Szerdán a közszolgálati televízió kulturális csatornáján, az M5-ön lement az Ez itt a kérdés… című műsor legújabb adása, ami ezzel az intróval kezdődött:

link Forrás

„Állapot? Betegség? Torzulás? Vagy csak a sokat emlegetett másság? Nem, kérem, ne legyintsenek, és ne forduljanak el indulatosan azzal a gondolattal, hogy: »Ugyan, kit érdekelnek ők?«

Kitörve a korábbi titkolózások és a négy fal közül, a homoszexualitás ma már társadalmi jelenségnek számít. Befolyásolja a gondolkodásunkat, értékrendünket. Sokszor nem is tudjuk, mit kezdjünk vele, hogyan álljunk hozzá. Ha nem a mára fősodratúvá tett álláspontot valljuk, jön a megbélyegzés: homofóbok vagyunk. Ha legyintünk, valójában csak lerázzuk magunkról a kérdést. Ha meg elfogadjuk, abban tetszeleghetünk magunk és mások előtt, hogy milyen toleránsak és jók is vagyunk.

A legkevésbé gondolunk viszont azokra, akik ebben az állapotban(?), betegségben(?), másságban(?) kell, hogy éljenek nap, mint nap. Elintézzük annyival, hogy ha valaki ma már nyíltan megélheti mindezt, az a szabadság felszabadulttá, kiteljesedetté teszi. Biztos így van ez? Akkor is, ha vannak – talán sokkal többen, mint gondolnánk –, akik szabadulnának ettől a helyzettől, de nem tudják, hogyan?

Nem tudják azt sem, kihez fordulhatnak segítségért, mert minden, elvileg az ő érdeküket képviselő szervezet, közösség azt mondja: »Fogadd el a másságodat, és fogadjanak el téged is a másságodért! Ez az egyetlen út.« Arra a legkevésbé sem gondolunk, hogy ezek az embertársaink vajon milyen szenvedéseken, lelki válságokon mehetnek keresztül. És sokan közülük nem szeretnék elfogadni, hogy ennek már mindig így kell lennie. Nem akarják elfogadni, hogy mindez megváltoztathatatlan. Valóban az volna?

Ma Magyarországon ez a téma leginkább évente egyszer, a nyári Pride felvonuláson kerül éles szócsaták középpontjába. Tény: az erőszakos magamutogatók ártanak leginkább annak, hogy egy higgadt beszélgetés jöhessen létre a lényegről. Arról, hogy kik ezek az emberek. Miért csak egyféle megoldás van a számukra, a csendes beletörődés?

Kevesen tudják, hogy a világ legkülönbözőbb részein élnek olyan orvosok, pszichiáterek, pszichológusok, akik igenis komoly kutató- és tudományos munka eredményeként képesek homoszexuálisként élt embereket kiemelni ebből az állapotból, betegségből, másságból. Nem csoda, hogy ők azok, akik rengeteg támadást kapnak a fősodratú véleményt képviselőktől, és károsnak, vagy egyszerűen áltudományosnak bélyegzik a munkásságukat. Félnek beszélni kutatásaikról, azokról az esetekről, amikor igenis sikerül visszavezetni a homoszexualitásból a heteroszexualitásba nem egy, nem két embertársunkat.

Ezek a szakemberek nemrég Magyarországon találkoztak, hogy legújabb kutatási eredményeiket megosszák egymás között. Konferenciájuk nem volt nyilvános, és az sem volt egyszerű feladat stábunk számára, hogy vállalják a beszélgetést. Azok az interjúk, amelyeket önök most az elkövetkező percekben hallhatnak, láthatnak, exkluzív felvételek. Célunk, hogy a felvonulások zaja helyett őszinte légkörben választ keressünk egy alig feltett kérdésre: mit tehet az, aki változni akar?”

Ezután bejelentkezik Trombitás Kristóf Keresztély (ezúttal pufimellény nélkül), aki Hodász András katolikus pappal és Szőnyi Szilárddal, a Heti Válasz egykori újságírójával, a Föltámadott a gender című könyv szerzőjével beszélgetett a homoszexualitásról. A műsorban igyekeztek nem betegségnek nevezni a homoszexuálist, mégis végig arról beszéltek, hogyan tudnak meggyógyulni.

Bárki megválaszthatja az identitását, csak erről a gyerekeknek nem szabadna szólni

Trombitás elmondta, hogy a 21 országból érkezett kutatók a Terápia és Tanácsadás Szabad Választása Nemzetközi Föderációja (IFTCC) nevű szervezet tagjai, és ez a keresztény szervezet „olyan emberek jogainak védelmével foglalkozik, akiktől saját országában megtagadták a professzionális segítségnyújtást, amikor nemiidentitás-váltással kapcsolatban folyamodtak ezért”. Ez volt az a szervezet, ami 2012-ben olyan hirdetéseket akart futtatni londoni buszokon, amik szerint a homoszexualitásból ki lehet gyógyulni, és az akkori polgármester, Boris Johnson betiltatta a plakátokat. A szervezet elnöke, Mike Davidson maga is meleg volt, de kigyógyult, és a homoszexualitást már „normális fejlődési rendellenességnek” látja.

