaladja, a kormánytisztviselő részére a munkaidőn belül – a munkavégzés megszakításával – napi harminc perc, valamint minden további három óra munkavégzés után a kormánytisztviselő részére legalább húsz perc munkaközi szünetet kell egybefüggően biztosítani.”

Ehhez képest jön az újítás:  

a munkaközi szünetet a munkaidőn túl kell biztosítani a kormánytisztviselők részére.

Ráadásul a szövegben az is szerepel, hogy 

„a kormánytisztviselőnek a munkaközi szünetet úgy kell igénybe vennie, hogy – szükség szerint a munkaközi szünet megszakításával is – vezetője rendelkezésére tudjon állni”. 

Vagyis a munkaidőn túl kiadott munkaközi szünetben is készenlétben kell állni.

Olvasónk kiszámolta, mit jelent ez:

„Mindez azzal jár, hogy a tisztviselőknek – munkarendtől függően – heti szinten 140-150 perccel tovább kell bent maradniuk a munkahelyükön, és ennyi idővel fordíthatnak kevesebbet saját ügyeik intézésére, bevásárlásra, mosásra, főzésre, takarításra, kikapcsolódásra, pihenésre, valamint a családjukra (bár az is igaz, hogy 2019-ben már nem a családok évét fogjuk írni). 

2019-ben elvileg 250 munkanap lesz. Ha a szabadságok számát levonjuk, akkor kb. 220 munkanap marad. A 220 munkanap 44 hétnek felel meg (220/5=44). Ha a 44 hetet felszorozzuk a heti szinten bent töltendő 140 perccel, akkor 6160 percet kapunk. A 6160 perc 102,66 órának felel meg, ami 8 órás munkanappal számolva 12,83 napot jelent, amelyet pluszban elvonnának a munkavállalóktól. 150 perces heti idővel számolva mindez már 13.75 nap! Ha ehhez hozzá számítjuk az 5 nap alapszabadság elvonást is, akkor minden tisztviselő 18-19 napot veszít egy évben, illetve ennyivel többet lesz kénytelen a munkahelyén tölteni.

Az ördög a részletekben lakozik… Az elbocsátott munkavállalók okozta űrt (jelenleg is létszámstop van érvényben) a Kormány úgy tűnik, hogy a maradók agyonhajszolásával és végletekig történő kizsigerelésével kívánja betölteni. A tervezet a kifelé kommunikálttal szemben nem családbarát, de főleg nem munkavállaló barát!!!! A helyzet sokakat elkeserít és ellehetetlenít.” 

A munkaidőbe nem számított ebédidő vagy a 20 napos alapszabadság a versenyszférába megszokott, a köztisztviselők számára ugyanakkor visszalépés.

Több érintett, a törvénymódosítását egészét pontról pontra véleményező szakszervezet jelezte is, hogy töröljék „a munkaidőn túl” szövegrészt. 

Indoklásuk szerint ez beleszámít a munkaidőbe, nem lehet ezzel a munkaidőt meghosszabbítani. 

Aggályosnak nevezik a munkaközi szünet alatt a vezető számára történő folyamatos rendelkezésre állási kötelezettség előírását is. Szerintük ezzel a munkaközi szünet elveszti funkcióját (azaz a munka megszakításával történő napi, jellemzően ebéd/étkezés céljára szolgáló „pihenőidő” jellege megszűnik).