Bár múlt héten a legnagyobb visszhangot kapott vallomás Michael Cohené volt, amikor Trump egykori ügyvédje rasszistának és csalónak nevezte az elnököt, egy országgal arrébb, Kanadában egy másik meghallgatás foglalta le az újságok címlapját.

A parlamenti alsóház igazságügyi bizottságának közel négy órás ülésén Jody Wilson-Raybould volt igazságügyminiszter teljesen nyíltan arról beszélt, hogy 

Justin Trudeau miniszterelnök nyomást gyakorolt rá, és el akarta érni, hogy legyen elnézőbb egy építőipari óriáscég korrupciós ügyében.

Ez volt a hetek óta dagadó kanadai politikai botrány eddigi csúcspontja, egyben az eddigi legsúlyosabb csapás a progresszív politika világsztárjára. A sztori pedig még sokba kerülhet Trudeau-nak és a kanadai liberálisoknak az ősszel esedékes választáson.

Az ügy lényege, hogy egy montreali építőipari vállalat, az SNC-Lavalin a vádak szerint 48 millió kanadai dollár (körülbelül 31 millió euró) kenőpénzt fizetett Moammer Kadhafi egykori líbiai diktátor családjának 2001 és 2011 között, hogy így biztosítsanak maguknak jövedelmező üzleteket Líbiában. Ha a céget elítélik, egy évtizeden át nem indulhatnak állami megrendelésekért Kanadában. Az SNC-Lavalin azért lobbizott, hogy peren kívül intézzék el a dolgot, és inkább pénzbüntetést fizetnek, hogy semmiképp se essenek el a megrendelésektől.

Itt jön a képbe Trudeau és köre: Wilson-Raybould szerint egyértelműen nyomást gyakoroltak rá, hogy a cégnek kedvezőbb megoldást válassza, ő viszont nem volt hajlandó erre. Ekkor a nyomás fokozódott, állítása szerint burkolt fenyegetéseket is kapott. Elmondta, hogy Trudeau személyesen is „lobbizott” nála, olyan hevesen, hogy egy idő után figyelmeztetnie kellett a miniszterelnököt, hogy ez a viselkedés már nem elfogadható.

link Forrás

Trudeau azt mondja, valóban beszéltek az ügyről, de csak törvényes és „tiszteletteljes” keretek között. Erre szerinte azért volt szükség, hogy kanadai munkahelyeket mentsenek meg. Az SNC-Lavalinnek ötvenezer alkalmazottja van világszerte, ebből 3400 Quebecben - vagyis éppen a miniszterelnöknek politikailag legfontosabb területen. Ahol választási évben elég rosszul jönne a kormánynak a cég leállása.

Andrew Scheer, az ellenzéki Konzervatív Párt vezetője a miniszterelnök lemondását követeli, szerinte Trudeau nem tudja tiszta lelkiismerettel tovább vezetni a kanadai népet, és nyomozást akar ellene. Maga Wilson-Raybould egyébként azt nem állítja, hogy amit a miniszterelnök tett, az illegális lenne, csak azt, hogy helytelen. Ezt viszont kifejezetten keményen és egyértelműen fogalmazza meg, és mivel saját párttársáról van szó, ez sokkal veszélyesebb Trudeau-nak, mintha az ellenzék támadná.

Wilson-Raybould, aki az év elejétől már nem igazságügyi, hanem veteránügyi miniszter volt, távozott a kormányból és lemondott Trudeau régi barátja és tanácsadója, Gerald Butts is.

Az igazi árat viszont az októberi választáson fizetheti meg a liberális párt. A Guardian értékelése szerint Quebec tartományban valószínűleg kevésbé fordulnak ellenük az ügy miatt a szavazók, az ország többi részén már inkább elképzelhető. Összességében pedig az ügy nagyon sokat árthat Trudeau gondosan, az utolsó zoknivillantásig és „spontán” szelfizésig megtervezett imidzsének. A volt miniszterelnök fia 2015-ben a progresszív politika csillagaként került hatalomra, erős feminista üzenettel és a teljes transzparencia ígéretével. Ahogy Leah McLaren kanadai újságíró véleménycikkében megfogalmazta: ez az ügy a kanadai liberálisoknak olyasmi,

mint azt látni, ahogy egy unikornist elgázolnak.