A. egy Pest megyei településen él és egy gyógyszerészeti cég alkalmazottja. Ahol egy ideje egyre rosszabbul érezte magát, mert úgy érezte, hogy a munkahelyén üldözik, amiért tudják róla, hogy nem szereti a Fideszt. Elbeszélése szerint ridegen bántak vele, nem kapott karácsonyi prémiumot sem, de az utolsó csepp az volt, amikor meghallotta, hogy már meg is találták a helyére az utódját, aki februárban kezd, de neki erről egy szót sem szóltak.

A. ekkor aktív álláskeresésbe kezdett.

Ami - a hétvégéig úgy tűnt - gyors sikerrel járt. A. ugyanis jó hangulatú állásinterjún vett részt - maga a cégtulajdonos beszélgetett el vele - ami azzal zárult, hogy hősünk minden szempontból megfelel, és ma, vagyis hétfőn már munkába is állhat.

A hétvégén azonban megcsörrent a telefonja. A leendő főnöke, a cégtulajdonos kereste. A nyitómondatok után A. már sejtette, hogy mi következik, ezért felvételre állította a telefonját, így alant te is meghallgathatod, hogy milyen következményekkel jár 2019-ben Magyarországon, ha valaki felvállalja a politikai véleményét.

Amikor ugyanis bekapcsolódunk a beszélgetésbe, a cégtulajdonos éppen azt mondja, hogy

 Jeleztem, hogy lenne egy új kolléga, és akkor megnézték a Facebook-profilodat és oda meg ki van téve ez az Orbán Egy Geci-embléma és mondták, hogy szó sem lehet róla, hogy veled dolgozzak együtt.”

Miután A. megkérdezi, hogy

„Már bocsánat, de ehhez kinek mi köze van?”, a főnök válaszként azt kezdi magyarázni, hogy a véleményét

„mindenki megtarthatja magának vagy kinyilváníthatja, mondom, mi teljesen függetlenek vagyunk, dolgozunk mindkét oldalon, és meg is tartjuk a véleményünket magunknak. Ennyi.”

Ezen a ponton fontos emlékeztetni az olvasót, hogy a mindkét oldalnak dolgozó vállalkozás egy rágcsáló- és rovarirtó cég.

A hallhatóan igen csalódott A. ezen ponton arról kezd beszélni, hogy van ugyan vállalt politikai véleménye, de nem megy ki ordibálni az utcára, és nem ordibálja oda minden embernek, hogy mit gondol.

Mint a 444-nek később elmesélte, ezeket azért mondta, mert a telefonbeszélgetést megelőzően a tulajdonossal folytatott személyes interjún hamar szóba került, hogy a Facebook-profilképén szerepel az O1G-embléma. De gyorsan tisztázták, hogy A.-nak eszében sincs, hogy a munkája közben a privát politikai véleményével traktálja az ügyfeleket, és mivel a munkaadónak egyébként minden szakmai szempontból tetszett, az interjú végén már a hétfői munkába állása volt a téma.

Éppen azért hallható az a hangfelvételen, hogy miután a főnök A. kérdésére megerősíti, hogy a dolog akkora probléma, hogy emiatt nem tudja őt alkalmazni, a cégtulajdonos kissé magyarázkodó modorban azt fejtegeti, hogy

„Nekem annyi az egészben, hogy mind kommunikációban, mint mindenben nekem tökéletesen megfeleltél volna. Azért is ültem le veled, megkérdeztem, meg megbeszéltük a dolgokat, hogy ez így tud-e működni, és akkor mondtad te is, hogy igen, oké, rendben van.”

Vagyis az „így”-gyel arra utalt, hogy tudnak-e úgy dolgozni, hogy A. közben nem beszél politikáról. 

Na de ha egyszer élőben letisztázták a kényes kérdést, mi változott?

Ezt a tulajdonos ezen mondatai világítják meg:

„Teljesen váratlanul ért engem ez a péntek esti telefon, úgyhogy, mondom, ez tök jó. Jelen pillanatban itt tart a történet.”

A. a 444-nek azt mondta, hogy jól értjük, a főnök arra célozgatott neki, hogy egy fontos ügyfél szólt oda, hogy nem akarnak ellenzéki beállítottságú rágcsáló- és rovarirtóval dolgoztatni.

A. szomorúnak nevezte, hogy ott tartunk, hogy az ember álláskeresési esélyei a politikai véleményén múlnak, és hogy sok fideszes azt gondolja, hogy

„aki nem az ő pártjukon van, az haljon éhen.”