2100 ember veszítette el a munkáját az elmúlt hetekben az amerikai médiában. Kirúgtak 200 embert a Buzzfeedtől (ez 15 százalékos leépítést jelent) és 250 embert a Vice-tól (ez 10 százalékot). 7 százalékos leépítés volt a Verizonnál, ami a Yahoonak és a Huffington Postnak is tulajdonosa, és 400 állás szűnt meg a Gannett Companynél, aminek tulajdonában ezernél is több városi lap van Amerika-szerte.

Brutális hét, apokaliptikus tél, demokratikus vészhelyzet – ilyen minősítések repkednek, miközben az internet más részein hangosan nevetnek és gúnyolódnak a mainstream média hányattatásain. A gúnyolódók élén pedig Donald Trump áll, aki kárörvendve azt mondta, a fake news és a rossz újságírás vezetett ide.

link Forrás

(Trumpnak különösen jól esehetett ez, mert a Buzzfeed nemrég arról írt, hogy hazugságra utasította az ügyvédjét, az információt viszont még a ritkán nyilatkozó Robert Mueller ügyész is pontatlannak nevezte.)

A különböző vállalatok persze nem ugyanolyan utakon jutottak el ide, és megrendülésük hatása sem azonos.

A megosztások mesterei

Öt évvel ezelőtt úgy tűnt, a Buzzfeed egy egész iparágnak mutatja az utat, és olyan volt, mintha megtalálták volna az örökélet kódját az emberek figyelmének megszerzéséért folyó stratégiai játékban. Boszorkányos ügyességgel éreztek rá, hogyan lehet a Facebook előtt unatkozó tömegek figyelmét megfogni, és ráirányítani valami még értelmetlenebb dologra.

Két csodafegyverük volt: egyrészt a listák (15 dolog, amit listába szedett a Buzzfeed és a többi), másrészt az igazi atombomba: a kvízek. A melyik államban kellene élned, milyen hamburger lennél, és melyik Justin Bieber-dal illik a legjobba- hozzád típusú tartalmak úgy húztak el a szíriai háborúról szóló cikkek és Alföldi Róbert-interjúk mellett, Hogy Azt Magad Sem Hiszed El.

A Buzzfeed alapítója, Jonah Peretti megismételte, amit korábbi projektjénél, a Huffington Postnál egyszer már sikerült, csak eggyel modernebb technológiai környezetben: először a keresőoptimalizálásból facsarta ki a legtöbb forgalmat, aztán a Facebook-algoritmus meglovagolásának mestere lett. Így születtek az olyan felejthetetlen tartalmak is, mint az internetet hetekig lázban tartó Milyen színű ez a ruha, vagy a Facebook live-történeti esemény, amikor milliók figyelték lélegzet-visszafojtva, hány befőttesgumit lehet egy görögdinnyére szorítani. A döbbenetes növekedést látva pedig a kockázati tőke áramlott a Buzzfeedhez, ami így óriásira nőtt, a sok tartalmacska-előállító egység mellett érdemi újságíró-részleggel is, ehhez le is igazolták a Politicotól Ben Smith-t főszerkesztőnek.

Felszálltak a Facebook-vonatra, és oda is ragadtak

Annak viszont, hogy mindent feltettek az közösségi médiás tarolásra, három súlyos következménye is lett.

Egyrészt rábízták magukat egy külső tényezőre - és amikor a Facebook tavaly megváltoztatta az algoritmusát, és hátrébb sorolta a vállalati tartalmakat az ismerősök posztjaival szemben, akkor azonnal nagyott esett a forgalom anélkül, hogy maga a cég bármit is változtatott volna. Másrészt nem foglalkoztak azzal, hogy saját, lojális olvasótábort építsenek, akiket nem a newsfeedekből halásznak össze.

És főleg: amikor nagyon jól ment a szekér, akkor is leginkább Facebooknak termelték a forgalmat, és valójában sokkal inkább a Facebook nevű vállalat értékét növelték, mint a sajátjukat, mert ezeket a megosztásokat egyáltalán nem volt olyan egyszerű bevételre váltani

A cég ezért egyre klasszikusabb bevételszerzési eszközökkel próbálkozott. Jöttek a szponzorált tartalmak, majd a bannerek, és végül eljutottak oda, hogy egy egészen más piacon próbálták ki magukat: elkezdtek konyhai felszereléseket árulni.

A vállalat viszont közben a rengeteg kockázati tőke bevonásának köszönhetően akkorára fújódott, hogy évi 300 millió dolláros bevétel mellett sem volt nyereséges tíz év működés után sem. Így 2019 elején megfogták a kést, és nekiálltak áramvonalasítani önmagukat.

130 millió oldalletöltés egy ajándékcsomagért

A kirúgottak között voltak kifejezetten erős teljesítményt nyújtó újságírók, megszüntették például a nemzetbiztonsági és az egészségügyi rovatot is. De kirúgták például a kvízdivízió vezetőjét, Matthew Perpeutát is, akinek blogposztjából aztán újabb érdekes dolgok derültek ki.

Perpetua megírta, hogy a Buzzfeed egyik legtöbb oldalletölést összehozó szerzője egy michigani tinilány, Rachel McMahon volt, aki ingyen, hobbiból gyártott kvízeket. (A Buzzfeeden ugyanis megjelentek külső felhasználók tartalmai is.) A lány egy év alatt 130 millió oldalletöltést hozott össze kvízeivel – ennek reklámpiaci értéke egyes becslések szerint négymillió dollár, ami a cég saját értékelése szerint túlzás, a valós szám inkább néhány százezer dollár. Ami még mindig elég szép összeg ahhoz képest, hogy a Buzzfeedtől összesen egy ajándékcsomagot kapott.

