Most már szinte hivatalos, hogy a dolgok tényleg jó irányba indultak el Magyarországon, a fizikai és verbális erőszak helyét ugyanis a szeretet és a vicces anekdoták veszik át szép lassan. Interjút adott ugyanis a Magyar Naplónak Demeter Szilárd író-zenész-filozófus-kormánypolitológus-utcai harcos, a Petőfi Irodalmi Múzeum nemrég kinevezett főigazgatója.  

Tőkés László egykori irodavezetője, a Századvég nevű kormányszerv elemzője eddig leginkább a plasztikus nyelvezettel megírt, nagy láttató erejű internetes keménykedéseiről volt ismert.

Ő volt az, aki az egykori, Longstep nevű zenekarán élcelődő Csunderlik Péter történésznek azt üzente, hogy

"Izennénk az illetőknek, hogy el fogjuk játszani az ujjaikon az Örömódát kalapáccsal. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ráütünk pl. a gyűrűsujjra, és az egyáltalán nem tisztelt zsurnaliszta kiadja a kívánt hangot, pontosabban: szolmizálva énekel. Arra kérnénk az urakat, hogy gyakoroljanak. Mert ahányszor elrontják, újrakezdjük".

De hol van már a 2015-ös Demeter! De akár az idén február közepi Demeter, aki a 24.hu-nak adott interjújában - bebizonyítva, hogy legkevésbé sem szervilis alkat - nyíltan bejelentkezett a NER Legkeményebb Utcai Harcosának címére, pedig azt  Orbán miniszterelnök már ki is tűzte a saját mellére. A Régi Demeter az interjúban olyanokat mondott életének kolozsvári és székelyudvarhelyi korszakáról, hogy

• "már az indok volt a verekedésre, ha magyarul beszéltünk az utcán. Mi persze sose hagytuk magunkat. Szinte minden hétvégére jutott bunyó. Hol ők nyertek, hol mi."
• "Nem olyan könnyű halálra verni egy embert."
• "Azé a helyzeti előny, aki nem távolról próbál oda-odasózni, hanem közel megy és bevállalja, hogy ő is kaphat. Óvatoskodva nem lehet."
• "A kérdés az, hogy a végén ki szalad el."
• "Ha férfi vagy, verekszel. Ebben nőttem fel."

Ehhez képest az Új Demeter a Magyar Naplónak már egészen más, sokkal viccesebb húrokat pengetett, amikor felidézte, hogyan ismerkedett meg Orbán János Dénes költővel, az Előretolt Helyőrség akadémiájának vezetőjével.

Felidézte, hogy diákújságíróként mennyire idegesítette, hogy az ő cikkeire senki sem figyelt, bezzeg ha az Előretolt Helyőrség-esek írtak "valami nyúlfarknyi szövegcsét", máris költőnek számítottak és "lehet menni csajozni". Annyira idegesítette ez, hogy írt róluk egy pamfletet, mire meg akarták verni, keresték is kocsmáról kocsmára. 

De egy éjszaka, egy reggeli ébredés és egy azt követő délelőtti zenehallgatós piálás mindent megváltoztatott:

"Aztán egyszer hazavittem OJD-t, vagy hazavitt ő engem, fogalmam sincs, melyikünk volt részegebb, úgy ébredtünk egymás mellett az ő hitvesi ágyában. Nekem épp derékig ért a hajam, mint minden rendes rockernek, ő meg nézte, hogy alig nősült meg, az asszony alig ment haza anyalátogatni, ő máris megcsalja. Nagy megkönnyebbülés volt számára, hogy nem egy nő fekszik az ágyában, nekem pedig az, hogy van szalámi a konyhában ettünk, megérkezett Vermesser Levente, ittunk is, Karády Katalint és Metallicát hallgattunk, hát így barátkoztam meg velük."

Hogy jobban el tudjuk képzelni a sztorit, itt egy korabeli kép Demeter Szilárdról, ami az eddig idézett interjút illusztrálja: