Talán nem túlzás, hogy Joaquín „El Chapo” Guzmán büntetőperétől milliók várnak valamiféle katarzist. A bűnüldözés győzelmét a törvények felett álló tömeggyilkos ellen. Az igazság diadalát a hazugság, a korrupció, az erőszak és a pénz fölött. Ehhez képest, ami az elmúlt hetekben a New York-i bíróságon történt, az közel állt az őrülethez. A szenzációs szalagcímek hosszú sora biztosítottnak tűnik, de az nem, hogy a történet végén megtisztulás vagy megkönnyebbülés vár az áldozatok hozzátartozóira és a drogháborúban tönkretett városok lakóira.

Szökése után a Köpcös volt a legkeresettebb bűnöző a világon, és egyben a piacvezető drogbáró, aki egész Amerikát beterítette kokainnal, miközben majdnem nyíltan szembeszállt a mexikói kormánnyal. Az egész per tele horrortörténetekkel, de a cél nyilván az lenne, hogy a sok mocsokból kiemelkedjenek tanulságok, és lehetővé váljon az erőszakot fenntartó rendszer megértése és elítélése. Ezt akadályozzák viszont a drogbáró kiadatásának körülményei, El Chapo sokkolóan pofátlan védekezése, a tanúvallomások ellentmondásai és az ügyészség taktikája.

Mit keres a Köpcös Brooklynban?

Nem ez volt a terv. Mexikó kettővel ezelőtti elnöke, Felipe Calderón 2006-ban indított frontális háborút a drogkartelek ellen, amelyet utódja, az elnöki széket nemrég átadó Enrique Peña Nieto folytatott. Számos kritika érte ezt az erőfeszítést, többek között azért, mert nem látszott a végső célja és a középtávú stratégiája. De az elszántsága igen: ha valaki végigolvassa a kronológiát, abban bebörtönzött és lelőtt drogbárók mellett százával kirúgott korrupt rendőröket és merényletben meggyilkolt rendőri és bírósági vezetőket talál. Vagyis 

ez tényleg háború, amelyben évente tízezrek halnak meg, és ma is tart.

Mexikó 6-7 legnagyobb, egymással vetélkedő kartelje közül kiemelkedett a Sinaloa és annak vezetője, Joaquín Archivaldo Guzmán Loera, a drogkereskedelem veteránja. Kamaszként kezdett füvet termeszteni és árulni, és bár egy időre börtönbe került, a bizniszt onnan is folytatta; 40 éven keresztül, megszakítás nélkül csempészte földön, vízen és levegőben Amerikába a kokaint, napi 10 millió dollár értékben. 2016-ban Peña Nieto elnök úgy jelentette be az elfogását, mint az ország életének sorsfordító eseményét.

Ez volt a harmadik elfogása. Először 1993-ban vették őrizetbe, és elítélték 20 évre kábítószer-kereskedelem, vesztegetés és bűnszövetkezetben való részvétel miatt. Ahogy egykor Pablo Escobar, úgy El Chapo is kiskirályként élt a börtönben: mindenkit lefizetett, és az időt prostituáltakkal múlatta a saját testőrei által őrzött cellában. Amikor 2001-ben hírét vette, hogy ki akarják adni az amerikaiaknak, megszökött. 2014-ben már szigorúbban őrizték, de egy évvel később innen is lelépett a híres alagúton keresztül. 

Elmondhatatlan megaláztatás volt a kormánynak,

hogy a drogháború legnagyobb fogása, a világ egyik leghíresebb bűnözője nem hogy kisétál, hanem kimotorozik a börtönéből. Ezek után csak az volt a kérdés, hogy az egyenesen El Chapo cellájába vezető, hónapokon keresztül épített alagút minek az emlékműve: a mexikói állam mérhetetlen balfaszságáé vagy mérhetetlen korruptságáé? (Esetleg mindkettőé.)

A kiadatás körülményeiről két éve részletesen író Guernica szerint nyilvánvaló, hogy a kormány először belföldön akarta bíróság elé állítani és saját börtönében akarta megrohasztani egyik fő ellenségét. 2015 elején az igazságügyi miniszter azt nyilatkozta hetykén, hogy 

„El Chapo először töltse le a büntetését Mexikóban, és amikor végzett, úgy 300-400 év múlva, akkor kiadjuk az USA-nak.” A második szökése után már nem ez volt a kormány álláspontja.

