500-1000 év alatt bomlanak le.

Bár csak az elmúlt 10-15 évben vált ismert problémává, már az 1950-es évek óta nyelik le a mikroműanyagokat a halak, ezek koncentrációja pedig folyamatosan növekedett a beleikben.

A baktériumok hajlamosak csoportba verődve filmréteget képezni a felületeken, így egyfajta mikrobiális hálóként képesek lehetnek kiszűrni a vízből a mikroműanyagokat.

A kutatók szerint percenként (!) hárommillió (!!!) maszkot dobunk el.

Spanyol kutatók találtak mikroműanyagot déli-sarkvidéki édesvizekben, ráadásul szigorúan védett területen.

A 8440 méter magasban talált szennyezés valószínűleg a hegymászók ruházatából vagy felszereléséből származik.

A szennyvíztelepek egyre hatékonyabban szűrik ki a mosásból eredő mikroműanyagokat a vízből. Csak aztán ezt a többi szennyező anyaggal együtt a földeken, vagy szeméttelepeken terítik szét.

A Maros és a Nagyág vizében és a nagyobb magyar városok strandjainál a legrosszabb a helyzet.

Egy friss kutatás szerint a mikroműanyag-szennyezés már mélyen beszűrődött az emberi világtól távol eső antarktiszi szárazföldi táplálékláncba.

Skót és francia egyetemek kutatói mikroműanyag-részecskéket találtak a tengervíz-párában Európa partjainál.

Ez a kutatás lehet az első bizonyítéka annak, hogy a folyókban lévő műanyag-szennyezés utat talált a vadvilágba és bekerült az táplálékláncba

Egy új tanulmány szerint egy ember évi 300 millió poliészter mikroszálat juttathat a környezetébe a ruhái mosásával, és több mint 900 milliót a levegőbe, azzal, hogy hordja a ruhákat.

Ami két darab nagy szemeteskukának felel meg.

Ismétlem, jelenlegi korlátozott ismereteink szerint. A WHO szerint van nagyobb probléma is a mikroműanyagoknál, például az, hogy kétmilliárd ember iszik fekáliával szennyezett vizet.

Mindenhol ott vannak.