75 évvel ezelőtt, éppen ezen napon (számoljunk: 1943. december 28-án) kezdődött Sztálin parancsára az Uluszi Művelet végrehajtása: a Szovjetunió több mint 90 000 kalmük nemzetiségű polgárát telepítette ki az NKVD szibériai munkatáborokba. A kalmüköket azzal gyanúsították, hogy a náciknak kémkednek vagy velük szimpatizálnak.

Valóban létezett abban az időben egy 5000 fős kalmük önkéntes egység, amely 1942-ben csatlakozott a németek (magyar és román csapatokkal kiegészített) Donig előrenyomuló déli szárnyához, de ugyanakkor a Vörös Hadseregben jóval több, 23 000 kalmük nemzetiségű harcolt. Ez nem hatotta meg Beríját és Sztálint: marhavagonokba rakták a Kaszpi-tenger melletti Kalmük SZSZK szinte valamennyi lakosát (a más nemzetiségűvel házasodott nőket és családjukat kivéve), és kegyetlen körülmények között Szibériába szállították. A kitelepítésbe minden hatodik kalmük belehalt: több mint 16 000 halálos áldozata volt a műveletnek.

1956-ban, Hruscsov a sztálini bűnök leleplezése után visszavonta a kitelepítő rendelkezést, és 1957-től az életben maradt kalmükök visszaköltözhettek otthonaikba.

A kalmük a legnyugatibb mongol törzsekből alakult altáji népcsoport, az egyetlen olyan nép, amely Európában honos, de buddhista vallású. Az Orosz Föderáció részeként létező, háromnegyed magyarországnyi  Kalmük Köztársaságban ma 289 000-en élnek.