Beteg gyerekeken akart segíteni, most 22 milliós hűtlen kezeléssel vádolják

  • Az első magyar gyermekhospice-alapítvány vezetőjét hűtlen kezeléssel vádolták meg.
  • Az ügyészség gyanús kifizetéseket kér rajta számon. Az alapítvány egyik napról a másikra él, ő mégis márkás ruhákat vásárolt és külföldi képzésekre utazott, miközben nem tudni, hogy a kuratórium egyáltalán jóváhagyta-e ezeket, hiszen nem igazán üléseztek.
  • Az alapítvány vezetője mindezt kikérte magának, szerinte minden azért történt, hogy a nehéz helyzetben lévő szervezet fennmaradjon, az ügyészség pedig nem érti a civil szervezetek működését.
  • A per csütörtökön indult, és jó alaposan elkezdték körbejárni: mit jelent a pénz egy alapítvány életében?

Gyermekhospice-ellátást ma Magyarországon mindössze két helyen végeznek, ennek egyike a pécsi Dóri-ház. A ház szolgáltatásait gyógyíthatatlan betegségben szenvedő gyermekek és a családjaik vehetik igénybe, többek között szakápoló, gyógytornász áll a rendelkezésükre, egy gyógyíthatalan izmosorvadásban szenvedő kislány, Dóri pedig állandó jelleggel a ház lakója. A ház fenntartója a Szemem Fénye Alapítvány, amely a hospice-szolgáltatások mellett betegszállítást és családtámogató foglalkozásokat is szervez,

és évek óta komoly anyagi gondokkal küszködik.

Az alapítványt Gy. Barbara hozta létre a 2000-es években, miután elveszítette leukémiás gyermekét. Gy. az elmúlt években többször is a sajtóhoz fordulva kért segítségét az alapítvány részére, mondván, hogy a kevés állami támogatás és az SZJA egyszázalékos felajánlások csökkenése miatt nem jönnek a ki a pénzükből. Azzal is példálózott, hogy az áramot csak azért nem kapcsolják ki a házban, mert Dóri lélegeztetőgépre van kötve.

Az alapítvány szerdán is közzétett a Facebookon egy felhívást, amelyben támogatásokat kérnek egy új betegszállító autó beszerzéséhez.

Csütörtök reggel kiderült, hogy Gy. Barbarát a pécsi ügyészség jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel vádolja, amiért szerintük Gy. összesen 22 és félmillió forint vagyoni hátrányt okozott a Szemem Fénye Alapítványnak.

A vád szerint Gy. az alapítvány kuratóriumi elnökeként 2015 februárja és 2016 decembere között “az alapítvány céljaival nem összeegyeztethető kifizetéseket teljesített”, olyan kifizetéseket, amelyekről a kuratórium nem hozott döntéseket, a háromtagú bizottság ugyanis csak névlegesen működött, üléseket nem tartott, így a kifizetéseket sem hagyták jóvá szabályosan.

A kifizetések között márkás ruhák beszerzése, milliós külföldi utak és egy munkatársnak nyújtott, soha vissza nem fizetett kölcsön is szerepel.

A Pécsi Járásbíróságon csütörtök reggel elkezdődött tárgyaláson megjelent Gy Barbara, aki a bíróság kérdéseire ugyan csak módjával válaszolt, helyette azonban felolvasta írásba foglalt vallomását. Mindebben azzal érvelt,

hogy az ügyészség láthatóan nem érti, hogyan működnek ma a civil szervezetek Magyarországon, a rajta számon kért kifizetések ugyanis mind az alapítvány érdekeit szolgálták.

Vehet-e egy alapítvány ma Magyarországon Tommy Hilfiger-ruhát a charity boltjába? És mi van, ha a vezetők elutaznak Los Angeles-be egy képzésre? Ezek, és egy sor más érdekes kérdés is előkerült a tárgyaláson, de a fő probléma végig az volt, mégis mit jelent egy jótékonyságra szakosodott alapítvány életében a pénz?

Nehéz alapítványként megélni, muszáj kérni és reklámozni

Az ügyészség három konkrét kifizetést kért számon Gy-n, illetve azt, hogy hamis okiratokat használt fel (ezek voltak a kuratóriumi ülésekről készült dokumentumok).

Ez a három kifizetés:

2015 februárjában Gy. elrendelte, hogy az alapítvány adjon kamat nélküli, 12,5 millió forintos kölcsönt egy személynek. Az adós ezt a pénzt soha nem fizette vissza, így végül rendkívüli ráfordításként számolták el.

