Mire a sok hazugság, ha amúgy nem volt összejátszás?

Még 12 millió forintot szeretnénk összegyűjteni az év végéig. Köszönjük, hogy összedobjátok. Akkor nem tartozunk majd senkinek, csak köszönettel - nektek.

William Barr, Donald Trump igazságügyi minisztere korábbi ígéretéhez híven javarészt nyilvánosságra hozta Robert Mueller különleges ügyész oroszügyi vizsgálatát lezáró jelentését. A jelentés két kötetben tárgyalja a nyomozás két legfőbb kérdését:

Most beszéljünk az előbbiről, Mueller jelentésének szexibb kötetéről, amelyik az amerikai elnökválasztás manipulációjáról szól. Ez az a sztori, amelyik immár évek óta izgalomba tartja a közvéleményt! Ne kerülgessük az elefántot: Mueller 22 hónapnyi vizsgálat után nem talált elégséges bizonyítékot arra, hogy Donald Trump vagy bármely társa a szó büntetőjogi értelmében összeesküdött volna Oroszországgal a 2016-os választás megzavarására.A hangsúlyt az "elégségesre" és a "büntetőjogira" helyezném. Muellert, mint arra jelentése második oldalán maga is hivatkozik, kinevezésekor a "collusion" (kb. összejátszás), illetve a Trump kampánystábja és Oroszország közti "koordináció" vizsgálatára kérték fel. Ezek egyike sem jogi kategória, ezért azt, hogy Trumpék összejátszottak-e az oroszokkal, az összeesküvés jogszabályi feltételei szerint ítélték meg. A koordinációt pedig "a választás befolyásolására az orosz kormány és Donald Trump kampánystábja között létrejött, hallgatólagos vagy kifejezett megállapodásként" határozták meg. Mint írja, ebben az értelemben mondják, hogy Trump kampánystábja nem koordinált a beavatkozásról az orosz kormánnyal.

Vagyis elég magasra helyezték a bizonyítási küszöböt, mert a jelentésben amúgy 106 oldalon tárgyalják Trump és körei, köztük legszűkebb környezete - veje, fia, kampányfőnöke, nemzetbiztonsági főtanácsadója - találkozóit különböző orosz közvetítőkkel Donald Trump kampányának 2015. szeptemberi kezdetétől egészen a választást követő átadás-átvételi időszakig.

Mintha még rá is játszottak volna

A jelentés alapján az oroszok keresték meg Trumpékat, azzal, hogy Hillary Clintonra nézvést terhelő információk nyilvánosságra hozatalával segíthetik a kampányt. Először 2016 áprilisában - amikor katonai hírszerzésük már feltörte Clinton kampányfőnöke, John Podesta levelezését, illetve a Demokrata Párt szervereit - Trump stábjának egy alacsonyabb rangú figuráját, George Papadopoulost környékezte meg ezzel egy klasszikus gyanús alak, egy Londonban élő, oroszokkal barátkozó máltai professzor. 

Hasonló Trump fiának története is. Vele is az oroszok keresték a kapcsolatot, és ő sem ugrott el előlük, 2016. júniusában személyesen találkozott velük a Trump toronyban, édesapja irodájától pár méternyire. Neki is Hillary Clintonra nézvést terhelő információkat ígértek.

A jelentést olvasva néha már az az érzésünk támadhat, hogy az oroszok direkt rájátszottak. 2016. július 27-én például alig öt órával azután indítottak támadást Clinton személyes szerverei ellen, hogy Trump egy nagygyűlésen azt mondta: "Oroszország, ha figyelsz, remélem képes vagy megtalálni azt a 3000 eltűnt emailt. A sajtónk szerintem nagyra értékelné". (Report On The Investigation Into Russian Interference In The 2016 Presidential Election Volume I. p. 49.)

Vagy amikor alig egy órával azután, hogy a sajtóban megjelent a videó, amiben Trump arról beszélt, hogyan ragadja meg pinájuknál a nőket, a Wikileaks elkezdte szivárogtatni John Podesta több ezer ellopott emailjét.

Itt érdemes kitérni az ilyen titkosszolgálati műveletek természetére, céljaira. Ahogy Mueller jelentésből is kibontakozik, az oroszok érdekeltek voltak Trump győzelmében, akit eleve engedékenyebbnek, befolyásolhatóbbnak is gondoltak. Nem véletlenül keresték a kapcsolatot, meggyőződésükben pedig erősíthette őket, hogy nem is lettek visszautasítva. De stratégiai céljuk eléréséhez, az Egyesült Államok gyengítéséhez elég a látszat is: ha úgy tűnik, hogy összejátszanak Trumppal. Másrészt azt is, hogy a jelentés szerint a Wikileaks részéről személyesen Julian Assange tarthatta a kapcsolatot az orosz katonai hírszerzéssel (GRU): "A Hivatal be tudta azonosítani, hogy a GRU (két online személyiségén, Guccifer 2.0-án és a DCLeaksen át) mikor adta át az ellopott dokumentumok egy részét a WikiLeaksnek egy, a GRU által felállított online archívumon át. Assange-nak volt internethozzáférése Ecuador londoni nagykövetségén" - áll a jelentés első kötetének 46. oldalán.