A kiadatás annak a beismerése, hogy Mexikó nem tud megbirkózni ezzel a problémával. Az Egyesült Államokban ellenben addigra már hét államügyész vetélkedett a perért, amely végül New York keleti körzeti bíróságán, Brooklynban landolt. Nem véletlenül.

Pontos vagy túl pontos?

A brooklyni bíróság track recordja elég meggyőző: itt ítélték el John Gottit és Vincent Gigantét, a Genovese család fejét, Vjacseszlav Ivankov orosz keresztapát, Pablo Escobar egyik prominens bérgyilkosát, tavaly itt kapott életfogytiglant El Chapo korábbi szövetségese, Alfredo Beltrán Leyva, és itt zajlott eljárás az MS-13 és a Latin Kings nevű bandák tagjai, illetve a még hírhedtebb nemzetközi szervezet, a FIFA vezetői ellen. Ez volt az akkori amerikai legfőbb ügyész előző munkahelye is, aki azért küldte ide az ügyet, mert tudta: itt a legerősebb a vád.

El Chapo ügyvédei mindent bevetettek a kiadatás ellen, az ügyben eljáró egyik bírót valaki kocogás közben lelőtte, de végül 2017 januárjában, a Trump beiktatása előtti napon El Chapót átszállították egy New York-i börtönbe.

Ahogy a legtöbb országban, úgy Mexikóban is feltétele a kiadatásnak, hogy az USA nem ítélheti halálra a kiadott állampolgárokat. De ha El Chapót bűnösnek találják az összesen 17 vádpontban, az mindenképpen életfogytiglani ítéletet jelent. A vádak között szerepel pénzmosás, kábítószer-kereskedelem, emberrablás és gyilkosság Chicagóban, Miamiban, New Yorkban és máshol.

A mexikói drogbárónak elsősorban az Egyesült Államokban elkövetett bűneiért kell felelnie.

Az államügyész eredetileg még 12 Mexikóban elkövetett gyilkossággal, többek között a szervezett bűnözés elleni nyomozó hatóság igazgatójának megölésével is vádolni akarta. Ebből alighanem diplomáciai botrány kerekedett volna, hiszen arra még nem volt példa, hogy amerikai bíróság vádoljon egy mexikói állampolgárt mexikóiak Mexikóban elkövetett megölésével - ezért ezt szép csendben lecserélték a gyilkosságra való összeesküvés kevésbé helyhez kötött vádjára.

De ez csak az első volt a megkötések sorában: a tárgyalás első három hete után a New York Times a mexikói utca emberét kérdezgette, és sorra csalódott, dühös válaszokat kapott. Úgy tűnik, sokan nagy várakozásokkal követik a pert, de eddig nem kapták meg, amit vártak: a drogkereskedők és a hatóságok, a bűnözők és a politikusok összefonódásának, az egész korrupt rendszernek a leleplezését. 

A bíró ugyanis következetesen azt az álláspontot képviseli, hogy a lényegre kell szorítkozni, különben az esküdtek elvesznek a világ egyik legnagyobb bűnszervezetének útvesztőiben. Ez viszont azzal járt, hogy amikor a vád tanúi rendőrök és politikusok megvesztegetéséről beszéltek, a bíró a vallomásoknak csak egy részét engedte elmondani. A legnagyobb felfordulás akkor keletkezett, amikor El Chapo ügyvédei jelezték a bírónak, hogy a vád (!) egyik fő tanúja, 

a kartel könyvelője hajlandó lenne eskü alatt vallani, hogy 6 millió dollárt fizetett egy mexikói elnöknek.

Az információ kiszivárgása óta megy a találgatás, hogy Peña Nietóról vagy az új baloldali elnökről, López Obradorról beszélt. A bíró nem engedte az esküdtek elé ezt az állítást, de a figyelemelterelés így is tökéletes volt.

Brian M. Cogan ugyanezen logika szerint igyekszik határt szabni a véres részleteknek is. Az elmúlt négy hétben mintegy kéttucat gyilkosság került szóba, és volt köztük arcon szúrt áldozat és majdnem egészében lerobbantott fej is. A bíró azonban próbál egyensúlyozni a túl kevés és a túl sok között: engedi megmutatni a szörnyűségeket, de nem akarja fölöslegesen halmozni őket.

Vagyis látunk egy profi vádiratot és egy mindent kézben tartó bírót, de a nagy fókuszáltságban mintha a lényeg veszne el: a kartel mexikói terrorja és az állami korrupció.