2016 januárja és áprilisa között Gy. sikerorientációs, pénzügyi és vállalkozási képzéseken vett részt Torontóban, Ottawában és Los Angeles-ben. Ez több mint hétmillió forintjába került az alapítványnak. “Ezek olyan témájú képzések, amelyek az alapítvány alapító okiratban meghatározott célok között nem szerepelnek” - mondta az ügyész.

Végül pedig, 2016 első felében Gy. közel 1,3 millió forint értékben vásárolt márkás ruhákat, köztük Tommy Hilfiger és Marks&Spencer ruhákat az alapítvány pénzéből.

Az ügyészségnek alapvetően két problémája van ezekkel a kifizetésekkel:

  • szerintük nem az alapítványi célokat szolgálták.
  • a kuratórium nem hozott róluk döntést.

Gy. az elsőt kapásból visszautasította, a másodikról pedig azt mondta a bíróság előtt, hogy éppen új kuratórium létrehozásán dolgozott, a régit ugyanis még akkor választották meg, amikor elkezdték a munkát, ekkor pedig leginkább ápolókat, gyászoló szülőket kért meg rá, hogy segítsenek neki, akik már nem is tartózkodnak az országban, és nem is akarnak az alapítvány ügyeivel foglalkozni.

Gy. BarbaraFotó: Albert Ákos/444

“A vádiratot áttanulmányozva nyilvánvalóvá vált számomra, mi az alapvető különbség az ügyészség álláspontja és én történetem között” - mondta. Ez pedig szerinte az, hogy az ügyészség egy-egy eseményt ragad ki “17 év történéseiből”, miközben ezek a gazdasági döntések nem önmagukban állnak.

“Az ügyészségi megítélése szerint a vád tárgyává tett cselekménnyel vagyoni hátrányt okoztam annak az alapítványnak, melyre úgy tekintek, mint anya a gyermekére” - mondta. Számára így ez nem csak egy büntetőeljárás, hanem erkölcsi igazságtétel - tette hozzá.

Gy. hangsúlyozta, hogy az egészségügy az egyik legköltségesebb és legforráshiányosabb terület az egész világon, és neki is hosszú évek kellettek hozzá, hogy megértse, hiába segítene beteg gyerekeken, az akarat nem írja felül a gazdasági racionalitást, és öngondoskodás nélkül csak a hiányt görgetik maguk előtt.

Később kiderült, hogy az öngondoskodás alatt a marketing-tevékenységet és az adománygyűjést érti, a vádban megfogalmazott utolsó két kifizetést is ezekkel magyarázza. Szerinte az adománygyűjtés - főleg az egyszázalékos adófelajánlások - létfontosságúak voltak az alapítvány számára, adományokra viszont csak azoktól a személyektől és cégektől számíthattak, akik ismerik őket.

A külföldi képzésekre pedig azért ment el - mint később kiderült, nem csak ő, hanem az alapítvány egy másik munkatársa is -, hogy gyakorlati tudást szerezzen, amelynek hasznát tudja venni az alapítványnak való pénzgyűjtés során. A tréningeken kapcsolatokat épített ki - ezekből szerinte később külföldi adományok is származhattak -, egy ideiglenes angol honlapra is szert tett az alapítvány számára, az előadásokon tanultaknak pedig később nagy hasznát vették, például a közösségi médiás kommunikációban.

De mire kellettek a márkás ruhák?

Gy vallomása szerint ezek voltak azok a ruhák, amelyek az alapítvány charity shopjának kirakataiba kerültek. Ezek olyan boltok (négy is volt belőlük, ma már csak kettő van), ahol az adományba kapott ruhákat árulják, a bevételt pedig visszaforgatják az alapítványba. Gy. szerint Nyugat-Európában a vásárlókat az ár és a jótékonyság motiválja, de Magyarországon inkább csak az ár. Nekik az kellett, hogy az emberek bemenjenek vásárolni, így a figyelemfelkeltés miatt bevetették azt “a kereskedelmi trükköt”, hogy a kirakatba jobb minőségű árut helyeztek. “A legszebbet, a legmárkásabbat”.

“Ha a charity shop kitermeli az ott dolgozók bérét, adókat és járulékokat, és egy euró haszon marad, akkor az alapítvány már jól jár” - mondta Gy..

Az egyik bolt egyébként éppen az ő pécsi ingatlanában működött, amelyet a vallomása szerint ingyen bocsátott az alapítvány rendelkezésére, és ki is számolta, hogy ezzel többmillió forintos bérleti díjtól esett el. Az ingatlan azóta már nincs meg, elvitte a végrehajtó.

