• Brutális mennyiségben van jelen mikroműanyag a Tisza vizében és üledékében, de a mellékfolyóin még ennél is rosszabb a helyzet.
• 2023-ban átlagosan 70 darab/m³ mikroműanyag volt a Tisza vizében, a Sajóban 196 db/m³.
• A legtöbb mikroműanyagot a ruhamosásból ered, és a szennyvíztisztítás sem tudja teljesen kiszűrni, de a tisztítatlan szennyvíz is óriási probléma a Tisza mellékfolyóin.
• Egy szegedi kutatócsapat öt éven keresztül végzett méréseket a Tisza teljes 962 kilométeres szakaszán, amelynek kutatásai eredményeit megosztották a 444-gyel.

Szeptember 11-én megírtuk, hogy milyen sok a mikroműanyag a Balatonban, csakhogy a Tiszán és mellékfolyóin ennél sokkal sokkal aggasztóbb a helyzet. Kiss Tímea, a Szegedi Tudományegyetem felmondott docense és csoportja egyedülálló kutatást vagyis inkább kutatássorozatot végzett a Tiszán és mellékfolyóin öt éven keresztül, hogy megtudják, mennyi a vízben és az üledékben a mikroműanyag.

A kutatás azért egyedülálló, mert a legtöbb esetben a szakemberek csak 1-2 mérést végeznek, ők azonban öt éven keresztül mértek, ebből két éven át ötnaponta Mindszentnél a kompról, vagyis csak ebben az időszakban 140-szer vettek mintát. A Tisza teljes, Ukrajnától Szerbiáig tartó 962 kilométeres szakaszán 26 helyen vettek szivattyúzással vízmintát, 76 helyen pedig üledékmintát.

A kutatás azért tartott ilyen sokáig, mert Kiss Tímea szerint csak akkor kaphatunk pontos képet a mikroműanyag mennyiségét befolyásoló tényezőkről, ha minden vízálláskor – legyen az kisvíz vagy árhullám – méréseket végzünk. A hosszú kutatási időnek köszönhetően pedig nemcsak a mikroműanyagok típusáról (pl. ruhákból eredő szálak), hanem annak időbeli változásáról is pontos képet kaphatunk.

Ráadásul az így szerzett adatokat összevetették a Tisza fölött készült műholdképekkel. A műholdképeken jól látszott, hogy éppen aktuálisan mennyi lebegtetett hordalékot szállított a Tisza, ami egyben több mikroműanyagot is jelent. Így pusztán a műholdképek alapján, mérések nélkül, mesterséges intelligencia használatával ma is bármikor és bárhol meg lehet becsülni, hogy éppen mennyire van tele mikroműanyaggal a folyó.

Az öt éven át tartó kutatást a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal finanszírozta. A méréseket Kiss Tímea vezette, amiből oroszlánrészt vállaltak Balla Alexia és Ahmed Mohsen, a Szegedi Tudományegyetem doktoranduszai, illetve geográfus hallgatói. De segítették a méréseket a Beregszászi Kárpátaljai Magyar Főiskola és az Újvidéki Egyetem kutatói is. Az ismeretek megosztását 2024-től egy uniós projekt, az Aquatic Plastic támogatja.

A szintetikus ruhák mosása termeli a legtöbb mikroműanyagot

Mint Kiss Tímea mondja, a mikroműanyagoknak több fajtája van, amelyek különböző módon kerülhetnek be a folyóvizeinkbe vagy éppen a levegőbe. Vannak szálas mikroműanyagok, amelyek jellemzően műszálas ruhákból származnak, és amelyek a mosás során kerülnek a szennyvízbe, majd a folyókba. Ezen kívül vannak gömb alakú mikroműanyagok, amelyek a szépségápolási termékekből származnak, de ezekből meglepően kevés található a magyar vizekben. Illetve vannak foszlányok, amelyek fóliák, zacskók vagy PET palackok összemorzsolódásából származnak.

