Napok óta a magyar sajtószabadság, ha hívhatjuk ezt így egyáltalán, a téma a New York Timesban. A lap több cikkben is beszámolt arról a kialakult polgári társadalmakban szinte felfoghatatlan jelenségről, hogy egy tucatnyi laptulajdonos látszólag önként egy a kormányhoz rendkívül közeli alapítványnak adományozta több mint négyszáz újságját, weboldalát, tévéjét, rádióját, hogy azok az eddiginél is nyilvánvalóbban központosított szócsőként működhessenek.

Most már szerkesztőségi vezércikkükben is ezzel foglalkoznak. "Ez nyilvánvalóan nem jótékony gesztus volt. A tulajdonosok maguk is kormánypárti oligarchák, Orbán szövetségesei. Némelyikük eleve azért vásárolta fel a független sajtótermékeket, hogy kormányzati szócsővé alakítsák azokat. Nem nehéz azt feltételezni, hogy ezek a tulajok boldogan tettek apró szívességet Orbánnak és pártjának" - írták a vezércikkben, amiben az újonnan létrejött kormányzati gigakonglomerátumot a kommunista propagandagépezethez hasonlították.

A cikkben megemlítik az új alapítvány egyik vezető tisztviselője, Szánthó Miklós arcpirítóan cinikus nyilatkozatát arról, hogy a céljuk csupán a médiaegyensúly megteremtése volt. "Érdekes, hogy egyensúlyt említ, mert jelenleg ötszáznál is több kormánypárti médium működik Magyarországon, ahol 2015-ben még csak 31 ilyen volt" - írják.

A véleménycikkben megjegyzik, hogy az Európai Parlament szeptemberben úgy döntött, hogy az unió alapértékeinek rendszerszintű veszélyeztetése miatt eljárást indított Magyarország ellen. "Ennél sokkal többre lesz szükség, ha azt akarják, hogy Orbánt érdekelje ez" - írják.