“Dicséretet és elismerést nem vártam, akkor se amikor zálogba bocsátottam az aranyékszereimet” - mondta Gy.. Éppen ezért csalódott most “végtelenül”, amiért az ügyészség azt feltételezi róla, hogy készakarva hátrányt okozott az alapítványnak.

És a 12 milliós kölcsön?

Erre Gy. most nem tért ki részletesen, kérdésekre pedig nem válaszolt, azt azonban tudni, hogy ezt munkáltatói kölcsönként az egyik ápolójuk kapta, aki utána nem sokkal elhalálozott. Más is kapott ilyet a cégtől, például a volt operatív vezető, ő a mai napig törleszti a kölcsönt.

Nagy terveik voltak, de dugába dőltek

Gy-t próbáltuk megszólaltatni a tárgyalás szünetében, de azt mondta nem nyilatkozik. “Ez nekem most sok” - mondta. A vallomásában kitért rá, hogy az ügyészség börtönbe akarja dugni, új neki ez a helyzet, a börtönéletről nincs fogalma, de maga a büntetőeljárás is újdonság neki, sose volt még hasonló helyzetben. Határozattan tagadta, hogy szándékosan okozott volna vagyoni hátrányt a alapítványnak.

Gy. BarbaraFotó: Albert Ákos/444

A tárgyalás során a bíróság meghallgatta az alapítványi jelenlegi és egykori munkatársait is. A tanúk padján az utóbbi voltak többségben, sokan azt mondták, kezdetben kifejezetten jó volt a viszonyuk Gy-vel, ami aztán megromlott, ez vezetett a felmondásukhoz.

Hogy miért, arra csak burkoltan utaltak: a nagy elvárásokra és a sok munkára panaszkodtak, volt, hogy vasárnap este is dolgozniuk kellett.

Többen is beszámoltak arról, hogy szintén jártak külföldön - Londonban, Rómában - az alapítvány finanszírozásával, hogy ott hospice-konferenciákon vegyenek részt vagy az angliai hospiceházak működését tanulmányozzák.

Erre többek szerint is azért volt szükség, mert Magyarországon a gyermekhospice-szolgáltatás viszonylag újdonság, így nincs is kitől tanulni, hogyan kell egy ilyen modellt működtetni. A charitybolt-hálozatukat is angol mintára igyekeztek felépíteni, Gy. pedig  vezetéselméleti kurzusukat tartott nekik az amerikai képzéseken elsajátítottak alapján.

A beszámolók alapján egy olyan alapítvány képe rajzolódott ki, amelynek nagy tervei voltak, ezek azonban pénzhiány miatt részben dugába dőltek.

Az ügyész és a bíró is fontosnak érezte alaposan kikérdezni a tanúkat a Szemem Fénye Alapítvány pénzügyeiről. Ebből az derült ki, hogy

  • az alapítvány tényleg rengeteg tartozással küszködött,
  • miközben a bevételi forrásaik nagy része az adományokból jött,
  • az állam a hasonló, külföldi alapítványokkal összehasonlítva csak kevés támogatást adott nekik,
  • ezért létfontosságú volt számukra növelni az adakozóik számát,
  • és felfuttatni a shopokat.

A márkás ruhák és az amerikai képzések is a pénzbevonást voltak hivatottak elősegíteni. “Csak úgy tud működni az egész, ha kvázi üzleti szellemben működik” - mondta Gy. a tárgyalás egy pontján

Két nagy projektjük azonban éppen a pénzhiány miatt bukott el. Felajánlások hiányában képtelenek voltak országossá bővíteni a charity bolt hálózatukat, és egy új gyermekhospice-házat is fel akartak építeni, de erre végül nem tudták előteremteni az önerőt.

Eközben a nyomozati anyagok olyan dolgokat említenek az alapítvánnyal kapcsolatosan, hogy például a Chelsea focicsapattól is vásároltak. Gy. azt mondta, a hasonló kifizetések az érintett gyerek érdekében történtek, hogy nekik “egyéni” karácsonyi ajándékokat tudjanak adni. “Ha valaki focistától akart aláírást, azt is megpróbáltuk, a számlák között nyilván találnak ilyen jellegű kiadásokat” - mondta. Ide sorolta a gyógyíthatatlan beteg Dóri disneyland-i utazását is. 

Ítélet nem született, arra csak később fog sor kerülni.