Ferenc pápa a római Colosseum előtt tartott meditációja során szomorúnak nevezte, hogy a hazájukban háborúk elől menekülőket a világ sok országában ellenségeskedés fogadja. Külön sajnálatát fejezte ki, hogy egyesek mindezt hűvös politikai számításból teszik, és hogy a menekülőket 

 „zárt ajtók és politikai számítások miatt páncélba burkolt szívek várják.”

A katolikus egyházfő bírálta a haszonlesőket és a hatalommal visszaélőket. A világ egyik keresztjének nevezte, hogy lehetnek emberek, akik „éheznek a kenyérre és a szeretetre", és hogy az igazságára és békére szomjazó népek sokaságának nincs meg a hit vigasza. Ferenc pápa bírálta az emberiséget, amely szerinte a bizonytalanság és a pillanatnyi örömök, a pillanat kultúrájának sötétségében tévelyeg. 

A pápa megszólalt a családok védelmében is. Sajnálatát fejezte ki azok felé, akiket elhagyják fiaik és rokonaik. Más családokat „szétrombolt az árulás és a rosszindulat és az önzés ártalmas kísértése”. 

Beszélt azokról a hívőkről, akik Isten szava szerint élnének, és „megpróbálják elvinni a világnak Isten fényét, nevetségessé és megszégyenítetté téve érzik magukat”.

Ferenc pápa végül felemelte szavát az emberek gyengeségei, a képmutatásuk, az árulásaik, bűnek és megszegett ígéreteik ellen.