Az amerikai hazafi, aki Kínának kémkedett, de lebukott, mert kifogott rajta egy okostelefon

2017 júniusában FBI-ügynökök hatoltak be egy leesburgi családi házba Virginiában. Nagyobb felfordulás nem is lehetett volna: a ház felett helikopterek köröztek, fekete autók jelentek meg, az ügynökök pedig fegyvert szegeztek majd letérdeltették az ajtót nyitó tizenévest, Jeremiah Malloryt. A csendes, kertvárosi utca hirtelen háborús övezetté vált.

Az ügynökök nem a tizenéves srácot keresték, hanem az édesapját, Kevin Mallory-t, illetve a holmijait. Átkutatták a házát, sőt, még az ösvényt is a ház mögött, amelyen a férfi futni szokott. Azt, amit kerestek, végül a gardróbban találták meg, a szekrény alján alufóliába csomagolva: egy SD-kártyát.

A volt CIA-ügynök Kevin Mallory ezen az adathordozón őrzött nyolc darab, szigorúan titkos minősítéssel rendelkező dokumentumot, a hatóságok szerint pedig azt tervezte, hogy átadja őket Kínának.

Az ex-CIA-s Kevin Mallory ugyanis 2017-ben hogy, hogynem kínai kémmé vált.

Úgy szervezték be, ahogy manapság hr-esek szokták a munkaerőt: ráírtak a LinkedIn-en. A CIA-nek az volt szerencséje, hogy Mallory ügynöknek és kémnek is csapnivaló volt, végül önmagát buktatta le egy szerencsétlen húzással.

A lebukása azonban csak a jéghegy csúcsa, amerikai nemzetbiztonsági szakértők szerint egyáltalán nem egy egyedi esettel van dolguk. Mi visz rá egy exügynököt arra, hogy hirtelen a hazája ellen kémkedjen?

Ráírt a kínai hírszerzés a LinkedIn-en, hogy nem ugrana-e át Shanghai-ba?

Mallory jó fogás volt Kínának. A sötét hajú, széles mosolyú, könnyű természetű férfi nem ivott sem alkoholt, sem kávét, és 20 éven át dolgozott a CIA-nak fedett ügynökként, illetve más ügynökségeknek is szerződött partnerként. Élt Irakban, Kínában és Tajvanon, a felesége is Tajvanról származik, beszél kínaiul, és közben éli az amerikai álmot.

Illetve, csak élte az amerikai álmot.

2006-ban, amikor Mallory megvásárolta a leesburgi házat, még minden oké volt. A pár három gyermekével és két kutyával költözött be a több mint egymillió dollárt érő ingatlanba. A környéken viszonylag nagy arányú az ázsiai-amerikai népesség, nem voltak egyedül, sokszor még vasárnap a templomban is kínaiul énekeltek. Mégis - vagy talán pont ezért - az ottélők közül sokan dolgoztak a CIA-nél vagy más ügynökségeknél, és elsősorban amerikaiaknak tekintették magukat.

Fotó: SAUL LOEB/AFP

Mallory-ék pedig még közülük is kitűntek. Egy barátjuk megjegyezte, hogy a függetlenség napi ünnepségen egyszer az amerikai zászló színeibe öltöztek.

„Nagyon hazafiasan néztek ki” – mondta.

A 2008-as gazdasági válság azonban megroppantotta a családot, a házuk értéke hirtelen leesett, Mallory pedig idővel elveszítette az állását az ügynökségnél. Ez utóbbit nem lehetett a válság számlájára írni. A volt kollégái szerint már ekkor is voltak vele problémák, nem tisztelte a szabályokat és többször is megsértette a titkosítási irányelveket. Igaz, törvényt nem sértett. A CIA-val mindenesetre 2012-ben elváltak az útjaik, Mallory pedig elindította a saját tanácsadó cégét. Ami viszont egyáltalán nem ment jól.