Csubakka-védelem

Az ügyészség és a bíró szigora azonban még jól jöhet, El Chapo és ügyvédei ugyanis rögtön a tárgyalás elején borítottak mindent. A drogbáró korábban ártatlannak vallotta magát, és most kiderült, mivel védekezik:

azzal, hogy valójában nem ő volt a Sinaloa kartel vezetője, őt csak „bűnbaknak” használták.

Az érvelés szerint a kartel második embereként ismert Ismael „El Mayo” Zambada az igazi főnök, de ezt az elmúlt 25 évben sikerült eltitkolnia, mert lefizetett mindenkit, beleértve az előző kettő mexikói elnököt. Ez a védekezés valószínűleg csak az esküdtek összezavarására és a média manipulálására jó, hiszen a Sinaloa kartelt 30 éve figyelik a mexikói és amerikai nyomozók, a vád tanúk sorával készült, hangfelvételei vannak, és eddig senki, maga El Chapo sem vonta kétségbe saját vezető szerepét. Emlékezetes, ahogy a Sean Penn-féle önfényező távinterjúban a világ legtermészetesebb módján beszél a drogbizniszeiről, a per során pedig bejátszottak egy lehallgatott beszélgetést, amelyben El Chapo kolumbiai gerillákkal tárgyal különböző kokainszállítmányokról.

A másik nem mindennapi taktikája a védelemnek, hogy saját rémtetteikről faggatják azokat a karteltagokat, akik El Chapo ellen tanúskodnak. Ezt nyilvánvalóan vádalku keretében, vagyis az enyhébb ítéletért cserébe teszik, ami gyengíti egy vallomás erejét, de az erre való rájátszás megint a zavarkeltésre jó leginkább. Hiszen El Chapo üzlettársainak/beosztottjainak különösen kegyetlen gyilkosságai és kiterjedt megvesztegetési ügyei nem csak azt bizonyíthatják, hogy hiteltelenek a tanúk, hanem magára El Chapóra sem vetnek jó fényt.

A tárgyalásokon nem lehet képet rögzíteni, de a nagy részük nyilvános. A New York Times egyenesen arról ír, hogy kisebb turistalátványosságok lettek belőlük. A Guardian tudósítása szerint rendszeresen megjelenik a tárgyalóteremben El Chapo felesége és a két lányuk, akik izgatottan integetnek az apjuknak. 

Az árulók

A drogbáró legtöbbször fegyelmezetten ül a helyén, de amikor Jesús Zambada García belefogott a vallomásába, nem bírta türtőztetni magát, és látványos hitetlenkedéssel nézett a könyvelőre, aki másfél évtizeden át őrizte a titkait. 

A tanú akkurátus leírását adta a Sinaloa kartel üzleti modelljének és szervezeti felépítésének, a titkosított kommunikációért felelős „mérnököktől” kezdve a sicariókig, a bérgyilkosokig.

Amikor a teremből kifelé elhaladt El Chapo mellett, biccentett a főnöknek, aki felhúzta a szemöldökét és az ég felé fordította a tekintetét - írja a Guardian.

Nem érdemes végigvenni az összes vallomást, már csak azért sem, mert a tartalmuk rég ismert, sőt különböző sorozatokból és dokumentumfilmekből ismerős (a csempészési módszerektől kezdve a reptéri lövöldözésig és tovább). Egyetlen koronatanút emelnék ki: az ő neve Juan Carlos Ramírez Abadía, haveroknak csak  Chupeta, vagyis Nyalóka. A kolumbiai drogbáró a Pablo Escobart legyőző és egy időben a világ kokaintermelésének nagy részét felügyelő Cali-kartel egyik fejese volt, aki a hatóságok elől menekülve annyi plasztikai műtétet vállalt, hogy az arcából ez lett:

Nyalóka precíz ember volt, 150 gyilkosságról készített aprólékos feljegyzéseket egy füzetbe. Később elismerte, hogy ezeket ő rendelte meg, és hogy legalább egyszer ő húzta meg a ravaszt.

A bíróságon azt vallotta, hogy összesen 400 ezer kiló kokaint küldött Kolumbiából az Egyesült Államokba, és ennek nagy részét El Chapo szállította, mert mindenkinél gyorsabb volt. Nyalóka a tanúskodással a 30 éves börtönbüntetését - a kiadatási egyezmény szerint nem lehet ennél több - öt évvel csökkentheti.

Pedro Flores az üzlet másik végén alkotott nagyot: 40 tonna kokaint terített az Egyesült Államokban El Chapo utasításait követve. Vallomása szerint a bandaháborúk eldurvulása és a gyereke születése idején kezdett el gondolkozni a jövőképén, illetve annak hiányán. Ezután kezdte lehallgatni a főnökét, hogy ezekkel a felvételekkel váltsa meg a szabadságát.

