Matolcsy szakértői a gyerekek számától tennék függővé az induló nyugdíjat

Update: Cikkünk eredetileg azzal a címmel jelent meg, hogy

Matolcsy szakértői 40 százalékkal csökkentenék a gyermektelenek és 20 százalékkal az egygyerekesek induló nyugdíját

Csakhogy ez nem volt igaz. Akkor hogyan írhatta ezt a 444? Ebből a remek helyreigazító cikkből minden kiderül! A történeti hűség + a jobb áttekinthetőség kedvéért ezt a cikket változatlan formában hagytam.

"Megnézem magamnak azt a kormányt, amely egy Botos–Botos-javaslatot próbálna megvalósítani."

Ezt Simonovits András nyugdíjszakértő írja az ÉS-beli cikkében, amiben a Magyar Nemzeti Bank szakértőinek nemrég publikált, 330 pontból álló gazdasági-egészségügyi reformcsomagjában található, nyugdíjakra vonatkozó ötleteket elemzi. Ezeket Botos Katalin és József szakértők írták, a legmeredekebb pontja pedig az, hogy az MNB tanácsadói szerint

az induló nyugdíjnak a felnevelt gyerekek számától kéne függnie, méghozzá úgy, hogy a kétgyerekesek az eddigi összeget kapnák a nyugdíjba vonulásukkor, minden további gyerek újabb pedig 20 százalékot adna hozzá ehhez. A gyerektelenek viszont 40, míg az egyygyerekesek 20 százalékkal kevesebbet kapnának.

A javaslat logikája az, hogy

" abból indul ki, hogy minél több gyerek születik, késéssel ugyan, de nő a dolgozók száma, s enyhül a nyugdíjrendszerre nehezedő népesedési teher."

Nem más, mint büntetőadó 

"Talán legegyszerűbben úgy lehet megvilágítani a terv gyengeségét, ha gondolatkísérletként feltennénk, hogy a kötelező nyugdíjrendszer teljesen magánkézben van. Ekkor evidens lenne, hogy egy gyerekszám szerinti járadékmódosítás egyszerűen gyermektelenségi adó. Volt már ilyen, a Rákosi-rendszerben, igaz, csak a férfiakra vonatkozóan. Ennek kiterjesztését akarjuk a gyermektelen nőkre?"

- írja Simonovits.

Az MNB szakértői azt is felvetették, hogy a nyugdíjalap kiszámításánál figyelembe vehetnék a családi adókedvezményt. Simonovits szerint ez tényleg hatásos lenne, csakhogy aránytalanul növelné a nagycsaládosok javára most is meglévő különbséget a két- és egygyerekesekhez képest.

Az ÉS szakértője egyetért azzal az MNB-s felvetéssel, hogy legyen alanyi jogú a tagság a kiegészítő nyugdíjalapokban, illtve azzal, hogy legyen állami támogatás a kiegészítő nyugdíjalapok munkáltatói hozzájárulásán. Ez utóbbit ezen a példán mutatja be:

"Tegyük föl, hogy a dolgozó havonta bruttó keresetének maximum 3 százalékát befizeti egy kiegészítő nyugdíjalap­ba, és a munkáltató ugyanannyit hozzá­tesz. Cserébe a munkáltató levonhatja a támogatás 30–40 százalékát, azaz az illető bruttó bérének 0,9–1,2 százalékát a kötelező tb-járulékából."

Cikke vége felé Simonovits értetlenkedve jegyzi meg, hogy mindezzel együtt

"Egy demokratikus rendszerben egy nyugdíjjavaslat kidolgozása nem annyira a Nemzeti Bank, mint inkább a Pénzügyminisztérium feladata. ".

A dolog valóban furcsa, de kívülről úgy tűnik, mintha az MNB a pénzügyminisztériummal fennálló konfliktusai miatt direkt publikált volna javalatokat olyan témakörökben, amikért igazából nem is ők felelősek, hanem a tárca.