Így esett, hogy az egykori ügynök 2017 őszére 30 ezer dollár adósságot halmozott fel, és már hónapok óta képtelen volt fizetni a törlesztőit.

Ez volt az a pillanat, amikor Mallory üzenetet kapott a LinkedIn-en egy kínai fejvadásztól, aki munkát ajánlott neki.

Na állj, a LinkedInen?

Az ember azt gondolná, hogy a világ egyik legjobb hírszerző szerve ennél kifinomultabb megoldásokat alkalmaz, de a LinkedIn valójában tökéletes terep kettős ügynökök beszervezésére. Ezt a Mallory után nyomozó FBI ügynök, Ryan Gaynor magyarázta el a 60 Minutesnek. Azt mondta, lényegében csak rá kell keresni az olyan emberek profiljára, mint Mallory. Dolgozott a nemzetbiztonságiaknál és a katonaságnál? Tapasztalt nemzetközi kapcsolatok kiépítésében és hasonló árulkodó skilljei vannak? Gaynor szerint ezekből már nem ügy leszűrni, hogy itt bizony egy volt kémről van szó, akit érdemes megkörnyékezni.

Először persze még szó sincs titkos iratok kicsempészéséről. Sőt, a férfi, aki megkereste, úgy mutatkozott be, mint egy shanghai-i agytröszt munkatársa, aki éppen külföldi tanácsadót keres. Körbehízelegte az éppen a padlón lévő egykori ügynököt, majd megkérte, hogy segítsen nekik. Mallory pedig nem habozott.

„Kész vagyok bármire, hiszen tudod, fizetnem kell a számlákat” – válaszolta, majd kétszer is elutazott Shanghai-ba egy-egy találkozóra.

Az amerikai hatóságok szerint az egykori CIA-s nem volt hülye, tudnia kellett, hogy a kínai hírszerzés ügynökével találkozgat, aki volt, hogy Michael Yang, máskor Myers Yang vagy Yang Kai néven mutatkozott be neki.

Mr. Yang összesen 25 ezer dollárt fizetett ki Mallroynak a két kínai útja alatt, a dolog akkor kezdett komolyra fordulni, amikor Mallory a második kínai látogatásáról egy Samsung Galaxy telefonnal tért vissza az Egyesült Államokba. A telefon maga ugyanolyan volt, mint bármelyik más Samsung, viszont tartalmazott egy kis extrát: egy különleges chatprogramot, amelyen keresztül Mallory kapcsolatba léphetett és dokumentumokat küldhetett Mr. Yangnak, vagyis a kínai hírszerzésnek.

Jellemző, hogy Mallory már itt elkezdett ügyetlenkedni.

Az úton hazafelé megállították a chicagói repülőtéren a vámnál. Kiderült, hogy hazudott, amikor azt állította, nincs nála a megengedettnél több készpénz, ráadásul a vámosok rákérdeztek a telefonra is. Mallory azonban itt még kivágta magát azzal, hogy az csak egy ajándék a feleségének.

A botcsinálta kettős ügynök azonban hibát hibára halmozott. Felkereste például egykori munkatársait, nem tudnák-e összekötni őt olyan emberekkel, akik a CIA távol-keleti részlegénél dolgoznak. Ezek az ügynökök gyanút fogtak, és jelentették Mallory viselkedését a feletteseiknek.

Mindez nem akadályozta meg Malloryt abban, hogy pénzért tényleg előkészítsen titkosított információkat a kínaiaknak (ezek kerültek fel a mobilba beilleszthető SD-kártyára, Mallory egyszerűen beszkennelte a dokumentumokat), részben pedig meg is ossza őket a kínaiakkal. Ezek olyan adatok voltak, amelyekről még az ügynökségnél töltött ideje alatt szerzett tudomást, és volt köztük olyan információ is, amely konkrét, a terepen dolgozó ügynökökre is veszélyes lehetett volna.

