Egy könyv, ami után nem fogsz tudni többé polipot enni

Ha találkoznánk egy értelmes földönkívülivel, vajon tudnánk kommunikálni vele? Egyáltalán felismernénk, hogy egy intelligens lény áll velünk szemben? - többek közt ezekre a kérdéseikre is keresi a választ Peter Godfrey-Smith tudományfilozófus nagy sikerű, 2017-es, Other Minds - The Octopus, the Sea, and the Deep Origins of Consciousness című könyvében. Az írót elsősorban az öntudat és az intelligencia földi kialakulásával kapcsolatos kérdések érdeklik, és ezek megválaszolásában (vagy inkább az ezekről való elmélkedésben) a fejlábúak, azaz a nautiluszok, a kalmárok és főleg a polipok tanulmányozása segíti.

A polipok állnak ugyanis a legközelebb az intelligens földönkívüliekhez abból a szempontból, hogy az idegrendszerük és az agyuk kifejezetten nagy, az emberi tesztek szerint is kifejezetten okosak, az evolúció fáján azonban nagyon-nagyon távol állnak az emberekről, a legutolsó közös ősünk kb. 600 millió évvel ezelőtt élhetett a Földön, és egy kicsi, szem és kifejlett agy nélküli, féregszerű tengeri lény lehetett.

Fotó: Gabriel Barathieu/Biosphoto

Az evolúció során aztán megjelent a gerinc, az egyre fejlettebb agy és az egyre kiterjedtebb idegrendszer, a folyamat jelenkori végén pedig ott áll az ember, mint értelmes lény. Az utóbbi években egyre több kutatás született más emlősök, a madarak vagy a hüllők intelligenciájáról, ezek közül azonban egyik sem áll annyira távol az embertől, mint a fejlábúak.

Godfrey-Smith szerint a fejlábúakra, és különösen a polipokra érdemes úgy tekintenünk, mint a földi életnek az intelligencia tökéletesítésére irányuló másik, az embertől független kísérletére.

A testükben található neuronok száma tekintetében 

a polipok 500 millió neuronjukkal olyan gerinceseket előznek, mint a nyúl, a prérikutya, a lemúr, a galamb, a vándorpatkány vagy a mókus. 

Összehasonlításképp: a macskák agyában kb. 760 millió, az emberekében 16 milliárd, a hosszúszárnyú gömbölyűfejű-delfinében pedig több mint 37 milliárd neuron van. Ez a lista azonban kissé igazságtalan a polipokkal szemben, az ő testük ugyanis nem úgy működik, ahogyan a gerinceseké. A polipoknál nemcsak az agyban vannak neuronok, hanem rengeteg van a csápokban is, és testük többi részében. Kicsit az egész testük olyan, mintha egy nagy agy lenne, az agyuk nem is játszik olyan fontos szerepet a testük irányításában, mint a gerincesek agya, a csápok például képesek önállóan mozogni. Ráadásul, mivel a polipok a bőrükkel is képesek a látáshoz hasonlóan érzékelni a környezetüket, a csápok nemcsak a szívókorongjaikkal, de a rajtuk lévő bőrön keresztül is képesek részben önállóan tájékozódni. Ezen kívül a polipok idegsejtjei is máshogy lépnek kapcsolatba egymással, mint az emlősökéi, így az ilyen számszerű összehasonlítások igazából nem árulnak el túl sokat arról, mennyire értelmes is egy polip.

A polipokkal végzett kísérleteken az állatok eléggé jól szerepelnek, de nem kimagaslóan jól. Ki tudnak nyitni befőttesüveget, és elboldogulnak az útvesztőkben is, sőt, a csápjaikat is tudják a szemükkel szerzett információk alapján, a központi agyukkal irányítani, de ezek azért nem olyan nagy dolgok.

