Akkor figyeltem fel a kultúráért felelős államtitkár nyelvi képességeire, amikor Fekete Péter közzétette ezt a maga módján tökéletes mondatot:

„Az ország kultúrájának ízig-vérig 20-21 századi zászlóshajója a filmművészete.”

A mondat annyira megigézett, hogy még többet akartam belőle, ezért gyorsan végigpörgettem a hivatalos Faceboook-oldalát, amelyre az államtitkár rendületlenül tölti fel hol csak kicsit suta és iskolás, hol egyszerűen értelmetlen, hol pedig lenyűgözően összekuszált mondatait, ötletszerű központozással. 

Néhány betűhív idézet az idei termésből:

Gyökereinkből táplálkozó életminőség

„Mi is a kultúra: életforma, a napjainkat átszövő, a környezetünkből és a múltunkból merített életminőség, amely a művészetekből, a közösség életéből, de leginkább gyökereinkből, tradícióinkból táplálkozik.”

Az elsöprő út

„A képrögzítés és a belőle fejlődő videó elsöprő utat tört magának és csakhamar helyet követelt a művészeti ágak között is.”

Felhalmozódott a művészek száma

„A másik örömteli hír, hogy a 2019-es évben kétszeres mennyiségű díjat adhatunk át elismerésként a magyar kultúra neves művészeinek. Hogy miért növelte az adományozható díjak számát a minisztérium? Mert a korábbi évek felhalmozódtak azon művészeink száma, kiket méltó lenne elismerni, munkájukat dicsérni.”

Elégedettségtől örömittas arc adja át az örömérzést

„És a valódi örömérzés, a katarzis még csak most jön. A premiert megtekintő megannyi néző elégedettségtől örömittas arca adja át azoknak, aki a szórakoztatásukért dolgoztak. Intézményvezetőként is kitüntetett feladat, de államtitkárként még megtisztelőbb hírt adnom a Fővárosi Nagycirkusz az új premierjéről, a Főnix-Tűzcirkuszról, és ahogy már a címben lelőttem a poént, ennek az előadásnak a tűz lesz központi eleme.”

Emeletre építsük a libikókát, avagy így látja Fekete a saját munkáját

„Képletesen szólva, kakashintát építünk, és államtitkárként ott állok a hinta közepén, s nem engedem, hogy ledőljön a hinta valamelyik oldala. S miközben faragjuk, építjük hintáink mindkét felét, kezet nyújtunk a hinta szárán egyensúlyozóknak, az arra felkapaszkodni vágyóknak. De azon kell lennünk, hogy közben ne lökjünk le arról senkit. Csak keveset faragjunk, minél többet építve befogadjunk. Nagy ez a hinta, sok hely van rajta, vagy ha kicsi, a hintánk szárait hosszabbítsuk meg, s ne a szereplőket taszítsuk le róla. 

Emeletre építsük a libikókát, és ne a pincébe, hiszen világraszóló értékeinket magasra kell emelnünk. Nagyobb talán a kockázat, a zuhanás esélye, de bíznunk kell a magyar kultúra felemelő erejében. Ha van hitünk magasra emelni a magyar kultúra javait, akkor van mire felnéznie az ebből merítkezni vágyóknak idehaza és szerte a nagyvilágban.”