Mallory tényleg nem csinált nagy titkot abból, miért teszi ezt az egészet.

„Neked az a dolgod, hogy információt szerezz, nekem pedig az, hogy pénzt” – írta egyszer Mr. Yangnak.

Mindezt azért tudni ilyen pontosan, mert épp a mobiltelefon és a chatprogram volt az, ami Mallory vesztét okozta. Természetesen úgy, hogy még az előbbieknél is nagyobb hibát vétett.

Ő maga fedte fel magát a CIA-nak

Mr. Yang információkat akart rakétarendszerekkel és más érzékeny témákkal kapcsolatban, Mallory azonban egyre jobban aggódott amiatt, amit csinált. A vámvizsgálat miatt úgy gondolta, hogy a hatóságok már gyanút fogtak. Nem bízott a chatprogramban sem, panaszkodott is Mr. Yangnak, hogy nehézkes a használata. Az SD-kártya miatt is aggódott, mondván, ha megtalálják nála, neki annyi.

Ez már sok volt neki, így elhatározta, hogy lépni fog,

és felhívta a CIA-t.

Elmondta, hogy kínai titkosügynökök léptek kapcsolatba vele, és az az érzése, hogy amerikai államtitkok szivárogtatását várják tőle. Beszámolt a telefonról és a chatprogramról is, azt azonban tagadta, hogy bármit is küldött volna nekik. Magyarul, Mallory bejelentkezett kettős ügynöknek, bár az ő esetében ezt már inkább hármasügynöknek kellene hívni. A terve az volt, hogy a nyilvánvaló tényeket bevallja, mondván, hogy segíteni akar a CIA-nak, de elhallgatja a rá nézve kínos dolgokat, például az SD-kártyát rajta a titkosított dokumentumokkal.

A CIA nyitott volt az együttműködésre, de azért őket sem kellett félteni. Megbeszéltek egy találkát a férfival 2017 májusára egy környékbeli hotelszobába, és megkérték Malloryt, hogy hozza el a mobiltelefont is. A hotelben azonban nem csak az ügynökök, hanem FBI-os szakértők is vártak a férfira, aki ezen eléggé meglepődött, de végül beleegyezett, hogy a szakértők megvizsgálják a telefont.

Tette mindezt azért, mert meg volt róla győződve, hogy a chatprogram minden korábbi üzenetváltását automatikusan törölte.

Ez volt Mallory legnagyobb melléfogása, a program ugyanis nem törölt semmit, így amikor a férfi felmutatta az ügynököknek, hogy látják, nincs is itt semmi, valójában elkezdtek megjelenni a képernyőn az üzenetváltásai.

Az FBI az egész beszélgetést rögzítette, Mallory pedig nem is kerülhetett volna ennél kínosabb helyzetbe.

  • Mallory: „Én… hát ez meglepő, hogy ez ennyi mindent megőrzött”.
  • FBI: „Tehát, Ön most itt tett egy megjegyzést, hogy meglepődött, hogy ennyi minden van itt.”
  • Mallory: „Igen, mert… mert.., uh a múltban… talán a képernyőméret vagy valami, mert egy része csak úgy eltűnt…”

Mindez szerepel a felvételen.

Az egyik chatüzenetből nyilvánvalóvá vált, hogy Mallory új utat tervez Kínába, és azt írta, viszi magával a megmaradt dokumentumokat is. Az amerikai ügynökségek innentől kezdve már egy szavát sem hitték. Négy héttel később az FBI letartóztatta, átkutatták a házát és megtalálták az SD-kártyát. Nem sokkal később vádat emeltek ellene kémkedés miatt. Mallory ügyvédje hiába próbált azzal védekezni, hogy a védence csak információkat gyűjtött a kínaiakról, hogy azt végül átadhassa a CIA-nak, az ügyészek a tárgyaláson egyszerűen bemutatták a mobilon tárolt chatüzeneteket.