Szerencsésen törlődött üzenetek

A kapcsolat dinamikája Trump megválasztása után se változott. Az oroszok, Mueller megfogalmazása szerint "a legmagasabb kormánykörök támogatásával", továbbra is keresték a kapcsolatot, Trumpék továbbra se utasították vissza ezt. Ezek közül a legegzotikusabb tán Erik Prince és Kirill Dmitrijev 2017. januári Seychelle-szigeteki találkozója volt, amihez az Egyesült Arab Emírségek trónörököse, Mohamed bin Zajed koronaherceg falazott.

Dmitrijev egy orosz szuverén alap vezérigazgatója. Ez ártatlannak hangzik, értsék úgy, hogy Vlagyimir Putyin tíz milliárd dollárját kezeli. Prince a hírhedt Blackwater zsoldoscég alapítója, Betsy DeVos oktatási miniszter öccse. A találkozót Mohamed koronaherceg tanácsadója, George Nader hozta össze, ő Muellerék egyik tanúja. Dmitrijev az orosz-amerikai kapcsolatok javításáért lobbizott, ami Prince-nek se volt ellenére.

A sztori az apró részletek miatt érdekes. Nader emlékei szerint Prince határozottan állította, hogy tárgyalásaikról Steve Bannon, Trump akkor befolyása csúcsán álló főtanácsadója is tud. Prince úgy emlékszik, hogy nem emlékszik, tájékoztatta-e előzetesen Bannont. Arra viszont emlékszik, hogy utólag igen, de Bannon gyakorlatilag lerázta, soha többé nem beszéltek róla. Bannon viszont tagadta, hogy bármiről bármi tudomása lett volna, pedig "emlékezne erre".

Bár a szolgáltatóktól beszerzett információk alapján Bannon és Prince üzenetek tucatjait váltottak, ezek rejtélyes módon mindkettejük telefonjáról eltűntek. Prince tagadta, hogy akárcsak egy üzenetet is törölt volna. Állítása szerint nem tudta, miért nincsen egyetlen, 2017 márciusánál korábbi üzenet sem a telefonján. Bannon pedig azt mondta, hogy a magántelefonját és emailjét használta, és "nem tett erőfeszítéseket" az megőrzéséért. Talán ez a történet illusztrálja legjobban, miért is nehéz igazolni az összeesküvés vádját, ha tárgyi bizonyítékok nincsenek, a tanúvallomások pedig ennyire ellentmondanak. Emellett joggal veti fel a kérdést, hogy ha ennyire banális a történet - saját előadásukban Papadopoulos, Trump Jr. és Prince története is lényegében annyi, hogy bár nem utasították vissza az orosz puhatolózást, tenni se tettek semmit az ügyben -, akkor minek a sok ködösítés és hazugság? Bár megbízható lapok írták több forrásra hivatkozva, a maga értelmetlenségében mindig kicsit hihetetlennek tűnt a sztori, hogy Donald Trump a G20 csúcsról hazafele menet az Air Force One fedélzetén maga diktált hazug sajtóközleményt fia nevében.

Mueller nyomozása nemhogy száz százalékban megerősítette ezt, de még azt is feltárta, hogy Trump lánya és veje, Ivanka és a történetben személyesen is érintett Jared Kushner nemhogy beismerték volna a találkozó tényét és célját, de még az emaileket is nyilvánosságra hozták volna. Trump azonban még azt is kihúzta a fia nevében írt közleményből, hogy az oroszok a kampányát segítő információkat ajánlottak. Helyette azt írta, hogy az oroszországi örökbefogadásokról volt szó, ami "nem is volt akkoriban kampánytéma".

Muellerék azt is feltárták, hogy Trump 2017 júniusára már biztosan tudomást szerzett az emailekről, melyekben az oroszok információkkal kecsegtették fiát, aki erre lelkes érdeklődéssel válaszolt. Nagyjából ezidőben a Trump Organization ügyvédei meg is keresték az egy évvel korábbi találkozót szervező Robert Goldstone-t. A Trump Organization Donald Trump üzleti vállalkozása, amelyben elvben felfüggesztette szerepét elnöksége idejére.

Mueller azt nem vizsgálta, hogy Trump miért nehezítette a nyomozást, csak azt, hogy nem akadályozta-e bűnös mértékben. Arról azt írta, hogy ha Trump ártatlan lenne, azt nem hallgatná el. De nem tudja azt mondani, hogy nem bűnös.

Nélkületek nincs 444

Csak a 444 és a sajtószabadság ügye mellett elkötelezett olvasók támogatása teszi lehetővé, hogy alaposan tudjunk foglalkozni a legfontosabb témákkal.