Behívatta a Ludwig Múzeum igazgatója a művész galeristáját, akinek a művén Orbán Viktor fiatalkori arcképe bontakozott ki

Most ért véget a Ludwig 30 című születésnapi programsorozat a budapesti kortársművészeti múzeumban, olyan körülmények között, mintha nem 30, hanem egyetlen év sem telt volna el az intézmény 1989-es alapítása óta, sőt inkább kicsit visszafelé haladtunk volna az időben.

A Ludwig igazgatója, Fabényi Júlia ugyanis információnk szerint behívatta magához Bencze Pétert, aki annak a Brückner János képzőművésznek a galériása, aki a Ludwig 30 programsorozat részeként készítette el az Itt és most című installációját a múzeumban. Brückner az igazgatóhoz tartva szembesült azzal, hogy a közönséggel együtt létrehozott műalkotását, amit a leszedése* előtt végső formájában is le szeretett volna még fényképezni, őt meg sem várva leszedték a falról, az egyébként a tervezett időben véget ért kiállítás bontása közben. 

A beszélgetés, amin Bencze mellett végül maga Brückner is megjelent, utóbbi elbeszélése szerint "nagyon feszült hangulatban" zajlott, amire ő egyáltalán nem számított előzetesen. Fabényi állítólag azért kérte be a galeristát, hogy elmondja neki, nem tartja jó munkának Brückner alkotását, mert "nincs üzenete" és nem való a múzeumba.

A harminc évnyi eltelt időre reflektáló műalkotás maga lényegében egy, a falra kasírozott, hatalmas méretű (jó 4 méter magas), felnőtteknek készült színező, amin elhelyeztek 2, visszafelé járó faliórát és eléállítottak egy létrát. A kiállítás látogatói kezdetben nem láthattak mást, mint a falra felkasírozott négyzethálós papírt, a négyzetekbe írt számokkal és a 2 ráakasztott órával. Akinek kedve volt, az - a használati utasítás elolvasása után - annyi rovátkát húzhatott a négyzetekbe, amekkora szám szerepelt azokban. De mivel ez nem volt kötelező, volt, aki simán ráfirkált vagy rajzolt a négyzethálóra, bár a legtöbben azért követték a művész instrukcióit.

Az csak a kiállítás vége felé derült ki - ezt maguk a Ludwig múzeumosok sem tudták előre, mert a művész nem árulta el nekik - hogy a nagy közös satírozás révén egy olyan harmincéves Orbán Viktor-fotó kezd kibontakozni a milliméterpapírszerű felületen, aminek a szemei helyén a két visszafelé járó falióra található, a számlapjukon a "This too shall pass", vagyis "Ez is el fog múlni" felirattal.

A mű magassága pont akkora, mint a határkerítésé. De annak is van funkciója, hogy egy átlagos magasságú ember csak kábé a feléig tud fölérni, ha satírozni akar, de közben ott a létra, amiről jóval magasabbra is el lehet jutni. Ez a magyarok anyagi helyzetére utal, miszerint van egy szint, ami fölött nagyon kevesen tudnak vagyont szerezni, hiszen a létrára is csak 1-2 ember tud egyszerre felállni.

Mivel Fabényi az alkotás minden elemével eleve tisztában volt, kivéve azt az egy dolgot, hogy mi fog kirajzolódni a képen, kizárásos alapon is csak azzal lehetett problémája, hogy az a valami éppen a miniszterelnök arca.

Brücknert meglepte, hogy a munkája ilyen indulatokat kavart: "Miért kell félni attól, hogy az emberek egy nagy színezőn kiszínezik Orbán Viktort?" - lamentált az alkotó, aki szerint "nagyon félrement valami, ha ez félelmet tud kelteni és ilyen érzelmeket vált ki."

Brückner azért lepődött meg, mert a művére nem azt írta ki, hogy Orbán szerinte rossz vagy jó, ilyen értelemben egyet is ért Fabényi azon kritikájával, hogy a munkájának "nincsen üzenete". Mint elmondta, üzenet helyett az a szituációt próbálta színre vinni, hogy a mai magyar társadalomban van egy olyan tudat alatti kép, amiről nem beszélünk. De remekül sikerült illusztrálnia az öncenzúra működését is, vagyis azt, amikor egyes intézmények vezetői eleve félnek az olyan műalkotásoktól, amik szerintük nem tetszhetnek a hatalomnak. Pedig elképzelhető, hogy magának Orbánnak pont tetszene a mű, hiszen fiatal rajta és jól néz ki - kockáztatta meg az alkotó. 

Brückner elbeszélése szerint amikor megkérdezte Fabényit, hogy a munkája miért problémás, a múzeumigazgató arról beszélt neki, hogy tekintve, hogy Orbán arcképe milyen reakciókat vált ki az utca emberéből, az szerinte nem való múzeumba. 

Ez mondjuk késő bánat volt a részéről, mert az Itt és Most kitöltötte az előre eltervezett idejét a Ludwigban, talán azért is, mert csak a vége felé bontakozott ki a satírozott kép rajta.

A beszélgetésről természetesen szerettem volna idézni a másik felet is, de Fabényi eddig nem válaszolt a kérdéseimre.

*(UPDATE: 19:57) A poszt eredeti verziójában tévesen az szerepelt, hogy a mű megsemmisült, ez azonban nem így van. A mű megmaradt, azonban úgy szedték le, hogy a művész nem volt jelen, ezzel pedig a megsértették a szerződésben szereplő megállapodást.