A per mindössze két hétig tartott, tavaly júniusban Malloyt kémkedés bűntettében bűnösnek találta az esküdtszék, így akár életfogytig tartó börtönbüntetést is kaphat. A férfi jelenleg is az ítélethirdetésre vár.

Nem a pénz, nem az elvek, hát akkor mi vitte rá?

Az ügyetlenkedő virginiai férfi története egyáltalán nem egyedi eset. Olyannyira nem, hogy John Demers igazságügyminiszter-helyettes decemberben azt mondta a 60 Minutes-nek, hogy Mallory ügyén kívül jelenleg három hasonló eljárás van folyamatban, mind olyan egykori CIA-ügynökök ellen, akik a gyanú szerint Mallory-hoz hasonlóan felcsaptak kínai ügynöknek.

Demers szerint ez nem hogy szokatlan, hanem precedens nélküli.

Az már jó ideje világos, hogy az amerikai titkosszolgálatnak már nem az orosz a legnagyobb ellenfele világviszonylatban, hanem a kínai. A CIA szakértői szerint a távol-keleti ország milliárdokat költ kémkedésre, és már nem csak államtitkokra utaznak, a célpontok között ott vannak az amerikai cégek innovációi is.

Persze, ezt Kína tagadja, a külügyminisztérium szóvivője szerint ők nem szivárogtatnak be kémeket más országokba. „Ez nem a kínai stílus” – mondta. Az Egyesült Államok is tagadja, hogy olyan dolgokkal foglalkoznának, mint például ipari kémkedés más országokban. Mégis, az Egyesült Államokban az elmúlt években négy, a kínai titkosszolgálat által beszervezett ügynököt buktattak le, és valószínűleg az amerikaiak is emlékeznek még rá, hogyan iktatta ki Kína 2011-12-ben az ő ügynökhálozatukat Kínában.

Az amerikaiaknak most mégis szembe kell nézniük valami újjal: hogyan lehet az, hogy egy Malloryhoz hasonló figura államtitkokat ad el Kínának?

A besúgóvá válást több dolog motiválhatja. Ilyen a pénz, az ideológia, az egó, vagy ha valakit kompromittálnak. Könnyű lenne azt mondani, hogy Malloryt a pénz motiválta, de jobban belegondolva ez nehezen hihető. 25 ezer dollárt keresett, miközben az életfogytig tartó börtönbüntetést kockáztatta.

Összehasonlításképpen, a házát jelenleg 740 ezer dollárért árulják, és ez már egy nyomott ár. Magyarul keresni nem keresett vele sokat. Ideológiailag lett volna baja az Egyesült Államokkal? Ezt mindenki tagadja a környezetéből. Sőt, egy volt kollégája azt mondta, bizonyos benne, hogy Mallory végig abban a hitben volt, hogy csak jót tesz Amerikának. „Naív volt? Valószínűleg. Hülye volt? Talán. Kárt akart okozni az Egyesült Államoknak? Biztosan nem” – mondta.

A BBC Mallory esete kapcsán megszólaltatott egy pszichiátert, David Charneyt, aki korábban több elítélt kémmel és beszélgetett. Ő azt mondta, azok az amerikaiak, akik elárulták a hazájukat, egykor mintapolgárok voltak, akik viszont belekerültek egy lefelé tartó spirálba, amelynek a végén elhitették magukkal, hogy a kémkedés a kiút. „Legbelül ők továbbra is hazafinak gondolják magukat” – mondta Charney. Sosem akarták elárulni a hazájukat, bajuk pedig inkább saját magukkal volt.

Ez igaz lehet Malloryra is. A férfi már a börtönben úgy magyarázta a lányának a történteket, hogy „a dolgok néha bonyolulttá válnak”. Egy barátjának pedig leszögezte, ő jelenleg is lojális az országához.

A cikk megírásához a BBC cikkét és a 60 Minutes interjúját használtam forrásként.

Kapcsolódó
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.