2514-ben, ha létezik majd még az Edinburgh-i Egyetem, az akkori tudósok, ha lesznek még olyanok, egy fadobozban – hacsak időközben el nem tűnik – elvileg találni fognak egy csomó üvegtartályt, bennük szárított baktériumokkal. Persze csak akkor, ha nem felejtik el, hogy 500 évvel korábban elkezdődött egy kísérlet, az utasítások nem keverednek el, a kísérlet nem válik okafogyottá, vagy nem történik semmi, előre nem látható következmény, mint például a Föld vagy az emberi civilizáció megsemmisülése.

Ralf Möller, a Német Légiközlekedési és Űrutazási Központ (DLR) mikrobiológusa brit és amerikai kollégáival 2014-ben indította el a baktériumok élettartamát vizsgáló kísérletet, aminek a kérdéseire ők maguk már sosem kaphatnak választ. Erről írt érdekes cikket az Atlantic.

Baktériumok az örökkévalóságnak

Möller egyik társa, az Edinburgh-i Egyetemen dolgozó Charles Cockell egyszer ott felejtett valahol egy Chroococcidiopsisszal teli petri csészét, és 10 évvel később azt tapasztalta, hogy a sejtek még mindig élnek. Tudósok keltettek már életre baktériumokat 118 éves húskonzervből és – ellentmondásosabban – több millió éves borostyán- és a sókristályokból is, vagyis a földi élet messze nem emberi léptékben korlátozott.

Az 500 éves kísérletben 800 egyszerű üvegcsőben helyeztek el Chroococcidiopsist vagy egy másik baktériumot, a Bacillus subtilist, és az üvegedényeket tűzzel hermetikusan lezárták, a felüket ólommal is befedték, hogy megvédjék a radon vagy a kozmikus sugarak DNS-károsító sugárzásától. (Tartalékként a londoni Természettudományi Múzeumban is van egy ugyanilyen szett.) A kísérlet első 24 évében kétévente, aztán a következő 475 évben negyed évszázadonként a tudósoknak meg kellene vizsgálniuk a szárított baktériumok életképességét és a DNS-károsodás mértékét. Az első adatokat a múlt hónapban publikálták.

Az üvegeket kinyitni, vizet hozzáadni és megszámolni a rehidratált baktériumkolóniákat nem nehéz, az már sokkal inkább, hogy egy projekt menetrendszerűen haladjon, vagy egyáltalán ne álljon meg fél évezredig.

Hogyan lehet hátrahagyni pontos utasításokat?

Az induláskor egy USB-s pendrive-on adták meg az utasításokat, amiről már ők is tudják, hogy nem szerencsés, hiszen a technológia nagyon gyorsan változik, és hamar elavulhat. De leírták papírra is, ami szintén elkeveredhet, nem is beszélve arról, hogy mennyire olvasható a legtöbb 500 éves szöveg. Ha pedig kőbe vagy fémlemezbe vésik, akkor valaki, aki nem tudja elolvasni a feliratot, simán elviheti egy relikviaként, amiből nem ért semmit – sorolta a problémákat Möller.

Nincs atombiztos stratégia ilyen hosszú távnál. Az egyetlen lehetséges megoldás, ha adott időközönként finomítanak rajta: a kutatóknak 25 évente le kell másolniuk az instrukciókat úgy, hogy a másolat nyelvileg és technológiailag is helyes és korszerű legyen.

Ilyen hosszú tudományos kísérlet még nem volt

Nem Möllerék az elsők, akik ilyen ambiciózus kísérletbe kezdtek. 1927-ben egy Thomas Parnell nevű fizikus például kátrányt öntött egy tölcsérbe, és várta, hogy a nagy viszkozitású anyag lassan lefolyjon. Időközben meghalt, de a kísérlet nem szakadt meg, az utódai jegyeztek fel minden egyes cseppet. A legutóbbi 2014 áprilisán esett le, és még mindig nem ért véget.

A növénybiológiában is voltak hosszabb kísérletek: egy angliai birtokon a tudósok 1843 óta minden évben megnézik a műtrágya hatását a növényekre, amiket ugyanabba a földbe ültetnek, Illinois-ban agrárkutatók 1896 óta vizsgálják a kukoricatermesztést, a Michigan Állami Egyetemen pedig egy botanikus 1879-ben egy titkos helyen elásott 20 üveget 50 maggal, amiket a beavatottak rendszeres időközönként kiásnak, hogy megvizsgálják az életképességüket, az utolsóra 2020-ban kerül sor.

A Michigan Állami Egyetemen folyik egy E. coli-kísérlet is, ami még szintén évszázadokig eltarthat: 1988 februárján Richard Lenski mikrobiológus csapata az E. coli mutációját és fejlődését figyeli. Ez nagyon gyorsan zajlik, már a 70500. generációnál, szóval hipergyorsan követhetik az evolúciót. Lenski azt gondolta, csak pár évig tart majd a kísérlet, és amikor elég információ összegyűlt, le akarta állítani, de mindenki azt mondta, hogy ezt nem teheti meg, mert már olyan régóta tart, és még bármilyen meglepetést okozhat. Igazuk is lett, 2003-ban az E. coli váratlanul kifejlesztette a képességet, hogy megegye a citrát molekulát.

Nem a finanszírozás, hanem a kitartás a kérdéses

Néhány száz éve még csak gazdag mecénások adtak pénzt tudományos kutatásokra, most viszont már állami és piaci cégek a fő támogatók. Lenski például szerzett kormányzati forrásokat, de ezek bizonytalanok, így alapítványi formában keresett finanszírozást.

Möller 500 éves kísérlete viszont nagyon olcsó: csak egy-egy ember kell hozzá, aki 25 évente megnézi, mi a helyzet. Nem is a finanszírozás a kérdés, hanem hogy nem fogják-e elfelejteni, hogy mi a feladat, értékelik-e majd eléggé a tudományt ahhoz, hogy kitartsanak az alapítók céljai mellett, és képesek lesznek-e még azokra a műveletekre, amiket időközönként el kell végezni.

Arról nem is beszélve, hogy mióta a kísérletet német-brit-amerikai összefogással elkezdték, jött a brexit és Trump, ami kérdésessé tette, hogy akár rövid távon megmaradhat-e az együttműködés. Az viszont bizakodásra adhat okot, hogy az Edinburgh-i Egyetemet 1583-ban alapították, és még mindig létezik. (Atlantic)