Láthatósági mellényeket rakott ki két veszélyes dunaújvárosi zebránál, azonnal ellopták mindet, de a hős nem adja fel

"Kedves Dunaújvaros a Kossuth és a Vasmű sarkán örökbefogadtam 2 ZEBRÁT! Mivel ma is elsodortak ebben a kereszteződésben 1 embert! Minden ládàba 1 gyerek 1 sárga és 1 narancs szinű mellényt tettem! Ha úgy érzed nem látnak vegyél fel 1 mellényt majd ha átkeltél az úton tedd a kosárba, vagy fogadj örökbe 1 zebrát és te is tegyél ki mellényeket! (A lámpák gyengék és az átkelő berendezés nem működik!)"

János, aki budapesti, de egy üzlete miatt egy éve Dunaújvárosban él, ezt két napja írta ki a Facebookra, miután egy műanyag kosárban kirakta a mellényeket a kereszteződésbe. 

A kommentelők túlnyomó többsége lelkesen ünnepelte az öntevékeny polgárt. Sokan olyan települések példáját idézték fel, ahol hasonló rendszer működik, vagyis hogy a veszélyes zebrákhoz valamilyen fényvisszaverő anyagból készült dolgokat - a legtöbb helyen láthatósági mellényből kiszabott és összevarrt zászlócskákat - helyeznek ki, amik átkelés közben jó esetben megvédenek az elgázolástól, mármint ha végig lengeti őket az ember.

Dunaújváros azonban nem másolta le szolgaian a többiek példáját. Itt ugyanis az történt, hogy alig pár órával azután, hogy János kirakta a mellényeket, már el is lopták azokat.

De a sztori itt nem ért véget. Felhívtam ugyanis a bukott hőst - vagyis azt, akiről akkor még ezt képzeltem. Hogy tüstént kiderüljön, Jánost nem olyan fából faragták, hogy ennyi miatt feladja. Mint megtudtam, még ma újra kimegy az örökbefogadott kereszteződésbe. De nem újabb mellényeket fog magával vinni. Hanem zászlókat. 

Hősünk ugyanis átgondolta a dolgot, majd vásárolt egy csomó újabb láthatósági mellényt, illetve jó félméteres fa léceket, a mellényekből zászlókat szabott ki, amiket rákapcsozott a fanyelekre. Azon még vacillál, hogy miben tárolja a zászlókat a zebrák két végénél, a beszélgetésünk idején ott tartott a tervezés, hogy temetőkben használatos hosszúkás műanyag virágtartókat rögzít majd az oszlopkra.

A beszélgetés közben kiderült, hogy Dunaújváros Kohlhaas Mihályát igazából mi sarkallta cselekvésre:

"Előre szeretném leszögezni, hogy semmilyen politikai hattér nincs a kezdeményezés mögött! Hetfő este meglátogatott a munkahelyemen a Párom és zaklatottan mesélte, hogy elsodorta a zebrán egy autó!"

János barátnője  hála istennek megúszta:

"A hölgy azonnal megállt és bocsánatot kért mert nem látta. Próbált segitséget nyújtani de szerencsére nem történt a hirtelen lelki traumánál nagyobb baj."

(Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy  Dunaújvárosban azért ütnek el annyi embert a zebrán, mert a város közvilágítását 2015.-ben, erősen korrupciógyanús tender keretében,  közsötétségre, vagyis egy alig világító lámparendszerre cserélték le. A sötét miatt egyes helyeken egy ideig rendőrök kísérték át a gyalogosokat a zebrán.)

Miután a barátnője távozott, Jánosék arról beszélgettek, mit tehetnének ők maguk. Ekkor említette meg az egyik budapesti barátja, hogy több, szintén sötétségbe burkolózó településen működik a kosarakban kihelyezett fényvisszaverő mellények rendszere.

Jánosnek megtetszett az ötlet:

"Munkám végeztével azonnal rohantam az első még nyitva lévő nagyáruházba beszerezni a fényvisszaverő mellényeket. 2 kritikus zebrát szemeltem ki magamnak a Kossuth és a Vasmű úti kereszteződesben (utólag kiderült, hogy azon a delutánon legalább 2 embert sodortak el pár órán belül ugyan azon zebrán).  3 kis kosarat helyeztem el benne narancs es citromsárga mellényekkel mindenkinek az izlésének megfelelő szinben, plusz egy uniszex gyermek mellenyt."

Mint megtudtuk, az első kosárkát másfél órán belül lopták el, a többiek pedig majdnem kihúzták másnap hajnalig, aztán mégsem. 

A zebrák örökbefogadója akkor nem haragszik a tolvajokra, 

"ha innentől hordani fogják, és nem a szekrény alján fognak porosodni. Mert ha hordja az életet mentheti meg és akkor végülis jó helyre került."

Azt pedig fontosnak tartja, hogy

"ne szomorodjunk el , mivel ez egy vidám történet, még nem hagyom elveszni az én kis "örökbefogadott" zebráimat !"