A titkos kommunikációs rendszer hibájából irthatta ki Kína az amerikaiak kémhálózatát

Az amerikai hírszerzők sosem tudtak annyit Kínáról, mint 2010-ben. Hosszú évek kitartó munkájával egészen rendkívüli hálózatot építettek ki, még a kormányzat legmagasabb szintjein is voltak embereik. De a dolgok hirtelen drámai fordulatot vettek. A kínai elhárítás két év alatt több tucat, a CIA-val együttműködő kínait buktatott le, akiket, és efelől a szakmabelieknek kevés kétségük van, kivétel nélkül ki is végezhettek. Volt olyan minisztériumi tisztviselő, akit hivatala udvarán, kollégái szeme láttára lőttek agyon, mintegy példát statuálva.

„Nyilvánvaló volt, hogy a kínaiak nem csak találgatnak. Az Állambiztonsági Minisztérium mindig eltalálta, hogy kit kell begyűjteni. Amikor a dolgok rosszra fordultak, nagyon gyorsan fordultak rosszra” - mondta a Foreign Policynek egy forrás, aki a cikk összes megszólalójához hasonlóan teljes névtelenséget kért, hogy egyáltalán beszéljen a még mindig érzékeny témáról.

Hiába telt el ugyanis az utolsó lebukások óta is már hat év, az amerikai hatóságok csak mostanra kezdik összerakni, hogy mi is történhetett. Alapból három lehetséges okot feltételeztek:

  • egy kettős ügynök láthatta el információkkal a kínai hatóságokat;
  • A CIA hanyagsága vezethette nyomra a kínai hatóságokat;
  • kompromitálódott a titkos kommunikációs rendszer.

A legvalószínűbb, hogy mindhárom feltételezés valamilyen mértékben igaz lehet. Az amerikai hatóságok 2018. január 15-én őrizeteóbe is vették Jerry Chun Shing Lee-t, a Kínában született, honosított CIA-ügynököt, akiről már 2012-ben azt feltételezték, hogy köze lehet a történtekhez, de akkor futni hagyták, remélvén, hogy így leleplezhetik a kapcsolattartóit is.

Lee ugyanakkor egyszerűen nem tudhatott mindegyik ügynökről, mert pont az érzékenysége miatt a teljes listát senki sem ismerheti a terepen dolgozók közül. Így bár voltak olyan ügynökök, akiket valószínűleg Lee buktathatott le, a többi lehetőséget is megvizsgálták.

Így fedezték fel a súlyos hibát a titkos kommunikációs rendszerben. A CIA elővigyázatosságból két ilyen rendszert is használ, egy ún. köztest, illetve a véglegest. Az utóbbit azok a beszervezettek kapják meg, akikben már feltétlenül bíznak megbízóik. Az előbbit értelemszerűen az újonnan beszervezettek. A lényeg az volna, hogy ha netán a kínai elhárítás ügynöke férkőzne a beszervezettek közé, akkor ő első körben csak a köztes rendszert használhassa, hogy ne férhessen hozzá a CIA rendes kommunikációs rendszeréhez.

Csakhogy a köztes rendszer átvizsgálásakor súlyos biztonsági rést találtak, amely lehetővé tette a hozzáférést a rendes kommunikációs rendszerhez is. Vagyis „a CIA elbaszta a tűzfalat”, ahogy a Foreign Policy egyik forrása fogalmazott. A rendszert tesztelő amerikai kémek a réseket kihasználva azonosítani tudták a rendszert használók és az amerikai kormányzat közti kapcsolatot - amit az ezen a téren kimondottan fejlett kínai elhárítás is bizonyosan észrevett. Amiből a kínai elhárítás már a CIA kommunikációs csatornájaként azonosíthatta a rendszert, a forgalmazás megfigyelésével pedig eljuthatott annak felhasználóihoz is.

Ráadásul a köztes rendszer feltörésével a kínaiak a véglegeshez is hozzáférhettek abban a néhány hónapban, amíg az amerikai szakszolgálatok nem észlelték és javították a hibát.

Hogy a kínaiak pontosan hogyan férhettek hozzá a köztes rendszerhez, az még nem tudott. Lehet, hogy Lee buktatott le egy ügynököt, akinek a gépén rátaláltak. De lehet, hogy szimplán a nagy kínai tűzfal őrzőinek tűnt fel a gyanús online aktivitás. A Foreign Policy egyik forrása mindenesetre azt állítja, hogy a kínai rádiófelderítés egy külön munkacsoportot állított fel a rendszer feltörésére.

De még annak feltörése nélkül, csupán a forgalom megfigyelésével is képesek lehettek lebuktatni a kémhálózatot. Ha ugyanis valakit a CIA besúgójaként azonosítottak, a mefgigyelésével a tartótisztjét is leleplezhették, annak megfigyelésével pedig újabb besúgókhoz is eljuthattak.

Hogy a kínaiak valóban hozzáférhettek a CIA titkos kommunikációs rendszeréhez, azt közvetve bizonyítja, hogy a kínai hálózat lebukásával egy időben hirtelen a CIA több orosz besúgója is minden kapcsolatot megszakított tartótisztjeivel. A kínai elhárítás ugyanis megoszthatta felfedezését az orosz szolgálatokkal, így az oda beépültek tudomást szerezhettek a rendszer feltöréséről.

Az esetből a CIA-ban azt a következtetést vonták le, hogy talán érdemesebb volna visszaállni a régi idők bevált kommunikációs módszereire. Kínában ezt tették, bár ez a rendszer időigényesebb, és megvannak a maga kockázatai. De legalább nem kell megküzdeniük a rejtett digitális kommunikációs rendszerek paradoxonával: minél könnyebben használható egy rendszer, annál kevésbé biztonságos.

Kapcsolódó
Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.