A riportban a szervezet elnöke azt mondja: „Sajnálatos módon egyes országokban sokak számára ma nem teszik lehetővé, hogy terapeutához vagy pszichológushoz forduljanak azzal a problémával, hogy: »Én nem akarok meleg lenni. Vannak érzéseim, és sok mindent elkövettem életemben, de új irányba szeretnék elindulni.«” (Eddig az Egyesült Államok 15 államában tiltották be az átnevelő terápiákat.)

A riportban azért az is elhangzik – és ezzel valószínűleg nem minden KDNP-s fog egyetérteni –, hogy „az embereknek joguk van a saját maguk által választott identitáshoz”, de Davidson szerint mások jogait is védeni kell, és szükséges olyan szakembereket képezni, akik segítenek azoknak, akik nem szeretnének melegek lenni.

Ezután dr. Christl Ruth Vonholdt gyerekorvos arról beszélt, hogy nagyon fontosak nekik a gyerekek, és hogy hogyan nő fel a következő nemzedék. Azt mondta: „Németországban hirtelen legalizálták a melegházasságot, ezzel az azonos nemű párok azonnal jogosulttá váltak arra, hogy gyermeket fogadhassanak örökbe. Több mint 40 évre visszatekintő kutatásainkból tudjuk, hogy azok a gyermekek a legsikeresebbek, és azoknak a képességei fejlődnek a legjobban, akik anyával és apával egy családban nevelkednek. Tehát a gyerekek jogáért akarunk küzdeni, azért a jogért, hogy anyjuk és apjuk is legyen. Azt láthatjuk, hogy az általános iskolákban azt mondják a kisfiúknak, hogy »hát persze, fiúval is összeházasodhatsz«, vagy éppen azt, hogy a következővel traktálják a gyermekeket: »Eldöntheted, hogy fiú vagy lány akarsz lenni.«”

link Forrás

Azt is mondta, hogy: „És azt is tudjuk, hogy a szexuális érzések nem valamiféle rögzített megnyilvánulások, még a heteroszexuális érzések sem, bár azok azért sokkal stabilabbak bármilyen nem heteroszexuális érzésnél. Tehát még ezek sincsenek kőbe vésve, és az ember nagyon könnyen összezavarodhat, hogy ki és micsoda, és hogy éppenséggel mi az, amit akar. Ha az általános iskolában arra tanítják, hogy mindegy, hogy férfival vagy nővel házasodik, vagy hogy a saját testének jellemzőitől függetlenül lehet valaki akár nő, akár férfi, akkor azzal a testet, annak üzeneteit mélyen megalázzuk. Kutatásaink alapján azt is tudjuk, hogy a homoszexuális érzések és bizonyos mértékig a nemek közötti érzések is összefüggésben állnak azzal, hogy a gyermeknek nem alakult ki időben biztonságos, megbízható kapcsolata az azonos nemű szülővel.”

A szakemberek nem mernek előbújni

A bejátszás után a stúdióban arról beszéltek, szerintük mit árul el a világról, hogy ennek a tanácskozásnak – amit egyébként októberben tartottak – a mainstream média elől elbújva kellett történnie (és amin a magyar köztévé ott volt). Szőnyi Szilárd erről ezt mondta: „nagyon nehezen bújnak elő, hogy használjuk ezt a terminológiát”.

link Forrás

Trombitás zárójelben megjegyezte, hogy „magyar kutatókkal is jó lett volna beszélni, de olyasfajta boszorkányüldözéssel kell szembesülniük bármilyen ilyen megnyilatkozás után, hogy teljesen érthető, hogy ezt nem nagyon meri senki se fölvállalni”.

A katolikus pap ezután arról beszélt, hogy azoknak, akik nem akarnak olyan életet élni, amiben vannak, csak valahogy belesodródtak, sokat segíthet az istenhit. Szőnyi ezután arról beszélt, hogy fontos tudni, hogy a katolikusok nem az ilyen hajlammal élő embert ítélik el, csak a benne lévő hajlamot. Hodász atya arról is beszélt, hogy ha „fel tudom vállalni a problémámat, az már a gyógyulásnak egy nagyon nagy lépése”. Trombitás azt mondta, hogy azért is csinálták ezt a műsort, hogy az, aki ezt nézi, annak tudjanak segíteni.

