Körülbelül négy évvel ezelőtt, 2015 januárjában egy Christian Joppke nevű német szociológus tartott előadást a CEU-n.

Csak hogy érzékelhető legyen ez a dátum milyen távolságban van: ekkor még szó sem volt a Stop Soros törvényről, a CEU elüldözéséről vagy akár a migrációs válságról. Orbán Viktor egy évvel korábban jelentette be, hogy orosz hitelből az oroszok építenek nekünk új atomerőművet, 2014 nyarán kötelezte el magát az illiberális állam felépítése mellett Tusványoson, és a mai viszonyokat leginkább a Norvég Alap körüli hatósági eljárások jelezték előre, ahol a magyar kormánynak az volt a legnagyobb problémája, hogy LMP-közeli szervezetek is benne lehettek a pénzosztásban.

Joppke előadásának témája a terrorizmus és az állampolgárság viszonya. Két héttel a CEU-s esemény előtt támadták terroristák a Charlie Hebdo nevű francia újság szerkesztőségét. Az elkövetők algériai felmenőkkel rendelkező, Párizsban született francia állampolgárok voltak.

Joppke azt boncolgatta, mit fejez ki az állampolgárság jogi és filozófiai értelemben. Hogy egy állam polgára egy közösség tagja, ami feltételezné, hogy magáénak is vallja a közösség értékeit, de a gyakorlatban ez egyáltalán nem biztos, hogy így van. A terrorizmus Joppke értelmezésében sokszor éppen az adott országgal, állammal, annak értékeivel szembeni totális elutasítást fejezi ki. A honfitársait lemészárló Chérif és Saïd Kouachi tette a legelemibb szinten áll szemben a francia állampolgársággal, a közösséghez nem tartozás legerőszakosabb kifejezése.

Joppke arról beszélt, hogy mindezek miatt egyáltalán nem lehet élből elutasítani, ha egy ország úgy dönt, hogy megfosztja az állampolgárságtól a terroristákat.

A német szociológus előadását élénk vita követte. Ő maga, és a vele vitatkozó tanárok, hallgatók is beszéltek róla, hogy elvileg ugyan jogos lehet akár az állampolgárság elvétele, de praktikusan egyáltalán nem egyszerű a helyzet. Mi lesz ezekkel a hontalanná váló emberekkel? Biztonságosabb vagy veszélyesebb lesz-e attól a világ, ha az állampolgárságuktól megfosztott embereket kitoloncolják valahova (és egyébként melyik ország fogadna be bárkit, akitől terrorizmus miatt vonták meg az állampolgárságát), ahol aztán a kitoloncoló állam még kevésbé lát rá arra, hogy mit csinál, mint előtte.

Körülbelül egy órával a vita kezdte után Joppke (aki társadalomtudományos körökben ismert figurának számít, és világ életében hasonló témákkal foglalkozott) azt mondta:

„Lehet, hogy tévedtem, és elhamarkodtam ezt a dolgot. Sok erős érv hangzott el, jobban át kell még gondolnom.”

Már akkor is idegennek éreztem ezt a helyzetet. Pont az ellenkezője volt annak, amiről a Nádor utcai CEU-n kívül épülő új magyar állam szólt. Egy ember sem tudja minden kérdésre a választ, a kritika értékes, az önreflexió pedig nem gyengeség, hanem erény. Csak idő kérdése volt, hogy a magyar kormány kifejezze totális elutasítását a CEU által vallott értékekkel szemben.

Hivatalosan ma járt le a határidő, amíg meg lehetett volna menteni az egyetemet, de év eleje óta egyre több jel mutatja, hogy el kell költözniük. Ez a magyar diákoknak lesz a legrosszabb.

A CEU-n van ösztöndíjas, ingyenes és fizetős képzés. Az ösztöndíjakat jellemzően Magyarországnál rosszabb helyzetben lévő országok szegényebb diákjai kapják. Ők ebből a pénzből fizetik a szállásukat és más költségeiket, míg az egyetemre járnak Budapesten. A képzésért a tehetősebb nyugati diákok fizetnek, és nekik kevésbé okoz gondolt bérelni egy itteni lakást. A magyarok jelentős része ingyen, vagy relatív kisebb ösztöndíjjal tanul az egyetemen (ez szakonként azért változó), és közülük értelemszerűen sokaknak szállásra nincsen gondja. Amíg a CEU Budapesten van.

A fizetős nyugati diákok jelentős része a bécsi lakásbérlet költségét is ki tudja majd gazdálkodni. A szegényebb diákokról ösztöndíjjal és kollégiummal várhatóan továbbra is gondoskodik majd az egyetem. Ehhez képest a magyar egyetemisták közül sokaknak számára egy csapásra elérhetetlenné válik a CEU, mert még ha továbbra is ingyen tanulhatnak majd, akkor is nagyon kevesek tudják majd a bécsi tartózkodást kifizetni. Emiatt vissza fog esni a CEU-n tanuló magyar diákok száma.

Ha az amerikai diplomát adó képzés Bécsbe költözik, akkor a magyar oktatási tevékenységnek is befellegzett.

A CEU-ra azért jár a külföldi és magyar diákok döntő többsége, mert az Egyesült Államokban is elismert diplomát ad. Van néhány kurzus, amit Magyarországon is akkreditáltak, beiktatták itthon kötelező elemeket, de ezek önmagukban nem fenntarthatóak. Nem fognak ingázni az oktatók Bécsből Budapestre, nem fog a CEU hosszútávon fenntartani itthon is infrastruktúrát, hogy három és fél diáknak órát tartsanak.

„Magyarországon, ha működik egy magyar egyetem, egy diplomát ad ki, ehhez képest van egy egyetem, amely kettőt: egy Magyarországon és egy Amerikában érvényeset. Ez nem fair a többi magyar egyetemmel szemben. (...) Magyarország egy olyan ország, amely a tudást támogatja, de a csalást nem tűri el.”

Ezt Orbán Viktor miniszterelnök mondta még 2017 tavaszán, a CEU elleni támadások legelején. Orbán pontosan tudja, hogy szó sincs itt csalásról, szó sincs jogosulatlan előnyről. Abszurd érvelésében azt állítja, hogy az országnak hátránya származik abból, hogy az egyik egyetemén külföldön is diplomával elismert tudást adnak. Valójában persze nem gondolja ezt, hazudik, hogy politikai számításból kiszúrjon az ország polgárainak egy részével.

A CEU magyarországi működése semmilyen társadalmi csoport érdekeit sem sérti, senkinek sem lesz attól jobb, ha majd már nem itt működik az egyetem.

Mikor elüldözi a CEU-t, akkor a magyar kormány azt mondja, hogy akik mást gondolnak a világról, mint a Fidesz, azok jobb, ha elhúznak. Azok nem tagjai a közösségnek. És pénzt, energiát nem kímélve, az államszervezetet mozgósítva mindent megtesznek azért, hogy elkergessék őket.