A kutató szerint közülük a legproblémásabb a műanyag szál, mert a Tiszán ezek aránya a legmagasabb (90-95%). A szálak a mosás révén bekerülnek a szennyvízbe, de ezek mindegyikét sehol a világon nem tudják úgy kiszűrni, hogy a tisztított víz műanyag-mentes legyen. Ezért ahhoz, hogy ezek ne kerüljenek be a környezetbe, a mosógépekbe épített szűrőkre vagy jobb szennyvíztisztító-rendszerekre lenne szükség, de egyelőre még nem léteznek ilyenek. Ezért megoldásként marad a kevesebb mosás, hiszen akkor kevesebb szennyvizet termelünk.

Bár a mosással kerül a legtöbb mikroműanyag a környezetbe, korántsem ez az egyetlen mód.

„A cipők kopása, az autók gumiabroncsainak elhasználódása, az útfestések, az építkezésen használt szigetelő anyagok, a műfüvek és az elhajított műanyag zacskók és palackok mind műanyagot juttatnak a környezetbe. Ezek az UV-sugárzás és a hőmérséklet-változás hatására aprózódnak, így lesz belőlük mikroműanyag. Amikor pedig jön egy nagy eső, ezeket a víz lemossa az aszfaltról. Az esővíz nem a szennyvíztelepekre folyik be, hanem patakokba és folyókba, és vele együtt mosódnak be a vizekbe a műanyagszemcsék” – magyarázza Kiss Tímea.

De nemcsak a vizeinkbe, a levegőbe is jut bőven mikroműanyag, amelyet egyébként szabad szemmel is megfigyelhetünk, amikor megrázunk egy műszálas ruhát, és látszik, ahogy a kis részecskék repülnek a levegőben, amelyek aztán a tüdőnkbe jutnak. Kiss Tímea szerint a levegőben található mikroműanyag-részecskék elsősorban a településekről származnak, de mintegy fóliaszerűen beterítik a Földet, és olyan eldugott helyekre is eljutnak, mint az Antarktisz vagy a hegyvidéki gleccserek.

Mi több, a szántóföldjeinket is mikroműanyaggal mérgezzük, ugyanis a szennyvíztelepen a szűrés után megmaradt szennyvíziszap is nagy koncentrációban tartalmaz mikroműanyagot (1 kg-ban 40-45 ezer darab mikroműanyag van). A szennyvíziszapot pedig trágyaként használják a szántóföldeken, mivel szerves anyagot (is) tartalmaznak. Így lényegében kiszórjuk az összes mikroműanyagot a földjeinkre, hosszú évtizedekre-évszázadokra elszennyezve azokat.

És miért károsak a mikroműanyagok? Egyrészt azért, mert az állatok megeszik, beépül a táplálékláncba, ami miatt egy idő után annyira telítődik a bélrendszerük mikroműanyaggal, hogy más táplálékot már nem tudnak felvenni, ezért tulajdonképpen éhen halnak.

Másrészt sokféle vegyület van a műanyagokban vagy azokhoz tapadva, amelyek az emésztőrendszerben felszívódnak. Ezek olyan toxinok, méreganyagok, baktériumok és vírusok, amelyek kockázatot jelentenek a szervezetre. De természetesen nemcsak az állatokra, az emberekre is veszélyes a környezetünkben lévő mikroműanyag. A levegőben lévő mikroműanyagok bekerülnek a tüdőbe, ott felhalmozódhatnak, illetve olyan mérgező anyagok szabadulnak fel belőlük a szervezetünkben, amelyek befolyásolhatják a szaporodást és a hormonháztartást.

A Tisza mellékfolyói szállítószalagként hozzák a mikroműanyagot

Ha ez önmagában nem lenne elég ijesztő, jöjjenek az ötéves kutatás eredményei. Vizsgálták egyrészt a folyóvizet, másrészt a folyó által lerakott friss hordalék mikroműanyag-tartalmát.