Szőnyi szerint azért harcolnak ennyire a terápiát képviselőkkel a szakma mainstream képviselői, mert nagy a tét, mióta a fejlett nyugati társadalmakban egyébként a pszichiátria és a pszichológia szakmák egységes véleménye szerint a homoszexualitás nem minősül betegségnek. (A Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyvéből [DSM] a homoszexualitást 1973-ban a III. kiadással vették ki, a Betegségek Nemzetközi Osztályozása kódját 1990-ben törölte a WHO.) Ha viszont sikerülne bebizonyítani, hogy a terápia működik, akkor megdőlne a fősodratú álláspont. Szőnyi szerint Nyugaton ma már nem elítélendő, hanem „üdvözlendő, pozitív, szinte kívánatos emberi magatartásként tűnik föl” a homoszexualitás.

link Forrás

Trombitás szerint az elmúlt évekből azt láthatjuk, hogy: „Aki a homoszexualitását felvállalja, az egy ünneplésre méltó tett, míg aki mondjuk a homoszexualitása után esetleg rájönne arra, hogy ő mégis heteroszexuális, és ő ezt szeretné kommunikálni, ezt szeretné felvállalni, az mindig elhallgatásba, vagy falakba ütközik. Miért tűnik úgy, hogy ez egy teljesen egyirányú utca? Miért viselkedik úgy a mainstream média, mintha nem lenne visszaút ebből az állapotból?” Ezután feltette a nagy kérdést:

„Elképzelhetőnek tartják azt, hogy bizonyos szervezetek direkt érdekeltek lehetnek abban, hogy mondjuk olyan javarészt fiatal, szexualitásukban bizonytalan embereket, akik nem tudják, hogy hogyan tovább, inkább a homoszexualitás oldalára billentsék, mintsem a heteroszexualitás oldalára?”

Hodász nem tudja elképzelni, mi okuk lehetne erre.

Nyugaton totális a propaganda, a magyaroknak viszont szabad nem egyetérteni

A műsorvezető ezután így vezette fel a következő bejátszást: „hallgassuk meg, mi a helyzet a haladó nyugaton, ha valaki nem követi pontosan a propaganda utasításait”. Andrea Williams brit ügyvéd arról beszélt, hogy: „Az Egyesült Királyságban számos olyan eset van, amikor emberek, pusztán azért, mert megélik a keresztény hitüket, és ezt ki is mondják, egyszerre azt veszik észre, hogy gondjaik vannak a hatóságokkal. (…) Van egy valóság, a kormányunk: azok, akik oktatnak minket, a bírók, egyfajta csoportos gondolkodás hatása alatt állnak, ami totalitárius. Ha az ember nem fogad el egy bizonyos, a meleglobbi által ihletett, keményen szekuláris, istentagadó, családellenes és életellenes agendát, ha nem csatlakozik ehhez, akkor az Egyesült Királyságban ezért megbüntetik.”

Williams szerint azokat a tanárokat, akik kimondják, hogy a házasság férfi és nő között van, kirúgják. A nő szerint Nagy-Britannia elnyomó és totalitárius, míg a magyarok szabadok, beszélhetnek, nekik szabad nem egyetérteni, és szabadon mondhatják, hogy a kereszténység jó, és szabadon kimondhatják, hogy a férfi és nő közötti házasság jó. A nő sérelmezi, hogy „ha valaki azt mondja, hogy a homoszexualitás nem jó, akkor gyűlölködőnek nevezik, és bigottnak”. (Nemrég a magyar kormány médiájának kedvenc „újságírója” is hasonlóan érvelt az őt ért támadásokat említve: „ha a homoszexuálisokat bántom, akkor homofób vagyok”.)

Trombitás a bejátszás után feltette a kérdést:

„Nyugat-Európában hogyan válhatott ennyire ellentmondást nem tűrővé a propaganda, hogy lehetett ezt ennyire az emberek fejébe verni? Van ennek mondjuk ahhoz köze, hogy fokozatosan háttérbe szorult mondjuk az európai ember életében a szakralitás, a kereszténység?”

Hodász szerint nem. Szerinte ilyen az emberi lélek, egyszerű válaszokat keres.

Szőnyi Szilárd 30-40 meleg emberrel töltött egy hétvégét

Szőnyi végül elmesélte, hogy az említett konferencián, amin 30-40 ex-gay emberrel töltött egy hétvégét, és nem múlt el nyomtalanul, hogy sok éven át melegként éltek, ezt a mozgásukon, hanghordozásukon, viselkedésükön látta.

link Forrás

Szőnyi azt mondta, az egyik ex-gay pszichiáter elmondta, hogy 20 éve házasságban él, előtte 15 évig melegként élt, és a mai napig vannak meleg álmai.

Hodász azt mondta, érdemes körülnézni az interneten, ha valaki segítséget szeretne, Szőnyi pedig azt mondta, a családdal kell megbeszélni a dolgot.

Trombitás az adás után ezt írta ki a Facebookra: „Hodász atya az Ez itt a kérdésben említett egy oldalt, ahol az életükön változtatni, homoszexuális vágyaikat leküzdeni akarók tájékozódhatnak, hogy miként és hogyan léphetnek vissza a heteroszexuális életbe. Az adás után percekkel a portált meghekkelték és jelenleg elérhetetlen. Ilyenkor érezni, hogy jó úton járunk és célba találunk a progressziónál.”

Frissítés: Hodász András az adás után a Facebookon azt írta: „SEMMIKÉPP NE NYISD MEG AZ OLDALT, AMIT AJÁNLOTTAM! Sajnos az eredeti honlap gazdája egy ideje nem fizette a domaint, amiről én nem tudtam, és az új tartalomszolgáltató (finoman fogalmazva) nem éppen a keresztény etika talaján képzeli el fiatalok bevezetését a test teológiájába.”