Rendkívül fontos empirikus kutatást végzett a Don’t forget the Bubbles felhívására egy orvosokból álló, kalandkereső csapat: arra keresték a választ, vajon tényleg visszaadja-e a test a természetnek a lenyelt legófigura-fejeket. Az ötlet nem a semmiből jött: a 6 hónapos és 3 év közötti gyerekek hajlamosak a szájukba venni és véletlenül lenyelni kis tárgyakat vagy azok apró részeit, és az egyik leggyakrabban lecsúszó, nem emészthető ilyen tárgy a legófigura feje. Andrew Tagg,  Damian Roland, Grace SY Leo, Katie Knight, Henry Goldstein és Tessa Davis egy gyermekorvosi szaklapban, a Journal of Paediatrics and Child Health-ben közölték tanulmányukat, melyből kiderül, annyira nem kell megijedni, ha a gyerekünk a szemünk láttára nyeli le valamelyik bábu fejét.

link Forrás

A korábbi tanulmányok a témában mind arra jutottak, a leggyakoribb lenyelt tárgy valamilyen érme, ami 3-6 nap alatt anélkül távozik a testből, hogy bármilyen problémát okozna a szervezetben. A kutatók azonban arra is kíváncsiak voltak, a lenyelt tárgyak listájának második helyén álló játékalkatrészek is hasonlóan sikeres módon jutnak-e vissza a külvilágba. A kísérlethez egy erre dedikált oldalon kerestek önkénteseket, lehetőleg a gyerekek egészségügyi ellátásában dolgozó orvosokat, asszisztenseket. A projektben nem vehetett részt az, akinek korábban volt gasztrointesztinális műtétje, ha nyelési nehézségekkel küzd, vagy ha „averziói vannak azzal szemben, hogy áttúrja a saját székletét.” Hatan jelentkeztek.

Az önkénteseknek a kísérlet előtt három napig székletnaplót kellett vezetniük, ami már önmagában nehézséget jelenthet valakinek, aki korábban sosem csinált ilyet. Ebben rögzíteniük kellett, milyen gyakorisággal ürítettek és hogy milyen keménységű, állagú volt a székletük. Ezek alapján számították ki a SHAT-pontszámokat: minél magasabb volt ez a szám, annál valószínűbbnek tűnt, hogy elég gyorsan távozik a műanyag fej az önkéntes szervezetéből. A gondos előkészületek után aztán megkezdődött a munka, a hat vállalkozó szellemű gyerekorvos mindegyike lenyelt egy-egy játékalkatrészt, jelen esetben legóbábuk mosolygós fejeit. (Azért pont azokat, mert a Lego a világ legnépszerűbb játéka, így értelemszerűen más játékdarabkáknál gyakrabban csúsznak le a gyerekek torkán.) 

Ezután minden ürítést követően gondosan átkutatták a székletüket, hátha felbukkan benne a beleket megjárt fejecske. A SHAT mellett még egy fontos pontszámmal dolgoztak: a lenyelést követő napokban az önkénteseknek nemcsak a székletüket kellett figyelniük, de minden egyes bélmozgást is. Azt, hogy milyen módszerrel vizsgálják át ürüléküket, rájuk volt bízva, erről a résztvevők elég szűkszavúan nyilatkoztak. Dr. Tessa Davis, a Royal London kórház gyerekorvosa két intenzívebb bélmozgolódás után meg is szabadult a legófigurától, ő egyébként úgy nyilatkozott a keresgélésről, hogy szüksége volt hozzá kesztyűre, macskaalom-lapátra és egy vesetálra - a többit a képzeletünkre bízza. A siker mérésére is kidolgoztak egy pontszámítási rendszert, ez volt a Found and Retrieved Time (kb. a megtalálás és a visszaszerzés ideje) röviden FART (fing) értéket.

„A tanulmány egy kicsit móka is volt így karácsonyhoz közeledve” - mondta Dr. Tessa Davis. Az eredményeket összegző táblázatból kiderül, a kísérlet kimondottan sikeresnek mondható, noha a hat résztvevő közül csak öten szabadultak meg sikeresen az idegen tárgytól, a B fedőnevű alany két hét után sem talált legófejet a székletében - ami nem jelenti azt, hogy nem is volt ott. 

Az önkéntesek 1,14-3,04 nap alatt ürítették ki a játékdarabkát, ez átlagosan 1,17 napot, tehát úgy 41 órát jelent, ami jó hír a gyerekük miatt aggódó szülők számára. A kutatók az eredmény szempontjából ugyanakkor nem találtak korrelációt a SHAT és FART számok között. A kutatók feltételezik, hogy a nők jobban teljesítettek a széklet átkutatásában, de erre nincs tudományos bizonyítékuk.

A kísérletnek természetesen megvoltak a maga korlátai. Mivel csak hat alany vett részt benne, ráadásul mind felnőttek voltak, az eredmény nem tekinthető reprezentatívnak.Mindenesetre a tanulmány szerzői rámutattak, hogy a résztvevők székletét csakis ők maguk vizsgálták át. A következtetésben kitérnek arra is, az, hogy az idegen tárgy gond nélkül távozik a gyerek szervezetéből, tehát a szülőknek nem feltétlenül kell napokon keresztül túrniuk a székletét. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a kísérlet eredménye nem alkalmazható például akciófigurák végtagjaira, fidget spinerre vagy más, apró részeket tartalmazó játékokra. A nagyobb és nem ennyire sima, kerek tárgyak elakadhatnak a torokban, a nyelőcsőben vagy a bél különböző traktusaiban. A kutatók arra is figyelmeztetnek, senkit sem bátorítanak arra, hogy maga is lenyelje egy legófigura fejét.