Hogy mire emlékeztet ez? Ahogy a New York Magazin cikke is írja, ez nagyjából ugyanaz a viszony, ami a Facebook és a kiadók között vannak, hiszen a Buzzfeed gyártja a tartalmat a Facebooknak, és amit cserébe kap, az nagyjából egy ajándékcsomag vállalati megfelelője. A Buzzfeed pedig valójában ugyanezt tolja tovább a tartalmat ingyen, lelkesedésből előállító felhasználók felé. (Rachel McMahon egy posztjában arról írt, hogy sajnálja, hogy „miatta” rúgtak ki embereket.)

A leépítések egy másik vonala, hogy sok olyan szerzőt is kirúgtak, akik gender-, kisebbségeket érintő- és egyéb identitásalapú ügyekkel foglalkoztak. (Az LGBT-rovat is megszűnik most a lapnál.) Ezért voltak, akik megvádolták rasszizmussal és a marginalizált csoportokkal szembeni érzéketlenséggel a Buzzfeedet, ugyanakkor az is kiderült, hogy az identitáspolitikára épített üzleti modellnek erősen kétséges a sikere, egyszerűen mert sokszor olyan kis csoportokat céloztak meg, hogy amögött nem volt piaci logika.

Tanulj meg programozni!

A hangulat most temetői, keserű szivárogtatások és vádaskodások váltják egymást, és nem sokat segített, hogy Perretti jóléti intézkedésként bejelentette, hogy a dolgozók hétfőn bevihetik a kutyájukat. A cég jövője bizonytalan. Lehet, hogy az áramvonalasítás után működő vállalat lesz belőlük, lehet, hogy más kiadókkal való összeolvadás lesz a vége, és az is lehet, hogy lassan eljelentéktelenedő kontentfarm lesz az internet egyik nagy ígéretéből.

Mivel pedig a Buzzfeednek elég komoly ellentábora is van az interneten, a panaszkodó kirúgottakon sokan kezdtek gúnyolódni, főleg a Twitteren. Ennek fő vonala az volt, hogy a leépített embereknek ideje megtanulni programozni - amit egyébként a sajtó sokszor javasol már szektorokban leépített dolgozóknak.

Megjósolta a vérfürdőt

Abból a szempontból hasonló a helyzet a Vice-nál, hogy ott is egy buborék durrant ki: a cég az elmúlt években főleg pénzért megvásárolt forgalommal tudta fenntartani a növekedés illúzióját. Most a nagy leépítések mellett véget ér például az egyik legértékesebb tartalmuk, az HBO-n futó heti műsor (a napi műsor megmarad). A vezetést biztosan nem érte meglepetésként a válság: Shane Smith alapító már évekkel ezelőtt arról beszélt, hogy hamarosan vérfürdő lesz az online médiában ( már 2017-re jósolta ezt). Vagyis tudhatták azt, hogy a növekedés mesterséges és átmeneti.

link Forrás

A nagyobb figyelmet most kétségtelenül a menő cégek hányattatásai kapják, pedig a nyilvánosságra sokkal nagyobb hatással lehetnek a helyi lapok leépítései. Már csak azért is, mert ezeknél szó sincs arról, hogy egy mesterségesen nagy növekedés után kellene visszaáramvonalasítani magukat: már így is évtizedek egyre súlyosabb megszorításai vannak mögöttük, és az alapműködésük is egyre inkább veszélybe kerül.

Az egész pedig beleillik az általános trendbe: 1990 óta az újságíróállások 65 százaléka szűnt meg Amerikában, ami nagyobb csökkenés, mint ami például az acéliparban, vagy a halászatban történt. „Amerika 110 legnagyobb példányszámú nyomtatott lapjának több mint harmadánál volt leépítés 2017 januárja és 2018 áprilisa között, míg a 35 legnagyobb elérésű online lap negyedénél csökkent a dolgozók létszáma. És közben a maradók fizetése is egyre rosszabb: 2018-ban a diplomás újságírók átlagfizetése már alacsonyabb volt, mint a diplomások átlagkeresete Amerikában, holott korábban a helyzet fordított volt. Ez nyilvánvalóan a minőség romlását hozza magával, hiszen a legfelkészültebbek inkább máshová mennek dolgozni” - írtuk korábban az álhírek terjedéséről szóló cikkünkben.

Közben azért zajlanak ellentétes irányú folyamatok is. Az olyan nagyvadak, mint a New York Times vagy a Washington Post éppen kifejezetten jól teljesítenek - igaz, ebben nagy szerepe van annak is, hogy olvasótáborukat elképesztő mértékben felrázta Donald Trump elnökké választása, és azóta sem csillapodtak a kedélyek, meg annak is, hogy milliárdos tulajdonosok állnak mögöttük, de a két tényező egyike sem a hosszú távú növekedés biztosítéka. Az is igaz, hogy egyre többen hajlandóak előfizetni olyan lapokra, amiknek ingyenessége évtizedeken át megszokott volt, és vannak sikeres, szűkebb közönséget tudatosabban megcélzó oldalak a sporttémájú Ringertől a Hollandiából Amerika felé terjeszkedő, alapos híreket ígérő De Correspondentig. Rajtuk kívül pedig újhullámos podcastek és videócsatornák sora próbálja kihasználni, hogy egyre nagyobb közönség fordul el a mainstream médiától, és keres valami mást.

(Nagy kép a cikk elején: Drew Angerer/AFP)