11 kilométer lefelé. Ez már elérhetetlen mélység, egy olyan, civilizációtól elzárt hely, ahol maximum kocsonyatestű lények, és David Attenborough él meg. Na, ide sikerült eljuttatni a modern kor nagy találmányát, a mikroműanyagokat.

Mert angol tudósok jelentették: a Csendes-óceán legmélyebb rétegeit is elérte a műanyagszennyezés. A kutatók szerint először sikerült kimutatniuk mikroműanyag jelenlétét olyan apró rákokban, amelyek 11 kilométer mélyen élnek.

Eddig az Atlanti-óceán északi részén 2200 méteres mélységben, vagy a Kuril-árok üledékében, 7000 méteres mélységben mutatták ki műanyag jelenlétét. A tudósok ezúttal azonban bebizonyították, hogy a tengerekben lévő műanyagszemétnek semmi sem állhatja útját - írták a Royal Society Open Science című szaklapban szerdán megjelent tanulmányukban.

Egyelőre nem tudják megmondani a kutatók, milyen hatása lehet ezeknek a mikrorészecskéknek a mélytengeri rákokra.

Jamieson feltételezése szerint a kémiai anyagokkal való fertőzöttség kockázata mellett az a veszély is fennáll, hogy eltömődik az állatok emésztőrendszere. "Olyan, mintha lenyelnénk egy két méter hosszú polipropilén botot és remélnénk, hogy nem okoz kárt az egészségünkben" - mondta.

Már most alig van remény arra, hogy az óceánokból el lehet távolítani a műanyag szemetet. A tengerek és óceánok legmélyebb területeinek helyzete azonban valóban teljesen reménytelen. "Szemetünket olyan helyen halmozzuk fel, amelyet a legkevésbé ismerünk" - figyelmeztetnek a veszélyre a brit tudósok.

(MTI)