Mint egy rossz gengszterfilmben

A drámai jelenetek már az esküdtek kiválasztásakor elkezdődtek. Egyiküket azután tanácsolták el, hogy a tárgyalóteremben akart autogramot kérni a szerényen mosolygó drogbárótól. A kiválasztott esküdtek fokozott védelem alatt állnak, marsallok kísérik őket a bíróságra és a nevüket sem hozzák nyilvánosságra.

Az egyik tanú, Chapo korábbi bizalmasa, Miguel Ángel Martínez a USA Today összefoglalója szerint arról mesélt az esküdteknek, hogy félt a tanúskodástól, ugyanis 20 éve egy mexikói börtönben négyszer is próbálták megölni, szerinte a főnöke parancsára. Ezt onnan véli tudni, hogy az ablaka alatt Chapo egyik kedvenc számát játszották, közvetlenül azelőtt, hogy gránátot dobtak a cellájába.

Mit reagáltak erre El Chapo ügyvédei? Egyrészt hangsúlyozták, hogy Martínez napi 4 ezer dollárnyi kokaint szívott, annyit, hogy az orra belső részei „kihullottak”. Aztán pedig 

kiposztolták Twitterre a merényletet felvezető nótát, amivel az ügyészség szerint az esküdtek és a tanúk megfélemlítése volt a cél.

link Forrás

Nem ez az első alkalom, hogy a Köpcös ügyvédei gúnyolódnak, korábban például kijelentették: bármilyen vádalkuba belemennek, ha a szökéseiről híres bűnöző nem szigorúan őrzött börtönben töltheti a büntetését.

Nyugtalanító epizód volt az is, amikor a bíróságon a kartel könyvelője arról beszélt, hogy El Chapo egyik unokaöccse, Héctor Beltrán Leyva felelt a politikusok lefizetéséért. Médiajelentések szerint Beltrán Leyva előző este „látszólag szívrohamban” meghalt egy mexikói börtönben. El Chapo ügyvédje, A. Eduardo Balarezo a halálesetet gyanúsnak nevezte - amivel kevesen vitatkoznának.

Hol a pénz?

Ugyanez a már emlegetett könyvelő, Zambada a tudósítások szerint nem csak sokat tud a bizniszről, de kifejezetten pontos válaszokat is adott. A vád mégsem feszegette az egyik legfontosabb kérdést: hova kerültek azok a dollármilliárdok, amelyeket a könyvelő állítása szerint visszavittek Mexikóba és beraktak a bankba.

Hogy hova? Igen, a bankba.

Escobar annak idején elásta a millióit, mert már nem tudta hová rakni. De aztán egymásra találtak a később a magyar miniszterelnök családjával üzletelő Ghaith Pharaon bankjával. A diktátorok és drogbárók pénzét tisztára mosó BCCI lebukott és bezárták. Húsz évvel később a Wachovia és a HSBC is lebukott, hogy a Sinaloa kartel pénzét mosta - és nem történt semmi. Ahogy a New York Times írta akkoriban, a HSBC „túl nagy volt a vádemeléshez”, vagyis hiába vallották be a százmilliós pénzmosást, az amerikai hatóságok nem merték bedönteni a bankot, mert úgy gondolták, hogy azzal az egész pénzügyi rendszert veszélyeztetnék. Nehéz ennél fájdalmasabban elmagyarázni, mennyire függ a legális gazdaság a szervezett bűnözéstől.

A BCCI-ba beépülő ügynök, a hollywoodi filmben Bryan Cranston által játszott Robert Mazur szerint 

„a bankok csak akkor fognak fellépni a pénzmosás ellen, ha a bilincsek nem csak a dílerek palotáiban kattannak, hanem az igazgatói irodákban is.”

Hiába, az ügyészség és a bíró - legalább is egyelőre - tartják magukat a per szigorúan vett tárgyához. Ami biztos célravezető taktika, de az is következik belőle, hogy se a pénzügyi rendszer, se a politikai élet bűnrészessége nem kerül reflektorfénybe. Ettől még lehet örülni annak, hogy El Chapo bíróság elé áll, és rendes ítélet születik az ügyében. De az is érthető, ha ez nem elégít ki mindenkit.

Közben Sinaloában megindultak az utódlási harcok, El Chapót pedig sok mexikói tartja népi hősnek.