Statisztikai adatokra alapozva mutatja be a Népszava cikke, hogy a teljes bukás jeleit mutatja a kormány tavaly ősszel elfogadott hajléktalanellenes törvénye, ami büntethetővé tette az életvitelszerű közterületen tartózkodást.

A számok:

• Tavaly októbertől idén március 4-ig a rendőrök országosan összesen 338 figyelmeztetést osztottak ki az „életvitelszerű közterületi tartózkodás” szabályainak megsértése miatt. De ebből 298-at január elsejéig, azóta viszont csak 40-et.
• Ezzel párhuzamosan alakult az ilyen okból indult perek száma: januárig 10 hajléktalant állítottak bíróság elé, azóta egyet sem.
• Hasonló irányba mutatnak az éjjeli menedékhelyek országos kihasználtsági adatai: a kihasználtságuk március 11-én 82 százalékos volt, a leghidegebb februári napokon pedig 86-88 százalékos, ami nagyjából megegyezik a korábbi évek hasonló adataival. Vagyis a szigorítás a hivatalos célját tekintve sem lett eredményes.
• Nem tapasztalta a menhelyek kihasználtságának növekedését a főváros hajléktalanügyi szervezete sem.
• A Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményeihez (BMSZKI) a törvény hatályba lépése óta összesen 10-20 esetben érkezett kifejezetten a jogszabály miatt hajléktalan és egyetlen olyan esetről tudnak, amikor a budapesti rendőrök őrizetbe is vettek valakit közterületi tartózkodás miatt, az illető végül megrovást kapott a bíróságtól.

A törvénynek egyetlen konkrét hatását tapasztalták a mindennapokban hajléktalanokkal foglalkozók, miszerint az érintettek napközben visszahúzódnak, elrejtőznek, ezért a nekik segítő szakemberek nehezebben találják meg őket.

Vagyis pont az történt, amit a törvény kritikusai az első pillanatoktól mondtak: a hajléktalanság kriminalizálása nemhogy nem oldott meg semmit, kizárólag arra volt jó, hogy a probléma és annak elszenvedői ne legyenek szem előtt.