A polipokkal dolgozó kutatók beszámolói azonban más képet festenek az állatokról. A Godfrey-Smith által idézett tudósok szerint a polipok más vízi lényekkel szemben nagyon hamar rájönnek arra, hogy akváriumokban tartják őket fogságban, és ez láthatóan nem tetszik nekik. Sok polip gyakran szökni próbál, és még arra is figyelnek, hogy mindezt akkor tegyék, amikor épp senki nem nézi őket. Gyakori az is, hogy a polipok a csápjaikkal eltömítik az akváriumaik vízcserélőjét, elárasztva ezzel a helyiséget, amiben tartják őket, és hamar megtanulják azt is, hogyan csavarják ki az égőket a csápjaikkal, ha zavarja őket a fény. Egy olasz laboratóriumban például azért kellett leállítani a polipokkal végzett kísérleteket, mert az állatok rájöttek, hogy ha vizet spriccelnek a lámpákra, zárlatot okoznak, és végre sötétbe borulnak az akváriumaik.

Egy állatkertben például az egyik polip éjjelente rendszeresen kimászott a saját akváriumából, és átment a szomszéd akvárium halait levadászni, majd visszamászott a sajátjába, és magára is csukta. Csak a biztonsági kamera képeiről derült ki, mit is művelt.

Egy kutató pedig arról számolt be, hogy mikor több, külön akváriumban tartott polipot etetett, és sorban mindnek adott egy-egy döglött rákot, észrevette, hogy az egyik polip nem eszi meg a rákot, hanem a csápjával tartja, szemével pedig a többi polip etetésével bajlódó kutatót követi. Majd mikor a kutató visszaért az ő tartályához, a polip a szemébe nézett, és - mintha ügyelt volna arra, hogy ezt a kutató is lássa - az akvárium vízcserélőjébe dobta a rákot.

A kísérletek során az is kiderült, hogy a polipok tisztában vannak azzal, hogy az emberek figyelik őket, és meg tudják különböztetni egymástól az egyes embereket (legyenek akármilyen ruhában). Utóbbira abból jöttek rá, hogy több kutatás során is feljegyezték, hogy bizonyos gondozókra vizet spriccelnek a polipok, de nem tudni, hogy ez a szimpátia, az antipátia vagy bármi más jele-e.

Hasonló, polipokkal kapcsolatos furcsaságokról számolt egyébként be egy rakás búvár is.

Poliptapast fogyasztó nő egy spanyol fesztiválonFotó: MIGUEL RIOPA/AFP

Pont az ilyen beszámolók miatt nyilvánították az állatkísérletek szabályozásában a fejlábúakat „tiszteletbeli gerincesekké”, nagyban korlátozva ezzel, hogy milyen kísérleteket lehet rajtuk végezni, és milyeneket nem.

Az Other Minds azonban nem csak a polipokról árul el egy rakás érdekességet, Peter Godfrey-Smith az öntudatról, az intelligenciáról, az észlelésről, az evolúcióról, a kommunikációról és az öregedésről is hosszan, élvezetesen és érthetően elmélkedik a könyvben, amiben saját búvárélményeiről is hosszan ír.

A független magyar sajtónak soha nem volt olyan nehéz dolga, mint a járvány alatt.

A kormány nem enged újságírókat az egészségügyi intézmények közelébe, és a járvánnyal kapcsolatos legalapvetőbb adatokat sem osztja meg a nyilvánossággal. A közmédia és a többi propaganda csatorna mindent megtesz a valós helyzet elkenéséért.

A 444-en az elénk állított akadályok ellenére is be tudjuk mutatni, hogy áll a járvány Magyarországon és a világban. A pontos számokat, aktuális trendeket bemutató grafikonjainkból, infografikáinkból több millióan tájékozódnak.

Az ezeket összegyűjtő járványadat-oldalunk az utóbbi hónapokban átvette a közszolgálati média szerepét. Olvasóinkat ezzel nem csak tájékoztatjuk, hanem segítünk nekik egészségesnek maradni, és megőrizni szeretteik egészségét is.

Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.