1998-ban 44 ország egyezett meg a Washingtoni Alapelvekben, amely a nácik által a második világháború során elrabolt műkincsek restitúciójáról, azaz jogos tulajdonosaiknak történő visszaszolgáltatásról határozott. 

A New York Times számolt be arról, hogy hétfőn Berlinben egy konferencián értékelték az eddigi eredményeket a megállapodás 20 évfordulóján. Itt adott elő Stuart E. Eizenstat, az amerikai külügyminisztérium különmegbízottja, aki a nácik által ellopott műkincsek felkutatásával, visszajuttatásával és a kárpótlások kérdésével foglalkozott. 

Eizenstat arról beszélt, hogy a húsz év alatt hatalmas lépéseket sikerült elérni, ugyanakkor vannak országok, melyek egyáltalán nem voltak együttműködőek. 

Az öt ország közül különösen kritikus volt Magyarországgal szemben, mert az országban Eizenstat szerint a nácik által ellopott jelentős műalkotások vannak, és ezeket nem restituálták, hiába kérték többször is. 2000-ben, az Alapelvek elfogadása után, Vilniusban tartottak egy konferenciát, és Eizenstat már ekkor bírálta a magyar államot, amiért nem működnek együtt arra hivatkozva, hogy a magyar kormány a második világháború idején szankcionálta a műalkotások elkobzását a zsidóktól. 

Mint hétfőn Berlinben elmondta, a jelenlegi kormány sem változtatott politikáján. Eizenstat elmondása szerint a kormány nem hajlandó visszajuttatni a műalkotásokat jogos tulajdonosaiknak, és nem hajlandóak elismerni a magyar állam történelmi felelősségét a zsidó polgároktól rendszerszinten történt műalkotás-elkobzások miatt. 

Egyes magyarországi múzeumokban zajlottak kutatások a kérdéssel kapcsolatban, de mint fogalmazott, ezek eredményét nem hozták nyilvánosságra. És míg Magyarországon szabályozva van az állami múzeumokban található műalkotások restitúciója, eddig csak nem zsidó igénylők jártak sikerrel, és kaptak vissza műveket. 

A bírált országok között volt még Lengyelország, melynek kormányai nagyrészt figyelmen kívül hagyták a Washingtoni Alapelveket. Pedig egész konkrét követelések is megfogalmazódtak a lengyelekkel szemben: a hollandok például egy tételes listát küldtek olyan műalkotásokról, melyek egykor holland zsidó polgárok tulajdonában voltak, de a világháború idején a nácik révén Lengyelországba kötöttek ki. 

Szerepel az országok között Spanyolország is, ahol szintén nem történt előrelépés. Az egyik érintett műalkotás Pissarro 1897-es festménye, amely a madridi Thyssen-Bornemisza Múzeum tulajdona, és mely festményért komoly bírósági perek zajlanak hosszú évek óta, mivel az egykori párizsi műgyűjtő leszármazottjai, a Cassirer-család tagjai szerint a festményt a nácik lopták el, és utána kötött ki több kerülő után Spanyolországban. A spanyol kormány szerint mivel a Thyssen Múzeum egy magánmúzeum, ezért nem vonatkozik rá a Washingtoni Alapelvek iránymutatása. 

Szintén kifogásolt ország Oroszország, ahova a Vörös Hadsereg révén kerültek műalkotások, melyeket korábban a nácik loptak el a zsidóktól. Eizenstat elmondása szerint az oroszok kezdetben kifejezetten lelkesnek tűntek, még sajtótájékoztatót is tartottak 1998-ban a műalkotások visszaadásáról, azóta viszont nem sok minden történt, bár egyes múzeumokban állítólag zajlottak kutatások. 

Az ötödik kritizált ország pedig Olaszország volt, amely Eizenstat szerint jól kezdett, katalógust állítottak össze a zsidóktól ellopott, náluk kikötött műkincsekről, felállítottak egy bizottságot is, de az általuk megfogalmazott elveket később nem vették figyelembe a kormányok. Jelenleg úgy fest, hogy az olasz kormányokat csak az érdekli, hogy mit veszített el az olasz állam a világháború idején. 

A New York Times kérdéseire egyik ország képviselői sem reagáltak. Mint a cikk megjegyzi, korábban mindegyik ország megvédte a döntését, hogy nem adják vissza a műkincseket, Magyarország például azt az álláspontot képviselte, hogy jogukban állt államosítani azokat a tárgyakat, melyek az országot elhagyó zsidó családok után ottmaradtak. 

Vannak ugyanakkor jó példák is: Ausztria több mint 30 ezer műtárgyat adott vissza jogos tulajdonosainak, és 42 holland múzeum nemrég több mint 170 problémás eredetű alkotásra talált. Németország is több mint 16 ezer műtárgyat adott vissza. 

Eizenstat részletesebb jelentése jövő őszre lesz kész, ezt az amerikai külügyminisztérium megbízásából állítja össze.