Végre kiderült, miért annyira frusztrált, 9 év Fidesz-uralom után is keserű oly sok kormánymédiás. A napvilágra került tények fényében az a kész csoda, hogy nem diliztek be 9 év alatt. A helyzet az ugyanis, hogy létezik valahol egy IKEA-áruház, kifejezetten a Fidesz-kormány üzeneteinek továbbítói számára, ahol szívatásból teljesen máshogy csomagolt árucikkeket árulnak más módon, mint a közönséges vásárlóknak fenntartott boltjaikban.

A leleplezés szinte mellékesen hangzott el a Hír Tv Sajtóklub című műsorában. Huth Gergely műsorvezető szóba hozta azt a Twitterre kiposztolt rövid kis reklámfilmet, amit az olasz IKEA készíttetett az országban rendezett fundamentalista családügyi konferenciára reagálva. Erről van szó:

A Twitter-poszt szövege az, hogy

"Nincs szükségünk ahhoz konferenciára, hogy tudjuk, mi az a család", 

a kis videóban pedig állóképek sorjáznak különféle családi szituációkról, miközben a következő szöveg olvasható:

„A család az, akivel megosztod az ágyadat, az asztalodat, a fogkefetartódat. A család az, aki ismeri a wifi-jelszót, aki nem csinál problémát abból, hogy a vécédet használja, és a vécékefédet is. A család, aki megjön, anélkül, hogy előtte szólna, aki azt mondja, ma este én főzök, a család, akitől otthon érzed magad.”

A képek között van egy olyan, amin két nő szerepel, és bár nincs explicite kimondva, akár leszbikusok is lehetnek.

Ez annyira felzaklatta a Sajtóklub résztvevőit, hogy külön blokkot szenteltek neki. Huth műsorvezető felvetésére, miszerint a közös wifi-kód és vécé közös használata elég-e ahhoz, hogy családról beszélhessünk, Gajdics Ottó azt a hibátlan eznekedezést engedi el, hogy

"Szerintem az IKEA azt sem tudja, mi az, hogy bútor."

Majd azzal folytatja, hogy

"Nemhogy azt, hogy mi az, hogy család."

Mire Huth műsorvezető váratlanul irtó érdekes titkokat árul el a spéci Fidesz-IKEA-ról. A kérdéséből derül ki, hogy a zártkörű boltban a közönségessel szemben nem te veszed le az árut a polcról, hanem az alkalmazottak tolják eléd speciális kocsikon. Mondjuk cserébe jól megviccelnek néha.

Mindez Huth ezen kérdéséből derül ki:

"Te most arra utalsz, hogy előfordult már veled, hogy az IKEA-áruházban láttál egy ilyen szép szekrényt, úgy gondoltad, hogy ezt megvásárlod, és amikor kihozták egy kis kocsin, akkor egy ilyen füzetlapot kaptál?

Gajdics válaszából újabb érdekességeket tudunk meg a titkos bolt egyedi gyakorlatáról:

"Amikor 32 helyről összeszedtem az alkatrészeit és még akkor se volt meg minden, és 12-szer álltam kilométeres hosszú sort, és megfogadtam, hopgy a lábamat oda soha többé be nem teszem, akkor elmérgesedett bennem ez a vélemény".

Erre Huth bérfiasan bevallja, hogy rajta totál kifognak még a plebsz által ismert lapra szerelt bútorok is:

"Egyszer vettem egy IKEA ágyat, képzeljétek el, és ilyen rács van a fejtámlájánál és álmomban nem gondoltam volna, hogy a rácsnak mindegyik elemét külön-külön kell beleszerelni, hogy a doboz másfél centivel laposabb lehessen."

Ennyi titokkifecsegés után ideje lenne valami nemzeti liberális alapvetésnek. Ezt Gajdics szállítja, a tolerancia nevében száraz kutyaszarhoz hasonlítva a leszbikusokat:

"De ha lenne wifikódja az önmagát kutyának képzelő lónak, akivel együtt él ez a leszbikus pár és úgy alkotnak családot, akkor biztos megfejtenék a bútorösszeszerelés rejtelmeit. És mégegyszer mondom, ez negem nem is zavar. Azt csinálnak, amit akarnak, csak ne nevezzék családnak. A családnak a Bibliától kezdve rengeteg nagyon szép, nagyon pontos meghatározása van. Ez, amit ők mondanak, egyáltalán nem tartozik közé, és nem is kell, hogy közétartozzanak, mert mi toleránsak vagyunk, mi befogadóak vagyunk, mi együtt tudunk velük élni, úgy, ahogy a száraz kutyapiszokkal az árokparton. Még csak föl sem rúgjuk őket."

Mindezek fényében nyugodtan mondhatjuk, hogy akkor már mi, nem kormánymédiások jártunk jól. Bár az érintettek arra utalást sem tesznek, hogy mi célból létezik ilyen különleges IKEA és főleg hogy ha ilyen, akkor ők miért jártak oda valaha.