A három-négy hónapos táplálkozási időszakuk alatt több mint egymilliárd részecske köt ki a bálnákban.
A három-négy hónapos táplálkozási időszakuk alatt több mint egymilliárd részecske köt ki a bálnákban.
A Sydney egyik strandján talált bébiteknős első tápláléka a tengerbe jutó hulladék volt.
A tüdő alsó régióiban találták a mikroszemcsék legnagyobb számát, pedig azt hitték, a nagyobb szemcsék korábban kiszűrődnek.
Ez nem sok jóval kecsegtet.
500-1000 év alatt bomlanak le.
Bár csak az elmúlt 10-15 évben vált ismert problémává, már az 1950-es évek óta nyelik le a mikroműanyagokat a halak, ezek koncentrációja pedig folyamatosan növekedett a beleikben.
A baktériumok hajlamosak csoportba verődve filmréteget képezni a felületeken, így egyfajta mikrobiális hálóként képesek lehetnek kiszűrni a vízből a mikroműanyagokat.
A kutatók szerint percenként (!) hárommillió (!!!) maszkot dobunk el.
Spanyol kutatók találtak mikroműanyagot déli-sarkvidéki édesvizekben, ráadásul szigorúan védett területen.
A 8440 méter magasban talált szennyezés valószínűleg a hegymászók ruházatából vagy felszereléséből származik.
A szennyvíztelepek egyre hatékonyabban szűrik ki a mosásból eredő mikroműanyagokat a vízből. Csak aztán ezt a többi szennyező anyaggal együtt a földeken, vagy szeméttelepeken terítik szét.
A Maros és a Nagyág vizében és a nagyobb magyar városok strandjainál a legrosszabb a helyzet.
Egy friss kutatás szerint a mikroműanyag-szennyezés már mélyen beszűrődött az emberi világtól távol eső antarktiszi szárazföldi táplálékláncba.
Skót és francia egyetemek kutatói mikroműanyag-részecskéket találtak a tengervíz-párában Európa partjainál.
Ez a kutatás lehet az első bizonyítéka annak, hogy a folyókban lévő műanyag-szennyezés utat talált a vadvilágba és bekerült az táplálékláncba